Update: ha a pizza sugara 'z', vastagsága pedig 'a', akkor a térfogata így definiálható: Pi*z*z*a

Az alaptészta kiindulása is egy Jamie-spot volt, azóta fejlesztgetjük. Ezt volt az első kelttésztám, ezt ma is szigorúan kézzel gyúrom (mondjuk lehet, hogy a gépnek egyébként is túl kemény lenne a tészta, ráadásul ahhoz a három pizzához, ami nálunk lecsúszik, túl sok is lenne a gépbe). Itt éreztem meg először, hogy él a tészta, ezt azóta is mindig  nagyon élvezem.

(A kép még abból az időből, amikor a kicsi még nem volt hajlandó megenni, ha sajtot talált rajta.)

Hozzávalók:
(3 pizzához, a tésztához)
- 1 kg liszt (Jamie szerint 80 dkg finom, 20 dkg rétes, de ezzel nem feltétlenül szórakozom, lehet tisztán finom is)
- 4 evőkanál olívaolaj
- 2 zacskó (2 * 7 g) szárított élesztő
- 2 kiskanál só
- 5,5 dl langyos víz

Elkészítés:
A deszkán egy szép koszorút formálok a lisztből, közepébe az élesztő, rá a langyos víz, bele az olaj, és szép lassan, belülről belekeverem a lisztet a folyadékba. Alaposan dagasztom, türelmesen, jó fárasztó. Ha megvan, alaposan kilisztezett tálban (a tetejét is jól meghintve) kelesztem a kanapén egy takaró alatt. Ha megvan, még átgyúrom, nyújtom, feltét, és sütöm. Ami a csövön kifér, a sütő 260 fokot ígér, de valszeg nincs annyi. Az első, lelkes kísérletben lepucoltam egy vastag márványlapot, ami a terasz burkolásából maradt, beraktam egy órára a sütőbe, és azon sütöttem - nagyon klassz volt, de annyival nem volt jobb, hogy megérje a macera.

Hozzávalók a szószhoz:
(ezt is mindig rendesen, magam főzöm, más vétek lenne)
- 3 doboz hámozott paradicsom
- jó pár nagyobb gerezd (6-8) fokhagyma
- friss bazsalikom (ha nincs, akkor szárított, de akkor általában oregánót is teszek bele)
- só, bors, olíva

Elkészítés:
Picire darabolom a fokhagymát, olívaolajon megpárolom, rá a paradicsom, a fűszerek, és szép türelmesen, lassú tűzön addig forralom, amíg alaposan besűrűsödik, és a paradicsomot teljesen el tudom nyomkodni a fakanállal.

Feltétnek szokásos nálunk a sima, történelmi margerita (tudod, olasz trikoloros hangulat az első királynak, zöld bazsalikom, fehér mozzarella, piros paradicsom), csak a szósz, pár bazsalikomlevél, és mozzarella kicsire tördelve rajta. Van sonkás, arra szárítottat teszek (pl. feketeerdei sonka a német diszkontokból), az sokkal karakteresebb, ehhez már a kicsi miatt jár kukorica is. A legújabb tipp nagyon bejött, apróra kockázott kaliforniai paprika, egy lilahagyma, és fokhagymás parasztkolbász kis darabokban, ez nagyon ütött.