Amikor a nagylány nagyon panaszkodott, hogy milyen kegyetlen az ő nehéz iskolai élete, és a matek vizsgára tanulás a többi év végi dolgozat mellett, akkor amellett, hogy leráztam, hogy ne rinyáljon, még megkérdeztem, hogy mit tehetek érte, és azt mondta, hogy csináljak neki a pénteki vizsgára csokis kekszet. Körülnéztem, találtam egy ígéreteset a tutirecept.hu oldalon, és megcsináltam. Közben végig rossz érzés volt nézni, biztosnak tűnt, hogy ebből semmi ehető nem lesz, de szerencsére a végeredményért nagyon komoly hozsannázást kaptam, úgyhogy végül is jóváhagytuk, bekerülhet a családi repertoárba.

Hozzávalók:
- 40 dkg liszt
- 6 csapott teáskanál sütőpor
- 30 dkg kristálycukor
- 2 csomag vaníliás cukor
- 30 dkg puha vaj (margarin)
- 4 tojás
- 10 dkg szeletelt mandula
- 20 dkg apróra vágott étcsoki

Elkészítés:
A csoki és mandula kivételével mindent beszórtam egy tálba, robotgéppel összedolgoztam (majdnem leolvadt a keveréstől, nehéz volt a sok margarintól). Kevertem, amíg nagyjából egynemű lett, beledobtam a késsel darabolt csokit és a mandulát (az eredeti recept szerint 20 dkg mogyoró kellett volna bele, de az nem volt otthon), és összeforgattam. Két kiskanállal két tepsibe, sütőpapírra, kisebb, diónyi gombócokra szaggattam, jó sok hely kell közte, mert a vaj miatt a sütőben nagyon kiterül. A maradékot nem volt kedvem még egy körben tepsiben sütni, így azt 2 szilikonos muffinsütőbe osztottam szét, amíg az első kör sült. Ott arra érdemes figyelni, hogy kevés menjen csak egy-egy formába, különben muffinos lesz, és nem kekszes. 200 fokon sütöttem 20 percig (az eredeti recept szerint csak 10 perc, de utána még olyan puha volt, hogy simán megdupláztam). Sütés után ahogy tudtam, rácson hűtöttem ki.

Melegen is isteni volt az olvadt csokidarabokkal, de kihűlés után még jó pár napig eszegettük, akkor is finom volt. Nem tartottuk zárt dobozban, de nem száradt ki, jó volt úgy is.