Nagyon rágta a fülemet a nagylányom, hogy milyen isteni máglyarakást evett a dédinél (a nagymamámnál), és ő olyat szeretne, de mindenképpen nagy darabos almával. Vasárnap délutánra ez illett is a hangulatba, neki is láttam. Körülnéztem a neten, végignéztem egy jó pár verziót, végül leginkább az "Ami a konyhámból kikerül" blog receptjére építettem. Persze ez nagyon hedonista, egy komplett főétkezést is simán leköröz kalóriában, legközelebb egy leves mellé fogom második fogásnak kínálni. Ami még meglepett, én életemben nem ettem még dió nélkül, ezzel szemben a találati lista első oldalán lényegében csak dió nélküli receptek voltak, hogy-hogy?

Hozzávalók:
- péksütemény (nekem most egy 40 dkg-os kalács, 4 normál kifli, és egy nagyobb, tömör tésztás kifli került bele, összesen ~70 dkg, és még nem is volt így elég, egy-két darab még jó lett volna)
- 1 liter tej
- 1 vaníliarúd kikapart magja
- 1 citrom reszelt héja
- 7 tojás sárgája
- 30 dkg kristálycukor
- 8 db alma (~1,5 kg)
- őrölt fahéj
- 20 dkg darált dió
- 8 dkg kristálycukor
- 7 tojás fehérje
- 2 púpozott evőkanál porcukor
- baracklekvár
- vaj, zsemlemorzsa

Elkészítés:
A péksütikkel kezdtem, mindent felszeleteltem 1,5 centisre. A tejet megmelegítettem a vaníliával és a citrom reszelt héjával (de nem forraltam fel). A tojások sárgáját alaposan elkevertem a cukorral, és a meleg tejben feloldottam - már ez nagyon finom volt. A keverékkel leöntöttem a péksütiket, és félretettem. Közben a lányom megpucolta az almákat, és 2-3 cm-es kockákra vágtuk - fontos, pont ilyen darabokra kell neki :-). Minden zsiradék nélkül pár percig pirítottam az almát egy pici fahéjjal fűszerezve, de nem kell neki sok idő, nem akartam, hogy szétessen, szerettük volna érezni a végén a gyümölcsöt. Mehetett az összeállítás. A szokott sütis tepsimet (~ 25x40 cm, és jó magas falú) kivajaztam, zsemlemorzsát forgattam meg benne. A beáztatott péksütik felét egyenletesen leterítettem az alján, eloszlattam rajta az almát. Megkentem egy réteg baracklekvárral, ráhintettem a cukros diót, és befedtem a második kalács-kifli réteggel. Újabb baracklekváros kenés rá, és mehetett a 180 fokos sütőbe (alul-felül) 35 percre. Mielőtt megsült volna, a porcukorral kemény habbá vertem a fehérjét, óvatosan beleforgattam két evőkanál baracklekvárt, és elterítettem a tepsi tetején a habot. A kanállal csúcsosra húzogattam, és még 9 percig sütöttem, amíg szépen meg nem kapta a meleg a tojáshabot a tetején.