Ezt teljesen saját forrásból csináltam, bár nyilván a mézes-csilis ízesítésű hús nem újdonság. Hétvégén ezt a darab karajt találtam a hűtőben, megkívántam, megpróbáltam, és az első kísérlet _nagyon_ jól sikerült. (Őszintén - másodszorra nem lett olyan jó, kicsit szárazabb lett a hús, és nem volt ugyanolyan finom a szósz, ráadásul nem tudom, hogy mi volt a különbség. Mondjuk mentőötletként, hogy nem volt olyan jó a hús?)

Hozzávalók:
- nagyjából 1 kg-os karaj, egyben
- 3 evőkanál méz
- 2 evőkanál olívaolaj
- 1 kis csilipaprika apróra vágva
- cayenne bors
- őrlős szárított erős paprika
- só, frissen, durvábbra őrölt bors a húsra, plusz a szószba is.

Elkészítés:
Bekapcsoltam a sütőt, és 180 fokra melegítettem. Összekevertem a szószt, minden hozzávalót egyben bele, és alaposan összedolgoztam egy nagyobb tálban. Forró olajban a sózott-borsozott húst egyben, gyorsan körbesütöttem a gázon egy serpenyőben. A kivett húst beleforgattam a mázba, áttettem egy tepsibe, a szósz maradékát (egy kicsit meghagyva) még rákanalaztam, és egy kis vizet öntöttem alá. Szorosan lefóliáztam, és 180 fokon két órát sütöttem-pároltam. Utána levettem az alufóliát, 210 fokra tekertem a sütőt, a máz maradékát rákanalaztam a tetejére, és még 20 percig, pirosodásig sütöttem. Amikor a hús kész lett, kitettem pihenni egy deszkára, és a szósz maradékát (az aláöntött vízzel és a hús levével ekkor még nagyon vizes volt) átöntöttem az eredeti pirítós serpenyőbe, és beforraltam. Ahogy elment belőle a víz, a méz cukra egészen karamella-szerűre sűrűsödött be, és habzott fel. A pihentetett húst felszeleteltem, a salátaágyra tálaltam, és a szószból kanalaztam rá. A salátában vegyes vágott saláta, jégsaláta, paradicsom, paprika, uborka, pritamin, lilahagyma volt.