Most, hogy idény van, és már nagyon vágytam valami másfajta levesre, kipróbáltam. Nem egy überkülönlegesség, ami a gasztroblogok csúcsára kívánkozik, de azért finom lett, és meg akartam örökíteni. Sok ismétlés nem lesz, mert csak a felnőttek eszik meg - kár, azt hittem, hogy a frankfurti leves népszerűbb lehet. A kelbimbó sokakat elrémisztett. Jogos, ebben a korban még szignifikánsan más lehet a kelkáposzta és a kelbimbó :-)

Hozzávalók:
- 1 fej vöröshagyma
- 2 szál sárgarépa
- 1 kg kelbimbó
- 1 nagy gerezd fokhagyma
- 2 nagyobb szem krumpli
- 4 szál virsli
- 1 csapott evőkanál liszt
- 2 dl tejföl
- késhegynyi pirospaprika
- 2 kiskanál majoránna
- só, bors, őrölt kömény

Elkészítés:
A hagymát apróra vágva megfuttatom olajon, aztán egy kicsit párolom rajta a felkarikázott répát is. A fokhagymát most fokhagyma-nyomóval küldtem bele. Utána egy pici pirospaprika, felengedem vízzel, és mehet bele a kelbimbó. Megfűszerezem. Pár perc múlva jön a krumpli, és lassú tűzön majdnem teljes puhulásig főzöm. A vége felé belekarikázom a virslit, azzal is összerottyantom. Végül a liszttel és tejföllel behabarom. 4-5 fej kelbimbót kiveszek, összeturmixolom, és visszateszem sűrítésnek. Így jó gazdag lett a leve.