Az alcím a hullámos isler lehetne - új sütőpapír van, és amíg a régi a sütőrácsra fektetve elég merev volt hozzá, hogy a rátett tésztát megtartsa, addig az újabb túl puha, és enged egy kicsit a süti súlya alatt, így szép hullámosak lettek a linzerkarikák. Amikor lekvárral kenegettem, és párosítottam őket, oda kellett figyelni, hogy az alsó és felső hullámokat precízen szinkronba hozzam. Amikor Jamienek nem sikerül valami tökéletesre, akkor szokta mondani, hogy így igazán házias lett - ez most pont ilyen rusztikus volt.
A felvezetőn túl nem kell és lehet sokat mondani róla, teljesen alaprecept, semmi különleges faxni nincs benne. Újra az a klasszikus 3:2:1 linzertészta, amit használni szoktam (pl. itt a blogon korábban a mandulás linzerhez, mondjuk most éppen tojássárgája nélkül), a liszt egy részét újra őrölt mandulával kiváltva. A lekvár talán még érdekes, nem tudom igazán, hogy a hivatalos kánon szerint milyen kellene bele, a páromnak ribizli volt a kívánsága, de azért én nem rajongok annyira, ezért a felét sűrű eperlekvárral töltöttem, és nekem annak az édes-fanyar kettőse a csokibevonattal nagyon bejött. Amíg lesz otthon családi ajándékba kapott házi eperlekvár, addig biztosan főleg azzal fogom megsütni.
Update: azóta megismételtem, hogy legyen egy kicsit szebb kép is róla, és ezúttal megdíszítettük (sima olvasztott fehér csokival), csak a szemünk kedvéért.

Hozzávalók:
- 40 dkg liszt
- 20 dkg őrölt mandula
- 40 dkg vaj
- 20 dkg porcukor
- fél kávéskanál vanília-kivonat
- ribizli- és eperlekvár (a töltéshez)
- 25 dkg étcsoki (a bevonathoz, ez most éppen két tábla 125 g-os, 70%-os lidl-ös csoki)

Elkészítés:
A tésztához a hideg vajat kisebb kockákra vágom, és gyorsan összedolgozom a liszttel, mandulával és cukorral, a pici vanília izgalmasabbá teheti, ha éppen van otthon. Utána egy jó óra pihentetés fóliába csomagolva a hűtőben. Ha visszahűlt, akkor ismét gyorsan dolgozva alaposan lisztezett deszkán félcentisre nyújtom, egy nagyobb kiszúróval (nekem méretre most legjobban egy nagy üveg kóláspohár jött be, azzal éppen ideális karikákat kaptam) korongokra szaggatom, és mehet is, a 160 fokra előmelegített sütőben 12-14 perc alatt megsütjük. Nem kell megbarnulnia, ne süssük túl, hogy ne legyen száraz. Rácson hagyjuk kihűlni, ami kell is, mert frissen még nagyon puha a tészta, aztán töltsük meg ízlés szerint lekvárral párosával. A csokit én bátran olvasztom mikróban, ha visszaveszem a teljesítményt 300 wattra, akkor az bőven elég kíméletes ahhoz, hogy ne égjen meg - közben egyszer-kétszer átkeverem. A sütiket megmártom az olvadt csokiban, sütőpapírra teszem, és hagyom kihűlni, a csokit megdermedni, az ízeket összeérni. A végén nagyon fogyott, ügyeskedni kellett, hogy jusson rendesen bevonat minden darabra. Most nem volt energiám díszítgetni, pedig egy-egy szép fél dió, vagy egy szórásnyi szeletelt mandula elfért volna rajta. Legközelebb!