Vaddal (talán nyúlon kívül) sokat még nem dolgoztam. Viszont pár évvel ezelőtt a családdal eltöltöttünk pár napot egy barát panziójában Kehidán (Vándorbab), és az ottani vadpörköltet és dödöllét azóta is folyamatosan emlegetik a gyerekek és az egész család. Így a mostani főzés előtt konzultáltam is a séffel egyet. Töredelmesen be kell vallanom, hogy azért egy kicsit változtattam, de mivel begyűjtöttem a lányok elismerését, nem lett baj belőle. Szarvast és a szalonnát a Metróban találtam. A szarvas 80% oldalas és 20% lábszár szeleteiből volt, tökéletesnek tűnik így visszanézve, és tekintve, hogy milyen különlegesség lett belőle, és lényegében annyiba került csak, mint egy olcsóbb marhahús, vagy egy drágább sertés, tök jó az ár/érték aránya is. Szerintem még a lelkéhez hozzátartozott az elsőosztályú sózott mangalicaszalonna is, sajnos ez nem a diétás vonalon a legjobb. Végül a bornak kell nagyon stimmelni, egy Polgár cabsav volt benne. A tálaláshoz pedig ez a zománcos vasláboska volt egész autentikus, amit a vándorbabos baráttól kaptunk ajándékba, ismételten köszönet érte!

Hozzávalók:

Pörkölt:
- 2 kg szarvashús
- 25 dkg füstölt szalonna
- 6 fej hagyma
- 4 gerezd fokhagyma
- 3-4 evőkanál pirospaprika
- 1 palack száraz vörösbor
- 10 szem egész borókabogyó
- 15 szem egész feketebors
- 5-6 babérlevél
- só
- 1 evőkanál áfonyalekvár

Dödölle:
- 2 kg krumpli (sárga, lisztes fajta)
- 30 dkg liszt
- só

Elkészítés:
Ebben nem volt semmi különleges. A hússal egy kicsit elküzdöttem, hártyáztam, tisztítottam, de nem biztos, hogy ennyit kell szenvedni, lehet, hogy minden maradhatott volna rajta. Szép darabokra kockáztam (az új késemmel, ami mellett a régi darabjaim ugyanebből a sorozatból már csak kőbaltának tűnnek - kell egy rendes élezés nekik). Utána a tálba rakott húst alaposan kimostam, elég sok vér jött ki még belőle. A szalonnát kis kockákra, a hagymát apróra vágtam. A szalonnának kisütöttem a zsírját, ebben pirítottam meg a hagymát és fokhagymát. Lehúztam, pirospaprikáztam, betetettem a húst, egy kicsit pirítottam, utána felöntöttem egy kis vízzel. A boróka és a bors csak fűszerbombában volt benne, hogy a végén ne kelljen halászni. Belement a babér is, és fedő alatt a saját levében pároltam. Amikor elfőtt a leve, visszasütöttem zsírjára, és odapirítottam egy kicsit. Ekkor ment bele egy jó adag bor, kiforraltam az alkoholt, aztán ment vissza rá a fedő, és pároltam tovább. Ezt még egyszer megismételtem később, az egész palackból csak annyi maradt ki az ételből, amit közben megmentettem egy pohárba a teraszon olvasáshoz a főzés közben. A vége felé megsóztam, megpuhítottam véglegesre, beállítottam a szaft sűrűségét, ízesítettem az áfonyával, és készen is lett. 3 órát azért kért, amíg el nem készült. Közben volt idő játszani a dödöllével. Azt hiszem, hogy ez nagyon nem hasonlított arra, amit Zalában ettünk, de nagyon jó kis köret volt a pörkölthöz. A sós vízben megfőzött krumplikról nagyjából leöntöttem a főzővizet, és több körben hozzáadtam a lisztet. Amikor egy adag belement, addig gyúrtam a krumplinyomóval, amíg fel nem vette a lisztet, amikor egynemű lett, jött a következő kör. A vége felé már elképesztő nehéz volt, harc és gyúrás. Ebből formáztam a kisebb galuskákat, és minimális olajban pirítottam meg. A séf úr szerint a végén át kell kellett volna szednem egy kis hagymás zsírba, de azt már nem bírtam elképzelni magamnak, így is magunkhoz vettük két nap alatt a teljes heti kalóriaadagot.