Egy vidéki ügyfélnél tett látogatás után beültünk egy sima kis útszéli étterembe, ahol az egyetlen dolog, ami az egyébként unalmas étlapon megfogta a szememet, az egy köretként kínált zellertócsni volt. Pechemre, a hozzá való főétel egyike volt annak a két tételnek, amit nem tudtak adni az étlapról, úgyhogy nem tudtam megkóstolni, de megszületett az elhatározás, hogy nekem is kell próbálni. Most eljött az idő. Voltam a halasnál Budaörsön, és a makrélák és a durbincs mellé szerettem volna valami nem szokványos köretet adni. Magát a halat a szokásos módon készítettem el, só, bors, citromlé, olívaolaj kívül, só, zúzott fokhagyma, citromkarika és petrezselyemzöld belül, grillezve. A lapcsánka hozzá új volt, különleges volt, és nagyon harmonikus, este a maradék két szeletért közelharc folyt. Mondtam a kislányomnak, hogy legközelebb megpróbálom krumpli nélkül is, de azt mondta, hogy így volt tökéletes, úgyhogy ebben a formában kanonizáljuk. Egyszer, ha valahol nyaralni lesznek, tehetünk majd egy kísérletet csak zellerrel is.

Hozzávalók:
- 2 közepes krumpli
- fél nagyobb zeller
- 4 szál közepes sárgarépa
- 1 tojás
- 10 dkg liszt
- 1 csapott mokkáskanál fokhagymagranulátum
- 2 mokkáskanál só
- bors

Elkészítés:
A zöldségeket reszelőn durvára reszeltem, beleütöttem a tojást, bele a lisztet, sót, sok frissen reszelt borsot, és kézzel egynemű masszává kevertem. A masszából kanállal púpokat nyomtam egy forró serpenyőben hevített olajba, kicsit kisimítgattam laposabbra, s mindkét oldalát pirosra sütöttem. Ekkorra a széle már igencsak ropogós lett - én (és többen a családban) így szeretem, akinek ez túl ropi, mint a páromnak, annak ki lehet venni egy kicsit korábban is. Aki a lapcsánkából-tócsniból a puhábbat kedveli, tegyen bele még egy tojást, és egy kicsivel több lisztet. Papírtörlőn egy kicsit lecsöpögtettem tálalás előtt.