A német partnerünkhöz kilátogatva gyakran találkoztunk a konyhában egy-egy ilyen darab fonott kaláccsal. A Stuttgart melletti cégközpontunk üzemeltet egy pár vendégszobát, és a házvezető néni egy-két kollégámat, akik több időt is eltöltöttek kint, annyira megkedvelt, hogy már készült rájuk, és ha tudta, hogy mennek, csak az ő kedvükért is sütött. A recept teljesen autentikus, közvetlenül tőle kaptam, danke, Ursula :-)

Érdekes, hogy viszonyul ez az egyébként teljesen klasszikus kelt tészta a mi sajátjainkhoz - nagyon hasonlóak. Van sima fonott kalácsunk, abban csak kb. fele ennyi a cukor, és harmadannyi a vaj. Sütünk kuglófot, amiben két tojás helyett négynek a sárgája van, és kétszer ennyi tejjel lágyabb a tésztája, de minden más lényegében stimmel, a cukor és a vaj, de még a reszelt citromhéj is. A legtöbbet használt kelt tésztám, amit sok formában lehetett már itt látni, és amivel leginkább a diós-kakaós kalácsainkat sütjük, újabb eltérés, kicsit több tejjel, kb. fele vajjal és cukorral, és csak tojássárgákkal. Végül még ami eszembe jut, és mostanában készítettük először, a briós, ami még egy variáció, fele ennyi tejjel, de sokkal több vajjal, és kettő helyett öt tojással. Ha ezt így végignézzük, érdekes, hogy kisebb változásokkal eltérő végeredmények jönnek, amiket önálló ételeknek tekintünk és hívunk, úgyhogy itt egy újabb, önálló jogosult, ami látványos volt, de egyedi, és joggal várhat arra, hogy ismét sülni fog. Vagy újra pont ez, vagy van egy fahéjas-cukros csavart válfaja is, porcukros-citromleves kenéssel a tetején, esetleg majd az.

Hozzávalók:
- 50 dkg liszt
- 12,5 dkg cukor (itt a lebukás :-), az eredeti recept dupla ekkora adag volt, de még ez is akkorára kelt, hogy csak átlósan fért el a sütőben, és még így is teljesen kikelt magából, akarom mondani túlkelt a tepsi szélein)
- 1 zacskó élesztő
- 2 tojás
- bő 2 dl tej (az orig recept szerint nem egészen fél liter, ennek a fele, de így is lágy, legközelebb lehet 2 dl-re egyszerűsíteni)
- 12,5 dkg vaj
- reszelt citromhéj
- 1 nagy csipet só (ez nem volt a receptben, de az ösztönöm tiltakozott ellene, hogy kihagyjam)

A tetejére a díszítéshez:
- 1 evőkanál tej (vagy tejszín)
- 1 tojás sárgája
- 1 nagy marék szeletelt mandula
- 1 nagy marék nagy kristályos tortadíszítő cukor

Elkészítés:
A tésztát géppel készítettem (a németjeimnél is úgy dívik, nem tiprom csúnya lábbal a nemes tradíciókat), ehhez a vajat megolvasztottam, belekevertem a tejbe, majd hozzáadtam a tojásokat. Így először a nedves hozzávalók mentek a gépbe, majd minden más száraz (liszt, cukor, élesztő, só, citromhéj). A kidolgozott és megkelt tésztát kivettem, kézzel átgyúrtam, három részre vágtam, megsodortam, a szokásos fonással megformáztam (Zopf!). Sütőpapíros tepsire költözött, 30 percig még kelesztettem 35 fokon, majd a pici tejjel elkevert tojássárgával lekentem, és a nedves kalácsot megszórtam a mandula és a cukor keverékével. 170 fokon 40 percet sütöttem, az utolsó negyedórában sütőpapír takarással, de látható, hogy egy kicsit így is megkapta a sütő - meglepően bebarnult a tejjel kikevert tojástól. De hangsúlyozottan nem égett meg, belül nagyon foszlós, de elég tömör volt, kívül meg mennyei ropogós, és a karamelles felszín csak még jobban feldobta.