Ez nem mindennapos nálunk, pedig nagyon sok kelt tészta készül. Pár éve volt már azért aranygaluska, akkor muffinformában, egy-egy helyre 4 pici golyónyi tésztából készítve. Azt nem nagyon ismételgettem, sőt rá kellett jönnöm, hogy a blogon sincs fenn, mert nagyon macerásnak ítéltetett egyesével játszadozni vele. Ennek megfelelően most újra sütöttük, és ha lehet, még kisebb golyókkal dolgoztunk, hogy izgalmas lehessen a vasárnap. Viszont volt segítségem, a kislányom kiszaggatta nekem az összes golyóbist, így egyszerűbb volt. És kedves a család, mert meg szoktak dicsérni, ha sütök nekik, de ez most nem a szokásos lendület volt, euforikus lelkesedés tüntette el, pedig nagyon sok készült belőle, egy nagy süteményes tepsiben két teljes réteg volt a gombóckákból. A tésztához Horváth Ilona (és a kenyérsütőgép) segített, a sodó saját készítés volt. A gyors pusztítás annak fényében még keményebb, hogy volt hozzá egy névnapi tiramisu-kocka is, most tortaformában kerekre sütve, és a főétel előtte a karácsonyi halászlé fagyasztott és kiolvasztott második fele volt - most már tudjuk, hogy remekül túléli a mélyhűtést, még a hal húsa is (mint a japánok 30 évre lefagyasztott medveállatkája, bár a mi harcsáink szerencsére nem éledtek fel a kiengedés után). Visszakanyarodva, soknak is tűnhet a vaj, amiben megforgattuk, de pont ettől, és a nagyon szépen megkelt tésztától belül finom puha volt, miközben az alja, széle és a teteje nagyon finom ropogósra sült.

Hozzávalók:

A tésztához:
- 75 dkg liszt
- 1,5 zacskó szárított élesztő
- 8 dkg cukor
- csipet só
- 3 tojás sárgája
- 4,5 dl tej
- 9 dkg vaj

Az ízesítéshez:
- 30 dkg darált dió
- 20 dkg cukor
- 20 dkg vaj

A sodóhoz:
- 1 l tej
- 1 teáskanál vanília-kivonat
- 6 tojás sárgája
- 10 dkg cukor
- 1 evőkanál liszt

Elkészítés:
A tésztát kenyérsütő géppel csináltam meg. A tejet langyosítottam, a vajat felolvasztottam, a száraz hozzávalókat összekevertem. A gépbe tej-tojás-vaj után beöntöttem a lisztes-élesztős-cukros-sós keveréket, és hagytam, hogy kidolgozza nekem. Ilyen gyönyörű tésztát még ritkán kaptam, mint most. Kivettem, puhán átdolgoztam, kinyújtottam ujjnyi vastagra, és egy kis, ~3 cm-es pogácsaformával kiszaggattuk (mármint a lányom). A diót a cukorral összekevertem, a vajat felolvasztottam, és elkezdődött a pepecs munka. Minden darabot megformáztunk gombóccá, pár darabot együtt megfürdettem a vajban, onnan átszedtem a cukros dióba, alaposan meghentergettem, és egymás mellé lepakoltam a tepsibe. Ügyesen osztottam be, pont elfogyott a végére. Ezután langyos sütőben még hagytam 35-40 percig újra kelni, és 200 fokon szépen megsütöttem. Félidőben, amikor már volt egy kis színe, letakartam sütőpapírral. A sodóhoz a tejet a vaníliával lassan felforraltam. Közben kézi habverővel egy keverőtálban alaposan eldolgoztam a tojások sárgáját a liszttel és a cukorral, és folytatva a habverővel az állandó keverést, kanalanként, az elején nagyon kis adagokban, majd bátrabban, átszedtem bele a vaníliás tejet. Amikorra megvolt a hőkiegyenlítés, vissza a lábosba, felforraltam, és addigra be is sűrűsödött annyira, hogy amikorra hűlt egy kicsit, még fel is kellett lazítanom egy pici tejjel.