A céges szülinapi hamburgerezésre rendes húst akartam venni, ezért belepakolva az energiát, felmentem végre a Hegyvidékre a MészárSteak-be. Annyira jó a hírük, ráadásul amíg a Nagycsarnokban laktak, sokkal közelebb estek volna, és sokszor terveztem is, hogy elmegyek, de valahogy nem jött össze. Most eljutottam hozzájuk, sikerült is megvenni a hamburgerekhez a húst, de ez csapda volt, mert amíg azt összedarálták nekem, ott olvadoztam a látványtól, és nem is tudtam ellenállni, és valahogy beleugrott a csomagomba öt gyönyörű szelet rib-eye steak. Annyira szépen erezett volt, hogy engednem kellett a csábításnak. Otthon elgondolkodtam rajta, hogy készítsem el, simán serpenyőben, kicsit a sütőbe dugva a végén, vagy jöjjön a sous-vide gép. Aztán amikor a kezembe vettem, eldőlt, elég keménynek éreztem a közepén futó ínt, nem mertem a gyors sztéksütést megkockáztatni, maradt a sokkal lassabb sous-vide. Abban sok mindent próbáltam már, tanulni kell, hogy mit és hogyan kell benne, viszont minőségi marhából mindig tökéletes lett a hús, bár eddig ez mindig bélszínt jelentett. A rib-eye-nak előnye ahhoz képest, hogy a körbefutó zsírréteg és a márványozottsága hangsúlyosabb marhaízt hozhat, a bélszín viszont a tökéletes vörösségével csábíthat. Ilyen még nem volt nálunk, meg kellett próbálni. A végén zöldbors-mártással tálaltam, lehet, hogy kicsit unalmas, hogy a steakekhez általában az van nálunk, de annyira szeretem az intenzív ízét, hogy nem indulok el más irányba. Végül is nagyon bejött a szuvid, vajpuha lett, a zsírosabb részek is hozzátartoztak, ha újra szembe jönne egy rib-eye, előre köszönnék neki. Egyetlen túlélő még van vákuumban a mélyhűtőben, azt majd megpróbálom serpenyőben, és elmondom, milyen lett úgy.

Hozzávalók:
- rib-eye szeletek
- só, bors
- vaj/olaj
- 1 dl tejszín
- 1-2 evőkanál durvára tört zöldbors
- 1 dl száraz bor
- 2-3 nagy csipet só
- diónyi vaj

Elkészítés:
A húst teljesen natúr vákuumfóliáztam, másnapig a hűtőben pihent. Reggel beköltözött a sous-vide gépbe, és 5 órát kapott 56,5 fokon, ezzel nagyjából mediumra készül el (azon belül egy lehelettel a rare oldal felé). Amikor végzett a gép, a vákuumzacskókat kibontottam, a szeleteket leszárítottam, a húslevet külön tettem. Serpenyőben olaj és vaj keverékét hevítettem, a húst sóztam és friss borsot őröltem rá, és mindkét oldalon kb. fél percet sütöttem hirtelen rajta, hogy ezzel gazdagítsam az ízét. A kész szeleteket az 50 fokra melegített sütőbe tettem alufólia alatt pihenni, amíg a mártás elkészült. A serpenyőt hagytam egy kicsit visszahűlni, aztán a borral feloldottam benne minden maradék pörzsanyagot, a félretett húslével felöntöttem, felforraltam, sóztam, hagytam egy kicsit sűrűsödni. A tejszínnel tovább sűrítettem rajta, kapott még időt lassú tűzön redukálódni, a végén pedig a vajjal fejeztem be - ezzel már nem szabad forralni, hogy ne essen szét. Salátával és krumplival tálaltuk. A nagyobb hasábokra vágott krumpli most nem sütőben készült, egy nagy serpenyőben simán, vajon kezdtem párolni , sóval, borssal, cayenne borssal és oregánóval fűszerezve, fedő alatt, aztán negyedóra után levettem a fedőt, nagyobbra állítottam a lángot, hagytam alóla elmenni a kicsit vizet, és visszapirítottam a vajra, hogy szép színt kapjon. Egyet sajnálok, jó lett volna egy szeletet félbevágva is lefényképezni, hogy a szép rózsaszín belsejét is megmutassam, kár, hogy ez most elmaradt.