Megint nem egy világmegváltás, csak a családi receptgyűjtemény része, állandó és járatos elem a menüben, könnyű és gyors elkészíteni, és finom.

Hozzávalók:
- szeletelt sertéskaraj
- liszt, só, bors

Elkészítés:
A karajt kicsit megütögetem, de semmiképpen nem klopfolom laposra. Ha van a szélén egy kis zsírréteg, éles késsel 1-2 cm-enként becsipkedem, hogy a sütésnél ne kapja össze a húst. A szeleteket sózom-borsozom, lisztbe forgatom, és nagyon hirtelen mindkét oldalon megkapatom pirosra egy pár evőkanál olajon. Még a legnagyobb serpenyőmben is minimum két kör. Ha megvan, visszapakolom az előző körökben kivett szeleteket, felöntöm egy kis vízzel, kb. 1 deci, és fedő alatt szép lassan puhára sütöm. Ha elment a víz alóla, és visszasül az olajra, akkor már elvben rendben van, és ekkorra a legtöbb szeleten egész pirosra karamellizálódott a liszt. Kívül a megpirult rész nyilván ropogós, de egyben belül egész puha is a hús a fedő alatt töltött időtől, és egyáltalán nem szárad ki, amivel meg lehet ölni a legjobb karajt is. Most hagyományos sült krumplival, blansírozott zöldbabbal, és egy kis bébicukkinivel tálaltam. A zöldbabot pár percre lobogó vízbe dobtam, majd jeges vízbe szedtem ki. A cukkinit zöldséghámozóval szeleteltem, pici só, bors, és egy pár csepp citromlével és olívaolajjal dobtam fel. Így egyben jól is nézett ki, és finom is volt.