Nőnapra ilyet kaptak itthon a lányok, a RozéKacsa blogon találtam. Majd még egy kört kell futni vele, mert nem lett tökéletes. Az elv az lenne a krémnél, hogy egy doboz cukrozott sűrített tejet kellene 3 órán át forralni a dobozában, amivel karamellizálódik a cukortartalom, és egy sűrű karamellás krém jön létre. Na mármost, ahogy azt félúton felfedeztem, sikerült egy nem cukrozott üvegnyi sűrített tejet venni, ezért ez a mód nem jött össze. Így utólag kellett improvizálni, és nem is lett rossz, de azért majd az originál verziót is meg kell próbálnom, mert ízlett a családnak. Az eredeti egyébként elvben egy perui süti, alfajores néven.

Hozzávalók:
- 25 dkg puha vaj
- 12 dkg porcukor
- egy nagy csipet só
- 1 vaníliarúd kikapart magjai
- 45 dkg liszt
- 6 dkg étkezési keményítő
- 2 teáskanál sütőpor
- 6 tojás sárgája

- 2,5 dl cukrozott sűrített tej
vagy:
- 2,5 dl cukrozatlan sűrített tej
- 2 evőkanál cukor 
- 1 tojás sárgája
- 1 teáskanál keményítő

Elkészítés:
A tésztához a vajat összedolgozzuk a cukorral, majd hozzáadjuk a többi hozzávalót, és összegyúrjuk. A tésztát egy órára hűtőbe tesszük folpackba csomagolva. Ha krémhez sikerült cukrozott sűrített tejet venni, akkor 3 órán át forró vízfürdőben gyöngyöztetjük, és ezzel elvben minden más cécó nélkül kész is lesz a töltelék. Nekem rögtönözni kellett, ahogy mondtam. A mentéshez egy kis, teflonos lábasban felforraltam a tejet, megcukroztam, kevergetés mellett hosszasan forraltam, majd folyamatos keverés mellett egy tojás sárgájával kezdtem sűríteni, amit aztán még egy kis keményítővel erősítettem, amit előtte minimális hideg vízben feloldottam. Így egy jó sűrű pudingállagot kaptam, amikorra kihűtöttem, egész krémes állaga lett. Elővesszük a tésztát a hűtőből, lisztezett deszkán kinyújtjuk vékonyra, és kiszaggatjuk. A nőnap kedvéért szívalakú kiszúrót is használtunk, nem csak azt a kereket, amit a lányom választott. 170 fokos (alul-felül) sütőben 12 perc alatt sütjük meg, elég, ha a szélén látszik egy pici barnulás. Amikor ez is kész és kihűlt, összeállítjuk a kekszeket, és hagyjuk összeérni - nekem a RozéKacsával egyetemben másnap sokkal jobban ízlett, mint amikor elkészült. Egy részét nem a karamellás krémmel töltöttük, hanem baracklekvárral (ami biztosan szintén echte perui népszokás), úgy is jó volt, sőt, minden töltelék nélkül is omlós keksznek. Lányoknak boldog nőnapot!