Nem akarok vallásháborút indítani, a csak lisztes - csak darás hívőkkel. Korábban szerintem a környékünkön alapvetően a dara ment, az ausztriai sítúrákon nagyon ottvolt a tiszta lisztes változat is, de amikor először csináltam, a hosszas böngészgetés után ezzel nyitottam (alapja a mindmegette receptje volt), és végül a főverzió ilyen lett nálunk. És bocs, a mazsola nekem nagyon nem jön be a sütikben, szóval az nincs.

Hozzávalók:
- 25 dkg liszt
- 25 dkg búzadara
- 5 dl tej
- 4 tojás (mostanában az aldis mélyalmos, szép a színe, nagy, és nem túl drága)
- 2-3 evőkanál cukor, általában diétás hangulatban vagyunk, de ebbe kell a cukor
- 1 vaníliáscukor
- egy kis reszelt citromhéj feldobja
- egy csipet só

Elkészítés:
A darát és a lisztet összekeverem, rá a tej, és állni hagyom, hogy a dara egy kicsit dagadjon. Ha későn jut eszembe, akkor csak 1-2 órát áll, jó úgy is, különben mondjuk jó reggel megcsinálni, ha ebédre esszük. A só bele, a tojások sárgáját a cukrokkal egy kicsit kikeverem, és azt is hozzáadom, Belereszelem a citromhéjat, a fehérjét keményre verem, és óvatosan beleforgatom (ezt általában is mondja minden könyv és recept, hogy a kemény munkával belenyomott szép kis buborékokat ne pukkasszuk ki, de most tényleg óvatosan, mert nem árt neki, ha nem keveredik egyneműre). Aztán nagy serpenyő (nekem a legnagyobban is két kör), kis vajat olvasztok, rá a tésztát, hagyom egy kicsit pirulni, aztán hosszan tuszkolgatom lapos fakanállal, hogy morzsákra essen. A lányok puhábban szeretik, övék az első körös adag, én és talán a fiam ropogósabbra pirítva, így a második kupaccal több a meló, és fájdalmas a várakozás, miközben a többiek már eszik az övékét...