Nem tudom, hogy az utóbbi hónapokban miért csúsztunk el ennyire a cuccosabb kaják irányába, de tény, hogy a leginkább megörökítendő receptek valahogy a nehezebbek körül kerültek ki mostanában. Az első pásztortarhonya kísérlet a tavalyi balatoni nyaralás utolsó, 9. napjára esett, amikor már kifogytam az ötletekből, hogy mit tegyek az asztalra, a kerti tűzrakás meg egyébként is esedékes volt. Délután kezdtünk neki, és szépen belecsúsztunk az estébe, mire kész lett, annyira éhes volt mindenki, hogy majdnem bármit mennyei mannaként ettek volna meg. Viszont eltekintve a kiéhezettségtől is nagyon bejött, így nagy ritkán, amikor belefér egy ilyen nehéz étel is, azóta elő-előjött a menünkben. Történelmi ételünk, ehhez is mindenki ért, ezer verzióban készítik, vallásos révülettel támogatva a saját és elutasítva a más változatot. Ebből kellett egy sajátot gyártani, nem ér flame-elni, a miénk ilyen. Soknak tűnhet a zöldség, de nem kiabál ki belőle, nem lesz lecsós állagú a végére.

Hozzávalók:
- 1,5 kg lazább sertéshús (lapocka, de amikor szükségből tarjából készült, az volt az igazi)
- 10 dkg kockázott szalonna
- 3 fej hagyma
- 4 paradicsom
- 4 paprika
- opcionálisan 3-4 evőkanál házi, csípős paprika-krém (ha van; nekem van, köszi, Anya!)
- fél kg kézi tarhonya
- 1 kg krumpli
- pirospaprika, só, bors

Elkészítés:
Pici olajon kiolvasztjuk a szalonna zsírját (én nem lelkesedem érte, ha nagyon füstölt). A zsíron alaposan megpároljuk a kockázott hagymát - mivel a sertés relatív gyorsan megpuhul, nem lesz igazi a szaft, ha nem kap a hagyma elég időt külön, a hús előtt. Lehúzzuk a tűzről (persze akkor az igazi, ha bográcsban készül szabad tűzön), pirospaprika ízlés szerint (szerintem nálam 2-3 kiskanállal), bele a kockázott hús, kever, és vissza a tűzre. A húst egy kicsit megpirítjuk, aztán só, bors, ha van paprikakrém, akkor az is, jöhet a kicsire darabolt paradicsom és paprika, és lehet lassú tűzön főzni a pörköltöt. Ha vizesebb a hús és a zöldség, akkor ereszt elég levet, ha nem, egy picit lehet alá önteni, hogy megindítsuk a folyamatot, de a szokásos módon rövid lében kell párolni. Legalább egy 70-80 perc kell neki. Ha a hús már majdnem puha, belemegy a krumpli is kockázva, ekkor összeforgatom, felöntöm vízzel, hogy bőven ellepje, és a krumpli miatt után is sózom egy kicsit. Közben a tarhonyát aranybarnára pirítom mellette egy kis olajon. Végül pár perc, és megkoronázzuk a tarhonyával, itt is ügyesen megbecsülve, hogy mennyi a lé rajta. Nagyon bátran lehet felönteni, amíg összefő, a tészta nagyon sok vizet felvesz. Ekkor már csak nagyon a minimumon főzzük, és meg-megkeverjük (vagy megforgatjuk a bográcsot), mert itt már nagyon könnyen lekap (amiből egy kicsi persze inkább használ neki, mint árt). Érdemes még akkor lezárni, amikor a tarhonya még ropog egy kicsit, ekkora mennyiségben még bőven van annyi hő a bográcsban, hogy mire egy kicsit kihűl, addigra a tarhonya is megpuhuljon.