Amióta elkezdtem a lassú elkészítést tesztelgetni először konfitálással (pl. itt) , vagy a sous vide gépemmel (amiről sajnos még nem posztoltam, pedig nagyon illene), azóta nagyon megnőtt az ázsiója nálunk az ilyen húsoknak. Ennek a vonalnak a mentén készült ez a karaj is, és ez most nem innen-onnan ollózott recept, hanem saját kreálmány. Ritka különleges eredményt hozott a hosszú, tizensok-órás készítés - általában is elégedett szoktam lenni az eredménnyel a konyhában, de ez most egy olyan egyedien kimagasló fogás lett, amit tényleg évente 1-2 alkalommal sikerül csak összehozni. A harmonika sült krumpli köret is nagyon telitalálat lett, ehhez is illett, és önmagában is szokatlan, új, és látványos.

Hozzávalók:
- 1 kg bőrös karaj (nyilván mindegy, mekkora, csak a fűszerezés aránya miatt van értelme ezt megadni)
- 1 nagy fej paradicsom
- 4-5 gerezd fokhagyma
- só, bors, őrölt kömény, olaj

Elkészítés:
A hús tetején a zsíros oldalt centiméteres kockákra beirdaltam. A fokhagymagerezdeket feleztem-harmadoltam, a nagy részével egymástól 4-5 centikre megtűzdeltem a húsos részt. A paradicsomot vékonyabb karikákra vágtam. A kisebb tepsim aljára egy egész pici olajat tettem, leterítettem a paradicsom-szeleteket és a maradék fokhagymát. A húsos oldalt sóztam és borsoztam, és ráültettem a zöldségre a bőrös oldallal felfelé. A tetejét is alaposan sóztam és borsoztam, megszórtam egy kis őrölt köménnyel, csöppentettem rá egy kis olajat, hogy ne legyen száraz, és lelkesen igyekeztem a fűszereket minél jobban belemasszírozni a bevagdalt húsba. Amilyen szorosan csak lehetett, alufóliával zártam, és ennyi volt az előkészítés. Ezután 10 órát töltött a sütőben 110 fokon. Nem kellett alá más folyadék, a karaj saját víztartalma a paradicsoméval együtt bőven elég volt alá (pedig egy pici sörön többször gondolkodtam, de amikor egyszer kibontottam, akkor volt alatta elég folyadék). Az ebéd előtt lejött róla az alufólia-fedés, és plusz sózás után 20-25 percig, 220 fokon, max. grillfokozattal megpirítottam a bőrt a tetején. A sütés után negyedórát pihentettem alufólia alatt, hogy ne hűljön ki. Ideális lett, a teteje keményen ropogós, de simán rágható, a belseje meg puhán omlós, minden sztereotípiát törölve a szárazra sütött, alig élvezhető karajokról. Wow! A paradicsom nem volt benne karakteres, elsősorban a folyadék miatt tettem alá, és hogy segítse megpuhítani a húst. A spékelt fokhagyma pedig szinte egyneművé vált a hússal, szinte nem lehetett benne külön érzeni.