Ahogy a címben is írtam, az Alapkonyhán volt a napokban ez a recept, és eltettem, hogy ha egyszer egy délutáni vészhelyzetben hirtelen csinálnom kell valamit, kipróbálhassam majd. Most eljött az idő, csak egy töltött káposzta volt az ebéd, levesre nem telt a lelkesedésből. Így amikor egy kicsit ülepedett az ebéd, és haraptam volna valamit, jól jött ez a recept. Nagyon vonzott, hogy mennyire egyszerű. Őszintén szólva nem igazán kuglóf, bár ott nagyikonyhája klasszikusának mondták, csak egy annak látszó süti, de ha volt bátorságom posztolni a blogra a 3 perces mikrós csokis sütit (többek felháborodására), akkor ez is mehet. Frissen, melegen mindenkinél betöltötte a szerepét, nálam, hogy öt perc összráfordítással desszertet tegyek az asztalra, a többieknél, hogy ehessenek egy kis csemegét. Azért ha van időm, majd sütök egy rendes kuglófot is, ha mégis ennél maradok, akkor biztosan kap majd a tésztába magokat (dió-mogyoró-mandula), és ahogy az eredeti recept írta is, valami jobb aszalt gyümölcsöt is. A fenntartásaimmal együtt hajrá, azért érdemes megpróbálni, ha nem a fine dining csúcsaira törünk, minimális erőfeszítéssel egy remek kis délutáni süti.

Hozzávalók:
- 5 tojás
- 20 dkg cukor
- 1 dl tej
- 1 dl olaj
- 1 rúd vanília / 1 kávéskanál vanília aroma
- 20 dkg liszt
- 5 dkg őrölt mandula
- fél csomag sütőpor
- 1 púpos evőkanál kakaópor

Elkészítés:
A tojások sárgáját a cukorral, tejjel, olajjal, vaníliával összedolgozzuk (én géppel csináltam). Az összekevert lisztet, mandulát és sütőport hozzáforgatjuk. Végül jöhet bele óvatosan a keményre felvert fehérje. A felét beleöntjük a kuglófformába (ha szilikon, ennyi, különben kikent-lisztezett formába), a maradékot megszínezzük a kakaóval, azt is a formába töltjük, és villával egy pár laza mozdulattal közbehúzunk a tésztában, létrehozva a márványos effektet. 185 fokon éppen 48 percet sült (alul-felül), és az én sütőmben így tökéletes lett.