Elég sok kekszet sütögettünk mostanában, és ezek mentén döntöttem el, hogy meg kellene próbálni reprodukálni a gyári zabkekszet. Körülnéztem, és a legszimpatikusabbnak tartott receptet próbáltam meg elsőre (Nosalty). Nem tudom, mennyire voltam közel, de az tény, hogy ebből (az eredetihez képest dupla) mennyiségből nagyon sok lett, és nagyon jó. Még kipróbálok majd egy-két verziót, de semmi nem szól az ellen, hogy ezt a fajtát is újrasüssük.

Hozzávalók:
- 30 dkg vaj
- 20 dkg cukor
- 4 csomag vaníliás cukor
- 1 nagy csipet só
- 1 teáskanál szódabikarbóna
- 4 evőkanál méz
- 2 tojás
- 30 dkg liszt
- 30 dkg Graham-liszt
- 8 evőkanál apró szemű zabpehely
- 8 dkg aszalt gyümölcs (most éppen 2 kókusz, 4 sárgabarack, 2 vörös áfonya)

Elkészítés:
A puha vajat a cukrokkal, a sóval és a szódabikarbónával simára dolgoztam, aztán folytattam a mézzel és a tojásokkal, végül utolsó körben a lisztekkel, gyümölcsökkel és a zabpehellyel. Először aggódtam, hogy nem lesz-e túl sok a száraz cucc, de pont jól felvette a lisztet, és egy elég nedves, ragacsos tésztává állt össze. A forrásban nem mondták, de tapasztalat, hogy ilyen vajas tésztát érdemes visszahűteni, úgyhogy egy jó órát pihentettem a hűtőben. Utána (jó sok) liszttel kinyújtottam pár mm-es keksz-vastagságra, kiszaggattam 7-8 centis körökre, és 170 fokon, légkeveréses alsó-felső sütéssel ~15 perc alatt sütöttem meg. A gyerekek szerint a barnára sült, ropogós darabok voltak a legfinomabbak, nekem inkább azok tetszettek, amiknek csak a karimáját kapta meg barnára a sütő. Szépen megmaradt a formája, nem lapult ki. Nekem öt sütőlapon sült meg, három menetben, de hát ekkora mennyiségnél ez ezzel jár, és legalább még másnap is volt belőle.