Folytatva a fánkszezont, a már posztolt csöröge, és a nem posztolt olasz verzió, a chiacchiere után, ami nem ízlett annyira, mint a magyar, rám köszönt a RozéKacsa blogon ez a túrós fánk recept. Nekem is van már fenn régről egy túrófánk, ha összevetjük a hozzávalókat, nagyon erős a hasonlóság, a korábbiban egy picivel több a tojás, a cukor sem éppen azonos, de azért lényegégben ugyanarról van szó. A rozékacsásnak most szebb volt a képe, mint az enyémnek, ez döntött, most ezt sütöttük. Első körben fél kiló túróból lett a tészta, de vendégekkel együtt olyan sebességgel párologtattuk el a frissen sült fánkokat, hogy beszélgetés közben a fiam egyszer csak nekilátott, és összedobott még egy adagot, az utolsó 25 deka túróból, és az sem maradt ránk. Terv, hogy még a mostani szezonban megversenyeztetjük a két verziót, mivel semmi munka nincs vele, simán meg lehet csinálni, hogy egy-egy kisebb tálban összedobjuk mindkét tésztát.
UPDATE: megvolt az összevetés, és bármilyen másnak is tűnt a két bekevert tészta, megsütve _nagyon_ hasonlítottak, és nem is volt egyértelmű a vaktesztelők véleménye. Szóval lehet mindkettőt sütni bátran, esetleg a régi receptünkhöz egy picivel több liszt és cukor, és akkor király az is, ez is.
Hozzávalók:
- 50 dkg túró
- 30 dkg liszt
- 6 tojás
- 6 csapott evőkanál cukor
- 2 csapott teáskanál sütőpor
- 1 nagy csipet só
- vanília (kivonat/aroma/rúd)
Elkészítés:
Ahogy írtam, teljesen egyszerűen össze kell keverni minden hozzávalót. A tojást, cukrot, vaníliát és sót habosra keverjük, és részletekben hozzáadagoljuk a sütőporos lisztet és a túrót. Ha nagyjából összeállt, akkor közepesen meleg olajba szaggatjuk evőkanállal, és nem túl gyorsan szép barnára sütjük, majd papírtörlőre szedve leitatjuk róla az olajat. Most sárgabaracklekvárral ettük.
