Folytatva az angolszász vonalat, és a nekem szokatlan tésztákat az élesztő nélküli ír kenyér után, jöjjön most ez a minilángos. Édes süti, de mégis, a tésztában nincs cukor,  az angolok (mondjuk most éppen egy ausztrál lapon olvastam a receptet, de a lényeg szempontjából ez most mindegy is) lángosnak hívják, de nem kelt tészta, zsiradéknak tejszín, és nem vaj, gyümölcs magában az alapban, szóval elég szokatlannak tűnt, de vonzónak is. Szép volt a végeredmény a képen, nagyon szimpla és gyors az elkészítés, tetszett, így belevágtam. Alapanyagként van benne az angolszászoknál szokásos mágikus self-raising flour, aminek a helyettesítését egyszer most már ki kellett próbálni. Ennek is megvan a netes irodalma, szerencsére tök nagy eltérésekkel, de ahogy ez sikerült, úgy tűnik, hogy jó verziót választottam. Az orig recept képén magasabbak lettek a sütik, nálam laposabbak, amit nagyon nem bántam, mert a ropogósra pirult alja és teteje nagyot dobott az ízélményen. A végén alapos porcukorszórással tálaltuk, nekem egy kicsit hiányzott a tésztából az édes íz, a második kísérletben teszek majd bele, szerintem jót fog neki tenni.

Hozzávalók:
- 2 körte
- 60 dkg liszt
- 3,5 teáskanál sütőpor (ezzel állt össze a self-raising liszt helyettesítése)
- 1 csipet só
- 2,5 dl tejszín
- 2,5 dl víz
- 2 evőkanál barna cukor
- 5 dkg vaj

Elkészítés:
A sütőt 220 fokra melegítettem fel, egy laposabb sütőtepsit sütőpapírral béleltem. Az egyik hámozott körtét a lehető legapróbb miszlikbe vágtam, a másikat negyedelés után leheletvékony szeletekre. Egy nagy tálban alaposan összekevertem a lisztet a sütőporral, hozzáadtam a sót és az apróra vágott körtét, és a közepében előkészített mélyedésbe öntöttem az összekevert tejszínt és vizet. Egy lapos fakanállal összedolgoztam a tésztát, gyorsan összeáll, de nem kell nagyon kidolgozni, tényleg hirtelen olyan állagú lesz, amivel már mehet a végső formázás. Alaposan meglisztezett deszkára terítve kézzel laposra nyomkodtam, de legyen legalább 3 centi vastag a tészta. Egy nagyobb kiszúróval finoman és óvatosan köröket szúrtam ki belőle, szorosan bepakoltam a tepsibe, a maradékokat addig újra-újra összedolgozva, amíg a teljes tésztát szétosztottam. A tetejére fektettem a vékonyra szeletelt körtét, gazdagon meghintettem mindegyiket a cukorral, egy-egy nagyobb mogyorónyi vajat tettem a tetejére, hogy szép karamellé válhasson. 20 percig sütöttem, amíg aranyszínűre pirult, rácson picit hűtöttem rajta, és azon melegében megtámadtuk. Érdekes, hogy ott és akkor nagyon úgy tűnt, hogy csak így frissen lesz finom, de a nagyon kevés maradéka másnap is működött. Ez biztosan járatos desszert lesz a konyhánkban.