Bár a blogról nem feltétlenül látszik, azért törekszünk rá, hogy értelmesen étkezzünk, normális kajákat együnk. Így aztán - bármit is gondolnak a német kollégáink a folyamatosan gulasch-ozó magyarokról - tényleg ritkán van pörkölt, ha mégis, akkor ahhoz legalább valami ürügyet igyekszünk találni. A vad viszont mindig tud ilyen ürügy lenni, a családban többen nagyon lelkesek, ha pl. őz vagy szarvas kerül szóba. Most éppen kaptam őzhúst, főleg lábszár volt, ezért a pörkölt kézenfekvő volt. Magában a pörköltfőzésben nem volt semmi különleges, a teljesen hagyományos módon ment minden. Ehhez esetleg illene a vörösbor is, de az nagyon karakteres, lesimítja a változatosságot és a húsok különbségeit, ezért nem tettem bele. Az egyetlen, ami különleges hozzávaló, az a házi, csípős paprikakrém, amit anyukám tett el nekünk. Ha az nincs, tökéletes lenne egy sima cső zöldpaprika is. Frissen is finom volt, de két nappal később a maradékot visszakóstolva olyan értékelés is elhangzott, hogy lehet, hogy ez volt a valaha főzött legjobb pörköltünk, ami azért komoly dicséret akkor is, ha esetleg túlzó.

Hozzávalók:
- 2 kg vegyes őzhús
- 8 dkg zsírosabb szalonna
- 4 fej vöröshagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- 2 evőkanál pirospaprika
- 2 közepes fej paradicsom
- 1 evőkanál paprikakrém
- 3 teáskanál só
- olaj, bors

Elkészítés:
Az olajon kiolvasztom a kockázott szalonna zsírját, majd azon lassan megpárolom a hagymát. Beleteszem a fokhagymát is, félrehúzom, belekeverem a paprikát, jöhet az őz. Erős tűzön fehéredésig pirítom a húst, majd visszaveszem a lángot, megsózom, őrölök rá egy kis borsot, beleteszem a kockázott paradicsomot és a paprikakrémet. Ami levet a hús kienged, az bőven elég hozzá, hogy lefedve párolódjon egy jó órát. Amikor teljesen elfő a leve, hagyom lepirulni, kis vízzel felengedem, és a teljes puhulásig ezt ismételgetem. A különlegesen finom eredményben biztosan benne volt, hogy a folyamatban többször is lepirult, ahogy az a pörköltnek illik, és nem végig lében úszott. Nokedli volt a körete, azt 50 dkg lisztből és 4 tojásból főztem, és messze megéri a pici többlet-energia egy bolti száraztésztához képest. A paprikától nem lett csípős, pedig kívántam hozzá, ezért volt hozzá az almapaprika.

Ha tetszett, kövess a Facebookon is a CooktaBlog oldalon!