Az új gépet eperfagyival próbáltam ki, de végig bennem volt, hogy meg kellene próbálni reprodukálni gyerekkorom vaníliafagyiját, amit apukám olyan nagy műgonddal készített annak idején. Ínyenceknek: olyan klasszikus fagyigépünk volt, ami be kellett zárni a mélyhűtőbe úgy, hogy a táp szépen kilógott, az ajtók szigetelésén keresztül. Viszont abban jobb volt, hogy a teljes mélyhűtésig kevert, így a fagyi tényleg krémes maradt, emlékeimben mennyei csemege volt. Hívtam apám, hogy mondja el a receptet, de a forrás a fagyigéppel együtt távozott. Így saját kútfőből kellett dolgozni, és mivel emlékeim szerint melegen teljesen madártej-szerű volt, így ebben az irányban próbálkoztam, és nem is sikertelenül.

Hozzávalók (az 1 literes fagyigépbe így pont jó volt):
- 7,5 dl tej
- 3 tojás
- 15 dkg cukor
- 1 rúd vanília

Elkészítés:
A tejet elkezdem melegíteni gázon, gyakori keveréssel, mellette a tojásokat a cukorral alaposan felverem. Amikor a tej jó meleg, beledobom a vaníliarudat, kiveszem a forró tej felét egy füles valamibe, amiből jól lehet kis sugárban tölteni, és nagyon lassan, intenzív keveréssel belekeverem a tojásba. A vaníliarudat kiveszem, félbevágom hosszában, kés élével kihúzom belőle a magját, és beleteszem a tejbe, amibe ezután a tojásos másik felet is - nagyon lassan töltve és gyorsan keverve - visszaöntöm. Egy kicsit hagyom sűrűsödni, és kész is van. Egy kinti hűtés után mehet a sima hűtőbe, amíg teljesen hűtőhidegre nem hűl, aztán lehet a gépbe önteni, és várni :-).