Egyszer egy szlovák túrára igyekezvén a határ előtti utolsó éttermek egyikében álltunk meg enni. A szomszéd asztalnál ettek ilyet, nagyon jól nézett ki, mi is vettünk, és nagyon jó volt. Évek óta bennem van, hogy ezt a keleties-törökös ízt szeretném én is reprodukálni. Most megláttam a boltban a vörös lencsét, vettem, és elszántam magam. Fogalmam sem volt, hogy kell csinálni, a fő fűszerekből is csak a római köményben voltam biztos. A neten nemigen láttam pont olyat, ami teljesen megfelelt volna az elképzelésnek, amit végül csináltam, azt a Szárnyas Ízvadász blogon találtam. Volt két vendég kamasz is, így összesen hat kóstoló, ebből hárman-négyen jó képet vágva kedvesen megették, viszont a párom és a fiam _nagyon_ lelkesek voltak, délután a jó adag maradékot is nyomtalanul eltüntették, és áradoztak. Nekem is bejött, egy kicsit túl sűrűre főzve sárgaborsós ízvilága volt (amit szeretek). A fő célnak megfelelt, hogy ne a szokásos dolgokat együk. Ha rajtam múlik, akkor később, ha a többieken, akkor nemsokára megismételjük.

Hozzávalók:
- 50 dkg vörös lencse
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 4 szál sárgarépa
- 2 evőkanál paradicsompüré
- 4-5 gerezd fokhagyma
- reszelt friss gyömbér
- 2 teáskanál pirospaprika
- 2 mokkáskanál római kömény
- 2 mokkáskanál koriander
- 2 zöldségleves-kocka (vagy 1 liter zöldségalaplé, ha van otthon)
- 10 dkg szárazkolbász

Elkészítés:
Az apróra vágott vöröshagymát olajon kezdtem pirítani. A felkarikázott répát is beletettem, és azzal tovább pároltam. Hozzáadtam a sűrített paradicsomot, azt is átpirítottam, közben belereszeltem a gyömbért. Beledobtam az aprított fokhagymát, a pirospaprikát. Mozsárban finomra törtem a koriandert és a római köményt együtt, ezzel és sóval-borssal megfűszereztem, végül átforgattam az alapon a vörös lencsét is. Felengedtem, puhára főztem, botmixerrel eldolgoztam. Forró serpenyőben ropogósra sütöttem a vékonyra szeletelt kolbászkarikákat, és azzal tálaltam.