Nem ritka a hétvégi menüben a sűrű, cuccos leves, és hozzá valami könnyebb finomság. Viszont ha már bab, akkor elsősorban a jó tejfölös, füstölt húsos, kolbászos fejtettbab-leves dívik, de most mást kívántam. A kívánásban nagy szerepe volt annak a darab marhahúsnak, ami a pult elő került elő a hentesünknél - másnak tette el, de amikor látta, hogy a sorban a közvetlenül előttem lévő elvitte a kinézett darab fehérpecsenyét, azt mondta, hogy látta, hogy elfehéredtem, ezért mentésnek előszedte ezt az oldallapockát. Különlegesen szép volt, régen nem láttam ilyen tökéletes kinézetű húst. Maga a leves annyira alaprecept, hogy eszem ágában sem volt feltenni a blogra, de minden gyerek ragaszkodott hozzá, hogy ez most annyira jól esett nekik, hogy kell ide is - tehát a tömegnyomásnak engedelmeskedve íme a recept. Külön hangsúlyozták, hogy a hús fajtája is legyen benne, mert legközelebb is feltétlenül ilyet akarnak - mintha az csak úgy mindig teremne. Eredetileg nem terveztem hozzá csipetkét, de amikor ezt a tervet megosztottam a társasággal, olyan szemmel néztek rám, hogy azonnal megértettem az üzenetet, és nekiálltam a tésztagyúrásnak. A receptmennyiségekhez annyi, hogy ez azért kegyetlen adag, öten is két napig ettük, és még hét elejére is maradt egy kicsi, pedig leállíthatatlan lelkesedéssel ette mindenki. Előfordulhat, hogy nincs rá ennyi idő, akkor sertéslapockából vagy soványabb tarjából is működik, és bár most a lényeget adta nekem benne a marha, gyorsabb ebédhez tényleg nem rossz sertéssel sem.

Hozzávalók:
- 1,5 kg marha oldallapocka
- 3-4 evőkanál olaj
- 5 dkg húsos füstölt szalonna
- 3 nagyobb-közepes fej hagyma
- 4 gerezd fokhagyma
- 2 evőkanál pirospaprika
- só, bors
- 1 teáskanál őrölt kömény
- 1 paradicsom
- fél zöldpaprika
- 4 babérlevél
- 50 dkg tarkabab
- 4 szál sárgarépa
- 3 szál fehérrépa
- 1 kis csokor petrezselyem

Elkészítés:
A babot előző este beáztatom. Egy evőkanál olajon elkezdem pirítani a szalonnát, ha kiengedte a zsírját, adok hozzá még egy kicsi olajat, és ezen lassan párolom a nagyon apróba vágott vöröshagymát. Puhítom, a végén hozzáadom szintén apróra vágott fokhagymát. Visszaemelem a hőt, a szépen megtisztított (itt most nem volt vele komolyabb munka) és kockázott húst fehéredésig pirítom a hagymás alapon. Újra visszaveszem a gázt, pirospaprika, só, bors, őrölt kömény és babérlevél ízesítést kap, egy egész kicsi vizet öntök hozzá (majd ereszt a hús magának). Amíg elkezd rotyogni, feldarabolom a paprikát és paradicsomot, és azt is beledobom. Teljesen lehalkítva, fedő alatt türelmesen főzöm a marhapörköltöt. Egy-másfél óra múlva, ha már mutatja a puhulás első jeleit, visszasütöm a zsiradékra, beleteszem a babot is, és annyi vízzel felöntöm, hogy jó sűrű leves-állagot kapjak, megint fedő, lassú rotyogtatás még egy újabb másfél órára. Közben előre lehet dolgozni, és megpucolni és darabolni a gyökérzöldséget, és amikor már hihető, hogy lassan minden megfő benne, akkor utánasózom, beleteszem a répákat, és elkészülés előtt a legvégén a petrezselymet is. Nálunk mindig kerül bele még a pörkölt-fázisban egy szárított, egész erőspaprika, tálaláskor meg esetleg tejföl, ami nekem nem annyira illik ebbe a fajta a bablevesbe, de többen vannak otthon, akik mindenhez tudnak tejfölt enni. Ha valakinek az a hangulata, akkor mehet így, egy jó szelet fehérkenyérrel. Ha mégis csipetke, akkor 50 dkg lisztet, 3-4 tojást mérettől függően, két kávéskanál sót egy egész pici vízzel (ezt sosem mérem, de szerintem bőven féldeci alatt van) kézzel kemény tésztává gyúrok, megfelezem, két tálcányi, félcentis koronggá nyújtom jó lisztesen, pihentetem egy kendő alatt, és megkérem a lányokat, hogy csipkedjék meg nekem. Bő, lobogó forró, sós vízben kifőzöm, és akkor erre tálalom a levest.

Ha tetszett, kövess a Facebookon is a CooktaBlog oldalon!