Én a Tisza környékéről jövök, legalább 12 nyarat nyomtam gyerekként Gergelyiugornyán nyaralva, szóval nekem a halászlé az a klasszikus, passzírozott alapleves, hosszas, 3-4 órás melóval készített változat. Viszont az élet úgy hozta, hogy két külön vonalon is egyfolytában a sima, gyors bajai halászleveleket ettem felnőttként. A párom apukája is Baja környéki, a legjobb barátunk családja is odavalósi eredetileg, ezzel jött, hogy vagy Szekszárdon, vagy a bajai halászléfőző versenyen a bajai verzióval találkoztam. Először elképzelhetetlen volt, hogy Baján a halfőző versenyen este 6-kor gyújtották a tüzet, 7-kor meg már ettek is, de végül is működik, ezt a típust is nagyon megszerettem.

Megvannak minden komoly halfőzőnek az ökölszabályai is, Szekszárdon az a mondás, hogy fejenként fél kiló (vegyes) hal, kilónként 10 dkg hagyma, kilónként 3 evőkanál pirospaprika, és ha nincs csuka, akkor 2-3 gerezd zúzott fokhagyma. Főztünk már korábban is ezen vonalak mentén, de ha már vannak ilyen törzsi rituálék, akkor örökítessék meg itt is az összes mitikus eljárás.

A hétvégén csak egy gyorsat akartam rittyenteni a családnak, sőt még azt a merényletet is beterveztem, hogy bent főzöm, és nem bográcsban kint. Végül kizavartak a kertbe, hogy ne komolytalankodjak, és ott készült el.

Hozzávalók:
- 2 kg hal (az igazi vegyes lenne, ponty, csuka, harcsa, de én nem fogok magamnak, rendes halas meg nincs nálunk, így sima pontyszelet lett; legközelebb beletesszük az energiát a rendes alapanyag beszerzésébe)
- 3 közepes fej hagyma
- 3 gerezd zúzott fokhagyma (ld. fenn, csuka helyett (?))
- 6 evőkanál pirospaprika
- 2 halászlékocka
- só, erőspaprika
- olaj
- levesbetétnek gyufatészta

Elkészítés:
Ennek a verziónak lelke, hogy végig magas lángon, lobogva főve készül, ezért fontos, hogy a megfelelő tűz végig meglegyen. Az alapvető bajai szabály szerint együtt kellene a hagymát a hallal feltenni, de nem szeretjük az érezhető hagymadarabokat a lében, ezért az utóbbi időben volt technológiai váltás. Ennek megfelelően a bográcsba elsőként a hagyma kerül az olajba, kicsit pároljuk, és hogy ne égjen le, vízzel apránként felöntögetve addig főzzük, amíg egész krémesre meg nem fő. Utána szépen elrendezve belefektetjük a halakat, felöntjük a megfelelő mennyiségű vízzel, aminek mindenképpen el kell lepnie a halat. Alaposan alápakolunk a tűznek, hogy nagyon erős forrásba hozzuk, és ebbe a lobogva forró vízbe tesszük bele a pirospaprikát. Külön feloldva tettünk bele halászlékockát is, 2 jó erős csöves, szárított paprikával együtt. Sóztam, és innentől 30 perc forrás után készen is van. A szokás szerint az első körben gyufatészta és lé, a másodikban hal és egy kis lé a tálalás, de persze mindenki, ahogy szereti. Egész jó lett, legközelebb minőségi vegyes halból, a mostaninál egy lehelettel kevesebb vízzel szerintem csúcsra fogjuk járatni a dolgot. A tegnapiban a több víz viszont arra jó volt, hogy másnap is lehetett belőle még egy újraforralás után egy jót enni, ennek is megvolt az előnye.