Ha időben belefér, lelkesen sütjük a saját pékárut. Ha pedig saját, általában keverten van benne sima fehér liszt, és valamilyen teljes kiőrlésű, ebből leginkább a Graham-lisztet és a teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztet szeretjük. Mostanában leginkább a kifli forma jön elő, aminek nincs különleges oka, lehet, hogy egyszerűbben jobb érzés tekergetni és formázni. Jó pár alkalommal kísérleteztem vele, kicsiket változtatva az összetételen, és nagyjából ez a verzió volt az, ami leginkább bejött a családnak. Frissen is isteni, de az is nagy előnye, hogy sokáig ehető marad, ellentétben a boltival.

Hozzávalók:
- 55 dkg fehér liszt
- 20 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
- 2 csomag szárított élesztő
- 2 evőkanál olívaolaj
- 15 g só
- 20 g cukor
- 3 dl víz
- 1,5 dl tej
- 1 evőkanál lenmag (ez persze nem feltétlenül kell, de jó bele)

Elkészítés:
A tésztát kenyérsütő-géppel csinálom, először a nedves, aztán a száraz hozzávalókat teszem bele, előtte az összekevert vizet és tejet langyosra melegítem. Amikor megkelt a gépben, kiveszem, kézzel még egy kicsit átdolgozom, és akkora nagy körré nyújtom, ami éppen elfér a deszkán. 12 egyforma körcikkre vágom fel, a cikkeket az alapjuktól kezdve feltekerem, és ívelt kifli formára alakítva egy sütőpapíros tepsire teszem. A sütőben 35 fokon 40 percig hagyom még kelni, aztán 200 fokra állítom át a sütőt. 30-35 perc alatt sül meg, utána rácsra pakolom át, amíg kihűl. Tároláshoz nem szabad megbántani nejlonzacskóval, egy tálcán két konyharuhával szoktam letakarni. Így egy kicsit ropogósabbra szikkad, de az állaga rendben megmarad.