Folytassuk egy kicsit az ünnepi készülődést, rögzítsük itt is a klasszikus receptünket, amit pár évvel ezelőtt az MBA-listán osztott meg valamelyik kedves listatárs. Ebben nekem nem is a végeredmény volt a lényeg, hanem a kisebbik lányom elvarázsolt repkedése, olyan boldogan készülődött és működött közre - legalábbis egy darabig. Aztán maradt a párom, és szorgalmasan díszítgette a megsütött darabokat. Szép és mézesnek még akkor is finom, ha én nem lelkesedek érte :-).
Hozzávalók:
Tésztához:
- 50 dkg liszt
- 15 dkg porcukor
- 25 dkg méz
- 5 dkg margarin
- 1-1 púpozott kávéskanál őrölt fahéj és szegfűszeg
- fél zacskó mézeskalács fűszerkeverék
- pici őrölt gyömbér
- 4 púpozott kávéskanál szódabikarbóna
- 1 tojás
Cukorírókához:
- 1 tojásfehérje
- 15 dkg porcukor
- 8 csepp ecet
Elkészítés:
A száraz hozzávalókat alaposan összekeverjük. Mikróban egy kicsit megmelegítjük annyira a mézet, hogy a margarin elolvadjon benne, majd a homogén keveréket beleöntjük a lisztre, és ráütjük a tojást is. Összegyúrjuk az egészet, és fedeles, jól zárható tálban legalább egy napig pihentetjük a hűtőben.
Másnap aztán lisztezett deszkán kinyújtjuk (4-5 mm vastagra), és jöhetnek a gyerekek kiszurkálni a formákkal. 170 fokon csak 7 perc kell neki, utána díszítés után még 3 perc. Itt tényleg mérni kell pontosan, mert nagyon könnyen túlsül (a mi sütőnk nem elég meleg, rendesben 150 fok is elég lehet neki).
Az írókához felverjük keményre a tojást, és evőkanalanként adagoljuk bele a cukrot, végül a végén az ecetet. Habzsákba (vagy egy levágott sarkú nejlonzacskóba) töltjük, és mehet a pepecselés. A dió is nagyon megy hozzá.
Nálunk jobbára keményen szereti mindenki, így csak simán bedobozoljuk egy szép fémdobozba. Aki puhítani szeretné, tegyen bele egy kis pohárban egy összegyűrt, vizes papírtörlőt.
