Újra kezd csúcsra járatódni a lelkesedés a házi kenyérféle sütögetése témában; ugyan soha nem álltunk le vele, de mostanában kevesebb alkalom volt, amikor sajátot ehettünk otthon. Most viszont sorban jönnek, elsősorban a kiflik - egyszerűen csak azért, mert olyan jó érzés feltekergetni :-) A gyerekek nagyon szeretik a sima, teljes kiőrlésű tönkölybúzával feldobott alapváltozatunkat, de a helyi pékségből hozott édesebb, kalácsosabb kiflit is. A legutóbbi két próbálkozásnál így megkíséreltem egy olyasmit összehozni, íme a jobban hasonlító verzió. A sikert empirikusan az egységidő alatti fogyásból tudtam megítélni, alig pislogtam egy párat, és volt gyerek, aki négyet termelt be belőle.

Hozzávalók:
- 25 dkg tönkölybúzaliszt
- 50 dkg finomliszt
- 2 zacskó száraz élesztő
- 20 g só
- 6 dkg cukor
- 6 dkg vaj
- 1 tojás
- 4 dl tej
- opcionálisan egy kis marék lenmag

Elkészítés:
A tésztát szokásosan géppel dolgoztattam ki, először a langyos tej, olvasztott vaj és a tojás, utána egyben az összes száraz hozzávaló. Amikor kész lett, négy gombócra vágtam, azokat vékony körökre nyújtottam, negyedeltem és feltekerve megformáztam. Csináltam belőle patkókat és egyenes, hosszú formájú darabokat is, készen nem volt sok különbség köztük. Mivel a 16 darab egy tepsire már nem fért el rendesen, két sütőpapíros rácsra tettem őket, 30 percet hagytam kelni 35 fokos sütőben, majd 190 fokon, légkeveréssel 20 perc alatt sütöttem pirosra, közben félidőben megcserélve a két rácsot, hogy egyenletesen süljenek. A cukor miatt sokkal pirosabbak lettek a szokásos kifliknél, nem kell megijedni az intenzívebb színtől.