Egyre jobban rá vagyok kattanva ezekre a lassú sütésű húsokra, sokszor kockáztatva a család péntek vagy szombat éjszakai álmát, amikor általában bekerülnek a sütőbe, és reggelig illatoznak lentről a konyhából. Ez is most kétszer készült egymás után (Manóék, erről maradtatok most le!), mivel álom finom volt, és tényleg fenntartás nélkül mindenki imádta a családban. Ízlés szerint lehet használni hozzá mellet és combot, mindkettőnek megvan a maga varázsa, ebben a formában a kacsa minden alkatrésze tökéletes. A tálaláskor mindig elő-előkerülnek az anyukám házi befőttjei, és ezzel együtt gyerekkorom emlékképei, amikor a nagymamám mindig megkérdezte aput, hogy kér-e a kajához befőttet, és soha nem kapott nemet... 

Hozzávalók:
- 10 db kacsacomb/mell
- só, bors
- 50 dkg kacsa/libazsír
- 6 gerezd fokhagyma
- szép szál friss rozmaring (mondjuk 3x10 cm)

Elkészítés:
A kacsa bőrét a húsig bekockázom (a húsba nem belevágva). Egy jó mély serpenyőt (vagy kislábost) veszek, hogy ne csapkodjam össze az egész konyhát. Teljesen szárazon indítok, felforrósítom, és a bőrével lefelé kezdve beleteszem az első kör kacsát - érdemes legalább három adagba elosztani, úgy sokkal jobban kezelhető, és nem hűti le a hús a serpenyőt. Pár percig sütöm a bőrén, egyrészt ki akarjuk sütni belőle a zsírt, másrészt a szép pirosra sült külső kéreg sokat gazdagít az ízén a sütés során. A másik oldalt is megpirítom, kiszedem, sózom-borsozom, és jöhet a következő kör. A körbesütött kacsákat szorosan lepakolom egy jénaiba vagy agyagtálba, lényeg, hogy ne legyen se túl lapos, se túl széles, hogy a lehető leghatékonyabban lehessen zsírral befedni. A kacsából kisült (meglepően sok) zsírhoz még hozzáadom a többi kacsazsírt (vagy libát, ha csak éppen az van kéznél), felforrósítom azt is, és ráöntöm a kacsákra, fontos, hogy a zsír teljesen elfedje. A forró zsírt alaposan megsózom. A fokhagymagerezdeket felezem, és a húsok közötti résekbe dugdosom, a hosszabb rozmaringágat háromfelé vágom, és azt is eloszlatom a tálban. 115 fokos sütőbe teszem, és ha fiatal a kacsa, akkor 3-4, ha házi és érettebb korú, akkor 4 vagy akár 5 óráig békén hagyom. Ha elkészült, kiveszem pihenni.
A körethez lopok a zsírból 3-4 evőkanállal, amit egy nagy tepsi aljába terítek, kockára vágott krumplit teszek bele, só, bors, kis cayenne bors, ebbe is egy szál rozmaring, kézzel összemasszírozom, és 180 fokos sütőben, 45-50 perc alatt megsütöm. A végén még átforgatom, a sütőt felnyomom 225 fokra és max. grillfokozatra, és 10-15 perc alatt még megpirítom egy kicsit.
Befejezésképpen a tálaláshoz egy tapadásmentes serpenyőt felforrósítok, és az alaposan lecsepegtetett kacsadarabokat a bőrös oldallal lefelé ropogós pirosra sütöm, 2-3 perc alatt. A sütőben sült krumplival és az említett gyerekkori hagyományok szerint édes befőttel, pl. őszibarackkal vagy ringlószilvával tálalom. A bőre ropogós, de simán ehető, alatta vajpuha a hús. Így tényleg egészen különleges az étel, nem egy mindennapos sült szárnyas.
Ami még fontos, az a zsír feldolgozása, nagy érték, nem szabad veszni hagyni. Még melegen leszűröm belőle a rozmaringot és a fokhagymákat (már ami nem olvadt teljesen bele). Ha már kihűlt annyira a tál, hogy be lehet tenni a hűtőbe, akkor megy be, és addig bennhagyom, amíg megdermed teljesen a zsír. Ekkorra szépen elválik a húslétől (ami addigra már kocsonya), egy kanállal leszedem a tetejéről, egy befőttesüvegbe teszem, és hetekig lehet a gyerekeknek adni belőle, vagy gazdagabb alappal indítani minden magyaros ételt, amit nem üt a fokhagyma íze (a rozmaring nem kiabál ki belőle). A blogon a másik konfitált ételnél, a szűznél ilyenkor a maradék húst is a zsírba mentem el, ennyi kacsánál viszont mind az öten komolyan figyeltük a többieket az ebédnél, hogy a fennhatóság alatti két darabbal nem tervez-e valaki valami vicces trükköt, azonnal elfogyott minden. 
Egy testes rozé nagyon illik hozzá, meg is volt, és mivel a fenti képről ez lemaradt, gyorsan pótolom itt lenn: