Ez az a recept, amit első látásra tud az ember, hogy rossz igazán nem lehet. A kislányommal láttuk együtt, ő is azonnal kihirdette, hogy ezt meg kell csinálnunk, úgyhogy az első alkalommal neki is kezdtünk.

Hozzávalók:
- 1,5 kg sertéslapocka egyben
- só, bors
- olívaolaj
- 2 fej lilahagyma
- sok friss paprika (most éppen 3 kisebb piros és 1 egy sárga kaliforniai, és egy magyar hegyeserős volt benne)
- (1 fél üveg grillezett paprika, ez nem volt, skip)
- 1 doboz konzerv hámozott paradicsom
- 1 kiskanál oregánó
- 2 kiskanál paprika (lehet csípős is, kipróbáltuk, mennyei!)
- (1 kiskanál füstölt paprika, ez sem volt, újabb skip)
- 1 kiskanál őrölt kömény
- 2 evőkanál vörösbor-ecet
- 1 evőkanál balzsamecet

Elkészítés:
A lapockát kicsit sóztam, borsoztam, és egyben közbepirítottam a forró olajon. Kivettem, és a helyén egy kicsit megfuttattam a szálasra vágott lilahagymát, beletettem az őrölt pirospaprikát, majd az összes csíkozott paprikafélét, 3 kiskanál sót, a doboznyi paradicsomot, az őrölt köményt, az oregánót, és az eceteket. Összeforraltam. A kivett lapockát körbesóztam, őröltem még rá egy pici borsot, betettem egy fedeles cseréptál aljába, és végül rákanalaztam a forró ragut. Ha nincs elég leve, akkor fel lehet önteni vízzel addig, amíg éppen ellepi. Rá a fedél, és jött a nehéz rész, a várakozás, 3 órára tettem 180 fokos sütőbe. Kibírtam, nem nézegettem bele, és ennyi idő alatt tényleg vajpuhára párolódott a hús, és nem főtte el a levét sem. Közben az egész család lejárt a konyhába mintákat venni az isteni illatából. Kés sem kellett a tálaláshoz, kanállal lehetett szép darabokat kivenni a húsból, és a rizsre szedni. Jamie csinált hozzá egy pohár tejfölből, egy citrom reszelt héjából és egy kis csokor friss petrezselyemzöldből még kísérőt, ezt most én kihagytam, egyrészt a laktózos családtagok miatt, másrészt így is elég nehéz kaja lett belőle. Viszont az eredmény megkérdőjelezhetetlen, egy nagyobb baráti látogatásra mindenképpen még a közeljövőben meg kell ismételnünk.