Kifogytunk valamelyik ünnepi hétvégén kenyérből, és az éjjel-nappali és a pár napos, előre szeletelt zacskós kenyér helyett kikerestem a neten Lorraine bagettjét. Ami annak idején nagyon tetszett benne a tévében, az az ollós bevagdalás, és a végén a kinézete a kisebb buciknak. Az egyiket napraforgómaggal is megszórtuk. Jó lett, de azért nem volt igazán könnyű, sokkal inkább egy jó ropogós cibattára hasonlított. De azért király volt vacsorára friss bagettzsömléket enni.

Hozzávalók:
- 55 dkg liszt
- 1,5 zacskó szárított élesztő
- 2 evőkanál olívaolaj
- 1,5 kávéskanál só
- 3,5 dl meleg-langyos víz

Elkészítés:
Lorraine gyönyörű mozdulatokkal gyúrta meg kézzel, de a melegben nekem nem volt hozzá erőm, simán bedobáltam a gépbe, először az élesztőt, aztán a vizet és olajat, rá a lisztet és a sót. Amikor a gép készen lett, egy kicsit átgyúrtam, két részre osztottam, hosszabb bagett-formákra alakítottam, és egy-egy olajozott szilikon lapon, olajos folpackkal letakarva még 40 percet kelesztettem 60 fokos sütőben - egy kicsit túlkelt, legközelebb 35 fok lesz.
A szépen megkelt bagettjeimet átraktam a sütőpapíros sütőlapra, 5 helyen, ollóval, 45 fokos szögben ferdén bevágtam, az elvágott részeket oldalra kifordítottam, megspricceltem olívaolajjal, meghintettem liszttel. A sütőbe egy hőálló tálban alulra beraktam egy pár jégkockát, hogy gőzös környezetet csináljak neki köszöntésnek, és 200 fokon 35 perc alatt szép pirosra sütöttem.