Az egyik legösszetettebb dolog, amit főzni szoktam, de nagyon megéri, a két fő dolog együtt a végén egészen különleges ízharmóniát ad. Ha nincs kacsa, akkor tökéletes csirkéből is, ez is abból van.

Hozzávalók (nincs meg a kézzel írt receptem, így csak emlékezetből):

- fél kg lencse
- kis fej zeller
- 3-4 szál sárgarépa
- 2-3 száz fehérrépa
- 2 evőkanál mustár
- 1 dl fehérbor
- 1 dl fehérborecet

- 8 csirke vagy kacsacomb
- 2 nagy fej vöröshagyma
- két kisdoboz paradicsompüré

Elkészítés:
A két rész először külön megy. A sózott-borsozott combokat alaposan körbepirítom forró olajban, majd rászórom a szeletelt vöröshagymát (ínyencek itt még egy kis brandyt önhetnek alá), ráöntöm a paradicsompürét, és majdnem puhára párolom. A zöldségeket olajon elkezdem párolni, pár perc múlva ráteszem az alaposan beáztatott lencsét. Kicsit párolom, aztán megy bele a mustár, és felöntöm a fehérborral és a fehérbor-ecettel. Ezt is főzöm, amíg a lencse kezd megpuhulni, közben pótolgatom vízzel, ha elfő a zöldségek leve. Ha mindkettő kész van, egy olajjal kikent tepsibe teszem a zöldséget, ráteszem a bő paradicsomszószos húst, és sütőben először fóliázva 20 percig, majd fólia nélkül, felül pirítással még 20 percig összesütöm. Külön is jó és érdekes a két rész íze, de együtt tényleg különleges.

Nekem annyira egyértelmű volt gyerekkoromban, hogy a töltött káposzta ilyen (gyk. édes káposztalevélbe csomagolt, paradicsomlével készített), hogy amikor először találkozgattam a füstölt húsos, savanyú káposztás "normál" verzióval, biztos voltam benne, hogy ők vannak nagy tévedésben. Időközben azt is megszerettem, és bár nekem nem akkora kedvencem a nyíregyházi, anyukám-féle verzió, mint a lányoknak, azért időnként ezt is megkívánom. Karácsonykor a sógornőmék próbáltak egyet csinálni, de az bocs, nem volt az igazi, mi meg túl sokszor ettünk ugyanolyan hétvégi ebédet mostanában, így kerestem egy ritkán előjövő variációt, ez lett belőle. És nagy megkönnyebbülésemre, első kísérletre is nagyon klassz lett, nem csak "ahhoz képest".

Hozzávalók:
- fél kg hús (a helyi kánon kézzel apróra vágott, nem túl sovány disznóhúst ír elő, nekem most csak darált volt, azzal is okés)
- fél kg rizs
- két közepes fej vöröshagyma
- egy közepes fej káposzta (persze két nagyon friss, nagyon gyenge kisebb fej jobb)
- só, pirospaprika, őrölt fehér- és feketebors

Elkészítés:
Meglepett, hosszabb pepecselésre számítottam. Először kivágtam a káposzta torzsáját, és feltettem sós vízben főni. Anyukám szerint kell bele ecet is, gondolom, hogy puhább legyen a levél, és utána ne főjön szét, de mivel az ecet szagát nem nagyon bírom, kihagytam. Közben az apróra vágott hagymát üvegesre pároltam. Amikor az kész volt, elzártam a gázt, beletettem a pirospaprikát (ízlés szerint, én egy kis kávéskanálnyit), a megmosott rizst, és a húst (nyilván ezzel már nem kell pirítani). 2-3 kiskanál só, egy jó szórásnyi fehérbors, aztán sok őrölt fekete, és amikor azt gondolná az ember, hogy már elég, akkor még egy jó adagot, nálunk így szeretik. Anya bele szokott vágni apróra egy erős zöldpaprikát is, most az nem volt itthon. Közben megpuhult a káposzta is. Leveleire szedtem, a leveleket a szár mentén laposan késsel végigvágtam, hogy ott se legyen vastag. Egyesével szépen betöltöttem, és közben nézve az esetlen és óriás, kicsit formátlan darabokat, nagyanyámra és az ő mini és szabványos méretű káposztáira gondoltam - érthetetlen. A maradék káposztát apróra felvágtam, a felét egy nagy fazék aljára dobtam, rá jó szorosan a gombócokat. A töltelékből maradt, nem fért be minden a levelekbe. Nem akartam kidobni, így ütöttem rá egy tojást, hogy összefogjam valamivel, és rátettem a tetejére. Erre jött a vágott káposzta másik fele, aztán az egészet felöntöttem házilag eltett paradicsommal (az egy kicsit kevés volt, vízzel pótoltam, hogy nagyjából ellepje). Hivatalosan 45-50 percig kellene főzni, de nem volt túl puha a káposzta, ezért inkább 70 percig főztem (ez az ideológia, különben simán elfelejtettem lezárni). Amikor kész lett, még a zárt fazekat alaposan bedunsztoltam egy jó 20 percre. Tálaláskor a tejföl még nagyon jót tesz neki.

Nagyon jó lett, és a külön gombóc még külön sikert is aratott a nagynál és a kicsinél, akik nem rajonganak a káposztáért. Bence azért evett hozzá a vágottból is, és szerette, én meg nagyon elégedett voltam.

A life.hu-n láttam a receptet. Mivel elég egyszerűnek látszott, és már régebben terveztem egy fánkot, kipróbáltam. Az eredeti recept melletti képen egy csodálatos, szalagos fánk volt, valami olyasmit vártam én is. Hááát... az enyém eléggé chokito-s lett, ronda, de legalább finom:

 
Hozzávalók:
- 1/2 kg túró
- 8 db tojás
- 12 evőkanál liszt
- 3 evőkanál porcukor
- 2 csomag vaníliás cukor
- 1 kávéskanál sütőpor
- 2 csipet só

Elkészítés:
Szerencsére gyors és egyszerű: simán mindent össze kell keverni, és bő olajban, nem túl gyorsan kisütni. Elvben vízbe mártogatott két evőkanállal lehetne szépet szaggatni belőle, de annyira ragad a tészta, hogy bőven elég kis halmokat engedni az olajba. A forrás szerint magától megfordul, de nekem egy kivételével ez nem történt meg - úgyhogy én forgattam.

Az első vendégposzt Borcsitól!

Mindig azt hittem, hogy a croissant elkészítése nagyon bonyolult művelet, mígnem barátnőm Niki elmesélte, hogy a nagy fia is szokott sütni, amikor rájuk tör az édesség utáni vágy. Felbátorodtam és elkértem a receptjét, egy csokis verziót, amit elsőre nagy sikerrel (és gyorsan :-) ) elkészítettem, és tegnap bátyámékkal megismételtünk diós verzióban, és az is mennyei lett. Most már kitörölhetetlenül bekerült a családi nyalánkságok tárába. (Köszönöm Niki!)

Hozzávalók:

Tészta: (3x6 nagyobb, vagy 3x8 kisebb kiflihez)
- 30 dkg liszt
- 1 dl tej
- 1 dl kefir (ha nincs, tejföllel is lehet helyettesíteni, kipróbáltam)
- 0,5 dl olaj
- 2,5 dkg élesztő
- 1-2 k.kanál cukor (az élesztő futtatásához)
- 1 csipet só
- 1 tojássárgája (a kiflik sütés előtti megkenéséhez, ha szép fényes felületet akarunk)

Töltelék 1 (csokis):
- 10-15 dkg vaj (vagy margarin)
- 1 púpos evőkanál kakaó
- 1 evőkanál cukor (esetleg több, ha édesszájúaknak készül)
- 1 fél tábla étcsokoládé (enélkül is finom, ha éppen nincs otthon)

Töltelék 2 (diós):
- 10-15 dkg vaj (vagy margarin)
- 10 dkg dió (nem darálva, csak törve-morzsolva)
- 10 dkg cukor (kristály, mert párom ezt szereti)

Elkészítés:
(tészta összeállítás és kifli készítés kb. 25-30 p, sütés 20 p)

Amíg a langyos cukros tejben futtatom az élesztőt, kimérem és összeállítom a tésztához valókat. Ha az élesztő feljött, összegyúrom őket (én használom a kenyérsütőm dagasztó funkcióját, "tészta félék" menü, 15 perc). Amíg a gép dolgozik, összeállítom a tölteléket. "Csokis": a megolvasztott vajban elkeverem a kakaót és a cukrot. "Diós": a diót sodrófával zacskóban összetöröm (ütögetve-nyomkodva), majd a cukorral elkeverem, és felolvasztom a vajat. A tésztát kelesztés nélkül hat egyenlő részre osztom, kis gombócokat formálok, amiket kb. egyenlő méretű korongokra nyújtok (vékony lesz a korong). Két korong közé kerül a töltelék, egyet megkenek a kakaós keverékkel (esetleg egy kocka étcsokit kisebb darabokban), vagy az olvasztott vajjal és rá a cukrosdió, letakarom egy másikkal, kicsit összenyomkodom a szélén, hogy a töltelék vágás és tekerés közben ne szökjön ki (egy kicsi úgyis kijön). Ha nagyobb croissant-okat akarok, akkor 6, egyébkén 8 körcikkre vágom a korongokat, és a szélétől a hegye felé feltekerem a körcikkeket, tepsibe sütőpapírra teszem, kikevert tojássárgával megkenem a tetejüket, és bedugom a hideg sütőbe. Én két tepsibe szoktam rakni, és légkeverés mellett 160C-on 20 perc alatt megsütöm. Ha a tojássárga a tetején már aranybarna, és a tésztája is sárgul, akkor kész.

A lányok nagyon kértek valami csemegét, túró volt otthon, egy kis böngészés után ezt választottuk, thx sütigyár.

Hozzávalók:
- 2,5 dl tej
- 25 dkg túró
- 0,8 dl étolaj
- 60 dkg liszt
- 4 evőkanál cukor
- 1 tojás
- pici só
- 1 csomag szárított élesztő
- sűrű, kemény lekvár tölteléknek

Elkészítés:
A szokásos módon kelttésztát csináltam a kenyérsütő gépben, a langyosra melegített tejben hagytam egy kicsit megfutni az élesztőt, aztán bele minden nedves, aztán száraz hozzávalót, a túrót is. AZ eredeti receptben volt fél deci kefír is, nekem nem volt otthon, passz. A gép után belisztezve hagytam kelni, majd újra átdolgoztam, ujjnyi vastagra nyújtottam, négyzetekre vágtam. Az egyik felébe túrós töltelék ment, a másikba félbe lekvár, feltekertem és lekentem egy felvert tojással. Sütőpapírral kibélelt tepsiben, 165 fokos sütőben 30-35 percig sütjük.

Jó lett, különösen a túrós, a ribizlilekvár nem igazán illett bele, és nagyon ki is folyt.

Oks, ez nem különleges vagy soha nem látott recept, egyszerűen még nem főztem, és az első kísérlet is olyan jó lett, hogy először a szó legszorosabb értelmében kinyalták utána a tányért, aztán másnap kitunkolták a szaft maradékát a serpenyőből - ilyen nem mindennap történik, gondoltam, megörökítem. Szombat, mindenki a sebeit nyalogatja a hét után, nincs erő főzni - de enni kell valamit. Mélyhűtőben ezt találtam, nekiláttam.

Hozzávalók:
- fél kg csirkemáj
- 2 közepes/nagy fej vöröshagyma
- 1 paradicsom
- 1 zöldpaprika
- só, bors, pirospaprika, majoránna

Elkészítés:
A két hagymát vékony szeletekre vágva elkezdtem pirítani olajon. Amikor kezdett barnulni, egy kis vízzel tovább pároltam. Amikor visszasült az olajra, beleraktam két kiskanál pirospaprikát, és beledobtam a felvágott paradicsomot, és a nagyobb darabokban hagyott tv-paprikát (ezt nem vágtam kicsire, mert a végén a lányom miatt kiszedtem egyben). Ez nagyon lecsósan hangzik, de semmi lecsóhangulat nem maradt benne a végére. Ahogy megroggyant a zöldség, jó forró lett, bele a máj, só-bors és jó marék majoránna. Innentől csak közepes lángon tovább, amikor jónak látszik, és egy kivett és kettévágott darabon is teszteltem, hogy nem enged levet, akkor kész. Nem biztos, hogy a szokásos köret, de zöldborsó-főzelék volt hozzá, és nagyon jó volt vele.

A mai poszt sokkal inkább élménybeszámoló, a táborból repkedő boldogan, de brutál éhesen megjött nagyok közölték, hogy most aztán gyorsan haza, és sürgősen főzzek valami finomat nekik. Végül emellett maradtunk, mert volt rá jó esély, hogy minden van otthon hozzá.

Hozzávalók (nincs sok értelme a pontos listának, nagyon nagy tűréshatárral bármiből bármennyi megy bele, jó lesz, legfeljebb nem pont olyan és az, amit én főztem):
- fél kg spagetti
- egy fej fokhagyma (update: Zoli barátom szerint akár 2)
- 4 nagyobb paradicsom (vagy sok kisebb :-) )
- olívaolaj
- sok-sok zöld fűszer (mondjuk kevés bazsalikom és _sok_ petrezselyem)
- 2 evőkanál zöld pestó (Lidl-ös ment bele, amikor volt)
- 2 dl száraz fehérbor
- 25 dkg rák

Elkészítés:
Felteszem főni a spagettit, ezzel kezdek, mert kell a forróvíz a paradicsomhoz. Közben az egész fej (jó, ha nagy, akkor pár gerezd kivételével) fokhagymát felvágom apróra, és párolni kezdem az olívaolajon. Ha már forr a főzővíz, beledobom egy percre a paradicsomokat, így könnyű lesz meghámozni. Darabolom, és mehet a fokhagyma után (előzőleg, amikor még nem voltam kész, és már nagyon pirulni kezdett, rálöttyintettem a fokhagymára egy pár korty Thummerer rozét, hogy megmentsem a megégés előtt, és a miheztartás végett én is ittam egy kortyot). Fehérbor kellett volna, de ennyi még volt a palackban, úgy gondoltam, hogy ez is harmonizál a kajával. Kiküldtem a kiskertbe a lányokat (10 évig védekeztem, hogy ne legyen a kertben a dísznövényeken kívül semmi, most vesztettem, és milyen jó friss bazsalikomot tépni a terasz mellett!), hoztak bőven bazsalikomot és petrezselyemzöldet, összekaszaboltam, és ment rá a paradicsomokra. Bőven felöntöttem fehérborral (elfogyott a rozé :-)), most éppen Kovács Borház sauvignon blanc akadt a kezembe. Ha lett volna pestó, most ment volna bele - nem volt, ezért még egy kis bazsalikomot küldtem be helyette, és mivel kevésnek ítéltem a szószt, még beleraktam egy doboz konzerv hámozott paradicsomot. A vége felé, amikor már szósz sűrűségűhöz közelített, jöttek még bele a rákok a mélyhűtőből. Amikor kész lett, a jó keményre főzött tésztát beleforgattam a szószba, és már ehették is az éhezők.

Repits Zoli barátom mutatta a receptet, köszi! Becsülöm a kölkökben, hogy ezt is mindhárman imádták, pedig nem a szokásos bolognai íze van, a bor, a sok fokhagyma és a zöldfűszerek miatt különleges az íze. Jó volt megmenteni őket!

Böngészés közben akadt meg rajta a szemem a nosalty-n, és ma reggel megcsináltam a gyerekeknek és apámnak. Nagyon ízlett, érdemes megismételni.

Hozzávalók:

Tészta:
- 45 dkg finomliszt
- 2,5 dl tej
- 2 dkg élesztő
- 6 dkg cukor
- 6 dkg vaj
- 1 tojás sárgája
- csipet só

Töltelék:
- 25 dkg túró
- 1 tojás sárgája
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 evőkanál búzadara
- 3 evőkanál cukor

Elkészítés:
A töltelék összekeverésével kezdtem, hogy a dara felszívja a nedvességet a túróból, és megpuhuljon-megdagadjon. Az élesztőt a langyos tejben egy kis cukorral felfuttattam a kenyérsütőgépben. Bele az olvasztott vajat, aztán a tojássárgáját, végül a cukor-liszt-só szárazakat. A gép megcsinálta nekem a tésztát. Utána bebugyolálva kétszeresére kelesztettem. Deszkán átgyúrtam, kinyújtottam, tenyérnyi négyzetekre vágtam. A tésztákat a kiolajozott muffinsütőbe raktam (nem találtam meg elsőre a szilikonos formákat, akkor nem kellett volna szórakozni az olajjal). Bele a korábban összekevert tölteléket, aztán a négy sarkot ráhajtottam, egy kicsit összecsíptem, megkentem tojássárgájával. 170 fokos előmelegített sütőben, légkeveréssel ~30 perc alatt szép barnára sütöttem. Ahogy lehetett, kivettem a formából, hogy ne nedvesedjen meg.

Ez is a párom receptje, és elég stabil karácsonyi menü, de máskor is készült már, és mindig toplistás, vendégektől is hatalmas elismeréseket kapott.

Hozzávalók:
- friss bébikacsamell (Lidl-ben kettesével árulják)
- só, bors, majoránna, fokhagyma

Elkészítés:
A kacsamelleket megfűszerezzük, egy gerezd szeletelt fokhagymával egyesével alufóliába csomagoljuk (le is kell zárni). Kb. két órát kell sütni 200 fokon a sütőben, tepsiben, rácson, aztán kinyitni a fóliát, és hagyni pirosra sülni 20-30 perc alatt. Kívül ropogós, belül vajpuha és hihetetlenül intenzíven ízgazdag. Van belőle narancsos verzió is, abban a fokhagyma helyett egy szép szelet narancs kerül a fóliába.

Biztosan van hivatalos receptje is, különösen az öntetnek, de ahogy elsőre megcsinálta Borcsi, az nekünk tökéletes lett, és így ebben a formában intézményesült. Különleges, elegáns, üde, finom, majdnem minden sülthöz illik köretként is.

Hozzávalók:
- egy csomag szárzeller (angol/halványító zeller)
- 5 darab nagyobb, savanykás, kemény húsú alma
- két nagyobb maroknyi dióbél
A szószhoz:
- 3 dl tejföl
- 3 dl majonéz
- 2-3 teáskanál porcukor
- 1 teáskanál mustár
- egy csipet só

Elkészítés:
A zellert száraira szedem, az alsó végét és a felső leveles részt levágom, a nagyobb, külső szárakat hosszában is kettévágom, és kis kockákra darabolom. Az almát hámozom, kockázom, a diót durvára vágom. Az öntethez valókat lazán összekeverem, rá a többire, egy kicsit összeforgatom, és kész is.

Az almán nem kell nagyon görcsölni, sokféléből csináltuk, és mindig jó lett, talán a legjobb a granny smith és sima lidl-ös pirosalma kombója lett. Az arányokon lehet kísérletezni, aki nincs oda annyira a zeller fűszeres, intenzív ízéért, mint mi, az tehet bele kevesebbet, vagy ellensúlyozhatja egy kicsit több dióval. Az öntet mehet gazdagon is, vagy éppen csak szolidan bevonva a zöldségeket, tulajdonképpen bárhogy készítettük el, nagyon ütős lett.

A nosalty-n láttam, megtetszett, vettem túrót, aztán 2-3 napig gyűjtöttem az energiát. Ma este energia ugyan nem volt, de lelkesedés igen, kipróbáltam, működik!

Hozzávalók:

Tészta:
- 6 tojás
- 6 evőkanál cukor
- 6 evőkanál liszt
- 2 evőkanál kakaó
- 2 teáskanál sütőpor
- 1 dl olaj

Krém:

- 50 dkg túró
- 2 citrom héja, 1 citrom leve
- 12 dkg vaj
- 6 evőkanál cukor

Bevonat:
- 1 liter Fanta
- 2 csomag vaníliás pudingpor
- 6 evőkanál cukor

Elkészítés:

Tészta:
A hozzávalókat összekeverni, vajazott-lisztezett tepsiben 180 fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt készresütni. Vigyázni kell vele, hogy legyen elég helye, én aggódtam, hogy túl vékony lesz, de _nagyon_ feljött a tészta. Ha kész, kicsit kihűtöm.

Máz:
A tésztasütés közben meg lehet csinálni a bevonatot, ezt is szimplán összekeverni, aztán lassan, kevergetve felforralni. A puding nagyon hirtelen állt össze a végén. Ezt is hűtöttem. Nekem nem volt elég a Fanta, 3 dl hiányzott (Dorka!), helyette egy kis friss limonádét csináltam, jó sok citrommal.

Krém:
Triviális, egy villával összekevertem mindent.

Összeállítás:

A kicsit kihűlt tésztára rákentem a túrókrémet, és még dermedés előtt ráöntöttem a fantamázat.

Tök finom lett, jó lett a piskótatészta az alján, a túró elég édes-krémes, de még nem túl édes, és az egész édességét jól ellensúlyozza a bevonat kellemes savanyúsága.

Még a hétvégére vettem, de azt végigvitte a tavaszi fejtettbab-leves, így megmaradt hétfőre, ma este kármentésbe fogtam. Elvben itt a hűvös, amihez illik egy jó forró leves, másrészt nagy kár lenne a spárgáért. Fehérből csináltam, mert nekem valahogy az jobban illett a leveshez, de kizárt, hogy zöldből rossz legyen.

Hozzávalók:
- fél kg fehér spárga
- egy fej vöröshagyma
- 5 dkg vaj
- 1 púpozott evőkanál liszt
- 1 l húsleves (oké, 2 kockából zöldségleves)
- 1,5 dl tejszín
- só, fehérbors, reszelt szerecsendió, 2 kiskanál cukor

Elkészítés:
A spárgákat meghámoztam, darabokra vágtam. A vajon megpároltam az apróra vágott hagymát, rádobtam a spárgát, és párolni kezdtem a vajon. Aztán amikor kezdett sok lenni a hagymának, rátettem a lisztet, kicsit pirítottam, aztán felöltöttem forró zöldséglével. Raktam bele sót, fehérborsot, reszeltem bele szerecsendiót. A hagyományok - és a párom - kedvéért raktam bele cukrot is. Lassú tűzön főztem puhára, közben pótolgatni kellett benne a vizet. Amikor már puha volt a spárga, levettem a gázról, botmixerrel krémesítettem, beleraktam a tejszínt, és összeforraltam.

A mixer nem az igazi, ezért szűrőn át szedtem tányérba. Betétnek egy jó szikkadt tökmagos zsömlét vágtam kis kockákra, egy tálban jól meghintettem olívaolajjal és fokhagyma-granulátummal, és úgy pirítottam meg egy serpenyőben krutonnak.

Sajnos Borcsinak csak kóstoló maradt, mire megjött tornáról, mert a nagylányom megette a nagyját :-)

Egy variáció a diós kuglófra, azzal a tésztával csináltam ezt is.

A kinyújtás után megkentem most is olvasztott vajjal, megszórtam 3-3 evőkanál cukor és kakaó keverékével. Feltekertem, 3 részre vágtam, és kivajazott sütőformákban 20-20 perc alatt megsütöttem 175 fokon, a második 20 percben sütőpapír fedéssel. A teteje finom ropogós lett, a belseje puha, estére el is fogyott!

A céges büfében volt, korábban még nem is hallottam, hogy ebből is készítenének főzeléket. Megkóstoltam, ízlett, most megfőztem, és nagyon ízlett a felnőtteknek. Tulajdonképpen a legegyszerűbb kapros tökfőzeléknek készítettem el.

Hozzávalók:
- 1 kg cukkini (jó, ha kicsik, akkor nem magos a belseje)
- közepes fej vöröshagyma
- 1 evőkanál liszt
- 1 dl tejföl
- 1 kiskanál ecet
- 1 kiskanál cukor
- kapor, só

Elkészítés:
Zöldséghámozóval vékonyan meghámoztam a cukkiniket, és julien-re vágtam - nincs tökgyalum, de talán jobb is volt így, hogy nem esett szét. A hagymát apróra vágva olajon megpároltam, rádobtam a cukkinit. Rögtön sóztam, ecetet is bele, kaprot jó bőven (mondjuk 1 evőkanál). Szépen pároltam, lassan, fedő alatt, aztán egy 10-12 perc múlva, amikor már nem volt kemény, de még szépen megtartotta az alakját, ráhintettem a lisztet, egy kis vizet. Még egyszer jól felforraltam, bele a tejfölt, azzal is összeforraltam, és kész.

Gyerekekre is rábízható recept, de ha eltaláljuk az előkészítést, és a sütési időt - és itt most tényleg fontos a hőmérséklet és idő!, akkor olyan, amilyennek lennie kell, kívül ropogós, legbelül puha.

Hozzávalók:
- 12,5 dkg csoki (tisztességes, mondjuk minimum 70%-os étcsoki)
- 12,5 dkg vaj
- 2 tojás
- 3 evőkanál liszt
- 3 evőkanál cukor
- 1 kávéskanál sütőpor

Elkészítés:
Gőz fölött összeolvasztom a darabokra tördelt csokit a vajjal - vagy vessetek meg, de mikróban is jó 2 perc alatt. A két tojáshoz hozzákeverem először a cukrot, aztán a lisztet, a sütőport, és jöhet egybe a csokis olvadékkal. Mi egyben csináljuk egy mély jénai üvegtálban. Előmelegített sütőben, 200 fokon, 16 perc.

A Kisújbánya-Óbánya közötti patakvölgyben tett csodás kiránduláson ettünk kenyérlángost, aztán amikor délután éhesen hazaértünk, kitaláltam, hogy ilyen finomat biztosan mi is tudunk, próbáljuk meg.

Alapnak a szokásos pizzatésztát gyúrtam, rá Borcsi csinált tejfölös alapot. Ehhez a tejfölbe ment jó sok zúzott fokhagyma, kis só, bors, reszelt szerecsendió. Végül megszórtuk egy jó adag lilahagymával, egy kis helyi henteses lángolt parasztkolbásszal, sok sajttal, és pizzás fokozaton megsütöttük. Elsőre is jó kísérlet volt.

Hát gyakran van az úgy, hogy a gyerekek kegyeire hajtva, de különösebb munkakedv nélkül akarok valamit összedobni. Ilyenkor elő-előfordul, hogy a mélyhűtőt feltúrva egy mirelit vajas tészta akad a kezembe. Ha nincs is időm rendesen kiolvasztani, akkor is, a mikró kiolvasztós fokozatán 10 perc alatt annyira megpuhul, hogy ki tudom már nyújtani. Utána töltés, sütő, és 25 perc múlva már kész is a csemege, és még meg is dicsértek érte - jó biznisz.

Hozzávalók:
- 1 csomag mirelit vajas tészta (Lidl/Aldi)
- 1 tojás sárgája a feltekerésnél a ragasztáshoz, és a tetejére dísznek

Elkészítés:
Simán kétfelé veszem, mert két darabban jobban fér el a tepsiben egymás mellett. Kinyújtom nagyobb téglalap alakra. Bele a töltelék, a szélét megkenem tojássárgájával, feltekerem, a végén egy kicsit összenyomom, hogy ne jöjjön ki a töltelék. Tetejét megkenem a maradék sárgájával, ferdén, felületesen éles késsel bevagdosom, aztán már mehet is a meleg sütőbe, 200 fokra. Kívül látszik rajta, ha kész, ~20-25 perc.

Túrós töltelék:
Egy tésztához pont fél kiló megy. A túrót cukorral és egy vaníliáscukorral villával összetöröm, belerakok egy tojássárgáját is, és egy kicsit hagyom érni. Egy citrom reszelt héja feldobja. Közben a ragasztáshoz használt és a töltelékbe rakott tojások fehérjét felverem, a kemény habot óvatosan összeforgatom a túróval, és kész.

Szilvás töltelék:
Fél kiló mirelit szilvát veszek. 2 csésze cukrot karamellizálok, nem kell túl sötétre, és beledobálom a szilva felét, pár centis darabokra vágva, még egy leheletnyi fahéj, 1-2 szem szegfűszeg. Megvárom, amíg szétesik, és sziruppá fő, gyorsan megvan. A maradék szilvát is beleforgatom, és azonnal le is veszem a gázról. Így az édes szilvás szirupban egyben megmaradnak a szilvadarabok is. Kihalászom a szegfűszeget, és mehet tölteléknek.

Még egy történelmi bejegyzés, még egy desszert, és még egy minimális munkával elkészíthető ütős cucc.

Hozzávalók:
- 2-3 db jó savanykás, kemény húsú alma
- 2-3 csésze cukor
- 5 dkg vaj
- 1 fagyasztott vajastészta (német diszkontosak szoktak lenni nálunk)

Elkészítés:
- egy sütőbe is berakható teflonserpenyőben karamellt készítek a cukorból, amikor már barna, rádobom a vajat, összekeverem, le a tűzről, és szépen, valamilyen minta szerint rá a cikkekre vágott almát. Mivel nem vagyok fahéjas, nem rakok rá, vagy csak minimálisat. Ha kész, jöhet rá a tetejére a serpenyő méretére nyújtott tészta, villával egy kicsit átszurkálom, és mehet be a sütőbe, 200 fok, amíg szép piros nem lesz a tészta teteje.

Ma a Balatonon jártam, visszafelé Csopaknál kellett megállnom, ott fogytam ki energiából. Víg Molnár Csárda, egy nagy dicséret, nagyon gyorsak voltak, még így az előszezonban is, isteni kakaslevest hoztak, és a fogas roston mellé egy olyan finom cukkinis köretet, hogy az erős cukkinis fenntartásaim ellenére tényleg lenyűgöztek. Annyira, hogy estére is megcsináltuk itthon, szintén halhoz.

Fejenként egy cukkinit héjastól félbevágtam, majd felszeleteltem egész vékonyra (3-4 mm?). Ezt rádobtam párolni vajra (nem szabad sajnálni), gyorsan sózni, hogy levet is adjon. Nekem egész meglepően sok sót vett fel. A fő fűszere a fokhagyma (nyomóval, minimum 2-3 gerezd cukkininként, de akár több is), és a kakukkfű, az is bátran (itt jön ki, hogy alapvetően nem vagyok oda a cukkiniért, nem öl meg, ha nem marad meg tisztán az alapíz). Dobtam rá egy kis petrezselymet is, és ha már a hal miatt ott volt az őrlő, egy kis borsot is. Nem kell puhára párolni, ress, de már főtt állapotban egy pici tejszín (csak érzésre, ha mérnem kell, legyen egy evőkanál) nagyon lesimítja, és összefogja az ízét. Nagyon jó volt! Máskor is! Sőt, középsőnek és nagynak is ízlett, megkóstolták.

Mivel egyébként ünnepeltünk, száraz Martini pezsgő akadt hozzá, illett.

Hát nem a legegyszerűbb, vagyis egyszerű, de elég sok tűzhely mellett állással jár, viszont finom, és ami mindig kiemelt, a gyerekek is lelkesen szeretik. Különben nem olyan nagy cucc, csak sokáig tart, de nem nagyon lehet elrontani sem.

Hozzávalók:
(nagyjából egyforma mennyiségben, de megint érzésre mehet, és nem lesz gond, ha valami kicsit több vagy kevesebb, és bocs, ezt még életemben nem mértem)
- sertésszűz (a családnak 5 főre 2 nagyobb vagy 3 kisebb darabot veszek)
- krumpli
- lecsóhoz hagyma, paprika, paradicsom (fele annyi, mint a paprika)

Elkészítés:
Egy kis vajon vagy olajon hirtelen körbesütöm a nem túl vékonyra szelt, sózott-borsozott szűzszeleteket, csak egy pár perc kell neki, de azért a fehéredésen túl, jobban néz ki, ha van egy kis színe is, itt-ott pirosra kapatjuk. Ki és félre, kicsit több olaj, és a karikára, a hússal egyforma vastagra vágott krumplit szintén hasonlóan és hirtelen megsütjük. Közben el lehet kezdeni a lecsót, szerintem mehet a lehető legsimábban, olaj, hagyma megpárol, rá a paprika, só, pici bors, és amikor már majdnem puha, nagyon rövid időre a paradicsom. Közben elkészül a krumpli is, és lehet összerakni. Egy tepsibe indulok a hússal, rá a karikázott krumpli, a tetejére a lecsó egyenletesen elosztva, go sütő, mondjuk 180 fok, és sütjük ízlés szerint (meg ahhoz igazodva, hogy a sütéskor a krumpli mennyire sült át és puhult meg). Nagyjából ennyi :-)

Nem akarok vallásháborút indítani, a csak lisztes - csak darás hívőkkel. Korábban szerintem a környékünkön alapvetően a dara ment, az ausztriai sítúrákon nagyon ottvolt a tiszta lisztes változat is, de amikor először csináltam, a hosszas böngészgetés után ezzel nyitottam (alapja a mindmegette receptje volt), és végül a főverzió ilyen lett nálunk. És bocs, a mazsola nekem nagyon nem jön be a sütikben, szóval az nincs.

Hozzávalók:
- 25 dkg liszt
- 25 dkg búzadara
- 5 dl tej
- 4 tojás (mostanában az aldis mélyalmos, szép a színe, nagy, és nem túl drága)
- 2-3 evőkanál cukor, általában diétás hangulatban vagyunk, de ebbe kell a cukor
- 1 vaníliáscukor
- egy kis reszelt citromhéj feldobja
- egy csipet só

Elkészítés:
A darát és a lisztet összekeverem, rá a tej, és állni hagyom, hogy a dara egy kicsit dagadjon. Ha későn jut eszembe, akkor csak 1-2 órát áll, jó úgy is, különben mondjuk jó reggel megcsinálni, ha ebédre esszük. A só bele, a tojások sárgáját a cukrokkal egy kicsit kikeverem, és azt is hozzáadom, Belereszelem a citromhéjat, a fehérjét keményre verem, és óvatosan beleforgatom (ezt általában is mondja minden könyv és recept, hogy a kemény munkával belenyomott szép kis buborékokat ne pukkasszuk ki, de most tényleg óvatosan, mert nem árt neki, ha nem keveredik egyneműre). Aztán nagy serpenyő (nekem a legnagyobban is két kör), kis vajat olvasztok, rá a tésztát, hagyom egy kicsit pirulni, aztán hosszan tuszkolgatom lapos fakanállal, hogy morzsákra essen. A lányok puhábban szeretik, övék az első körös adag, én és talán a fiam ropogósabbra pirítva, így a második kupaccal több a meló, és fájdalmas a várakozás, miközben a többiek már eszik az övékét...

Update: ha a pizza sugara 'z', vastagsága pedig 'a', akkor a térfogata így definiálható: Pi*z*z*a

Az alaptészta kiindulása is egy Jamie-spot volt, azóta fejlesztgetjük. Ezt volt az első kelttésztám, ezt ma is szigorúan kézzel gyúrom (mondjuk lehet, hogy a gépnek egyébként is túl kemény lenne a tészta, ráadásul ahhoz a három pizzához, ami nálunk lecsúszik, túl sok is lenne a gépbe). Itt éreztem meg először, hogy él a tészta, ezt azóta is mindig  nagyon élvezem.

(A kép még abból az időből, amikor a kicsi még nem volt hajlandó megenni, ha sajtot talált rajta.)

Hozzávalók:
(3 pizzához, a tésztához)
- 1 kg liszt (Jamie szerint 80 dkg finom, 20 dkg rétes, de ezzel nem feltétlenül szórakozom, lehet tisztán finom is)
- 4 evőkanál olívaolaj
- 2 zacskó (2 * 7 g) szárított élesztő
- 2 kiskanál só
- 5,5 dl langyos víz

Elkészítés:
A deszkán egy szép koszorút formálok a lisztből, közepébe az élesztő, rá a langyos víz, bele az olaj, és szép lassan, belülről belekeverem a lisztet a folyadékba. Alaposan dagasztom, türelmesen, jó fárasztó. Ha megvan, alaposan kilisztezett tálban (a tetejét is jól meghintve) kelesztem a kanapén egy takaró alatt. Ha megvan, még átgyúrom, nyújtom, feltét, és sütöm. Ami a csövön kifér, a sütő 260 fokot ígér, de valszeg nincs annyi. Az első, lelkes kísérletben lepucoltam egy vastag márványlapot, ami a terasz burkolásából maradt, beraktam egy órára a sütőbe, és azon sütöttem - nagyon klassz volt, de annyival nem volt jobb, hogy megérje a macera.

Hozzávalók a szószhoz:
(ezt is mindig rendesen, magam főzöm, más vétek lenne)
- 3 doboz hámozott paradicsom
- jó pár nagyobb gerezd (6-8) fokhagyma
- friss bazsalikom (ha nincs, akkor szárított, de akkor általában oregánót is teszek bele)
- só, bors, olíva

Elkészítés:
Picire darabolom a fokhagymát, olívaolajon megpárolom, rá a paradicsom, a fűszerek, és szép türelmesen, lassú tűzön addig forralom, amíg alaposan besűrűsödik, és a paradicsomot teljesen el tudom nyomkodni a fakanállal.

Feltétnek szokásos nálunk a sima, történelmi margerita (tudod, olasz trikoloros hangulat az első királynak, zöld bazsalikom, fehér mozzarella, piros paradicsom), csak a szósz, pár bazsalikomlevél, és mozzarella kicsire tördelve rajta. Van sonkás, arra szárítottat teszek (pl. feketeerdei sonka a német diszkontokból), az sokkal karakteresebb, ehhez már a kicsi miatt jár kukorica is. A legújabb tipp nagyon bejött, apróra kockázott kaliforniai paprika, egy lilahagyma, és fokhagymás parasztkolbász kis darabokban, ez nagyon ütött.

Szép horvát emlékeket idézve keresgéltem friss tengeri halast Pesten. A nagycsarnokban van a gugli barátom szerint, de hét közben gáz a közlekedés/parkolás, hétvégén meg nem akarok emiatt bemenni, úgyhogy go M0 és Budaörs (http://plpseafood.hu/the-fishmonger.html). A legvonzóbbak az egyemberes kisebb durbincsok voltak, abból vettünk. Egy kicsit húzósabb az otthoni főzéshez képest, de étterminél még mindig sokkal olcsóbb.

Elég kicsi volt, nem irdaltam, így a bőre is szebben megmaradt. Időközben járt már nagyobb darab is nálunk, azt azért be kell vágni, és megsütni is nehezebb volt, maradnak a kisebbek. Kitettem egy tálcára, meglocsoltam egy fél citrom levével, és hagytam egy félórát állni. Utána só-bors gazdagon, egy szelet citrom és egy gerezd fokhagyma a hasába, és sütés. Ehhez a nagy, vastagtalpú, öntöttvas grillserpenyőben kis vajat és olívaolajat hevítettem, jó forróra, beledobáltam 5-6 gerezd kicsit megnyomott fokhagymát, és mindkét oldalát szépen átsütöttem. Hozzá az egyik utolsó palack Kovács-féle Pipacs-rozé ment (http://www.klborhaz.hu/), lassan rendelnem kellene újra...

Szénhidrátszegény diétában sem akarok szenvedni, lehet első osztályú kaját nyomni. Amikor rá tudom szánni az időt, akkor azért nem nagy munka összedobni, és szép is, jó is.

Kétféle vegyes (pl. teszkós) salátakeverékből indulok, mindkettőből egy-egy marékkal veszek egy jó nagy tányérba. Megy bele egy paradicsom kockázva, nagyjából ugyanannyi kígyóuborka, egy fél narancs kockázva (igen, narancs, nagyon kell bele!), pár kiskanál konzervkukorica, sonkachips (pl. feketeerdei sonka, vagy szeletelt bacon, én crisp-tálban, a mikróban csinálom, 3 perc alatt minden zsír kisül belőle, de nagyon jó ízt ad),  egy fél lilahagyma (tudom-tudom, de enélkül csak önmaga árnyéka), salátás mag-keverék (aldist használok, és ez is, mint a sajt, segít összefogni az ízeket), egy buggyantott tojás vágva (kis csészében, mikró, 1:10 900W), végül nagylyukú reszelővel egy pár csík sajt.

Mennyei! Dresszing a diéta miatt nincs, a saláta olívaolajos locsolgatása nem az én világom. Sonkachips helyett alternatíva egy kis sonka vagy szalonna serpenyőben pirítva, és rá egy fél doboz konzervbab átforrósítva. Az is nagyon ottvan! Színnek néha egy kis kápia vagy kaliforniai is díszíti.

Egy korábbi, muffinformás aranygaluska receptből származtattuk (http://illeskriszkonyhaja.blogspot.com/2012/03/aranygaluska-muffin-vanilia-sodoval.html), mostanra tökélyre fejlesztve, ez a jelenlegi top hit a csemegelistán. Ráadásul nincs több munka vele, mint 15 perc!

Hozzávalók:
- 60 dkg liszt
- 1 zacskó (7g) szárított élesztő
- 1 zacskó vaníliáscukor
- 2 evőkanál vaj/margarin (ahogy sikerül, nem érzékeny rá)
- 3 evőkanál cukor
- 2 tojás sárgája
- ?3,5 dl tej (hmmm, azt mégsem írhatom, hogy a sárga főzősbögrénk, 1 centivel a perem alattig töltve :-))
- 1 csapott kávéskanál só

Töltelékhez:
- 20 dkg dió (őrölt, vagy durvára vágott)
- 20 dkg cukor

Elkészítés:
Bár elsőre kézzel is megdagasztottam, azóta csalok, és a kenyérsütővel csinálom a tésztát. Beleszórom az élesztőt, a vaníliáscukrot, hogy legyen mit ennie azoknak a gombáknak, és ráöntöm a langyos tejet. Ha van időm, rázárom a gép tetejét, és hagyom egy pár percig felfutni az élesztőt - volt már, hogy siettem, és ezt kihagytam, nem sokat változtatott a végeredményen. Utána beledobom a két evőkanál vajat (nem olvasztgatom, megoldja a gép), a két tojássárgáját, végül a liszt-cukor-só jön, meg a gép nagy műsora. Nekem 1 óra 15 perc alatt lesz kész a dagasztás-kelesztés programmal. Ha megvan, átgyúrom egy kicsit lisztezett deszkán, kinyújtom, megkenem egy kicsit olvasztott vajjal, és jöhet rá a dió-cukor keverék. Feltekerem, és belefektetem a nagy szilikonos kuglóf-formába. Egy takaróba bugyolálva hagyom még 15-20 percet kelni, aztán 175 fokos sütőben 20-25 percig fedés nélkül sütöm, aztán rádobok egy sütőpapírt a tetejére, hogy ne égjen meg, és mehet még újabb 20 perc.

Update: újra csináltunk, kétszer is, és ismét nagyon finom lett. Jó volt a becslés legutóbb, a 15 dkg cukor és 15 dkg csoki pont jó.

Hozzávalók:
- 50 dkg liszt
- 25 dkg vaj (vagy margarin, a miénkben az volt)
- 20 dkg mogyoró (mi vegyesen raktunk bele mandulát, diót és törökmogyorót)
- 3 tojás
- 10 dkg cukor (azaz inkább 15 deka legközelebb, nem volt elég édes)
- 20 dkg csokoládé (70%-os lidl-ös, szerintem az meg egy kicsit sok, legközelebb 15 dkg lesz az is).

Elkészítés:
Mindent bedobálni egy tálba, kézzel összegyúrni, 6-8 centi vastag hurkát formázni, azt felszeletelni 1,5-2 cm vastagra, és az így kapott lapos korongokat 200 fokos sütőben, ~25 perc alatt megsütni. A végén a kevesebb cukor miatt jót tett neki egy kis rászitált porcukor, és szebb is lett tőle.

Nagyon jó volt, nemrég csináltam, és már kérték is újra.

Nigellánál láttam, gondoltam, a gyerekeknek/kedvesnek egy kis vasárnap délutáni kényeztetésnek megpróbáljuk.
UPDATE: elkészült újra, most csak 20 deka vaj volt benne, de talán még mindig sok egy kicsit, viszont nagyon finom volt. 18 darab lett ennyi tésztából.

Hozzávalók:
- 25 dkg vaj (margarin volt, azzal is okés)
- 25 dkg cukor
- 25 dkg liszt
- 4 tojás
- 2 kávéskanál sütőpor
- 1 kávékanál szódabikarbóna
- 4 evőkanál tej
- vaníliakivonat (most nem volt, pedig számítottam rá; jó volt nélküle is, de ha előre tudom, a cukor egy része helyett vaníliás cukrot teszek bele).

Elkészítés:
- simán összekever (a vajat előre kivettem, hogy puhább legyen, és könnyebb legyen vele dolgozni);
- 24 muffinformába szétoszt - mondja Nigella, nekem kevesebb lett egy kicsit; két 12-es szilikont használtam, nem szórakoztam a kikenéssel, de nem is kellett;
- 200 fokos sütőben megsüt - gyorsabb volt, mint számítottam, szép pirosra megsült a teteje.

Nigella a végén még fehér cukormázzal is bevonta (sok-sok porcukor + tojásfehérje felverve), én nem kívántam, meg nem is tartott annyi ideig. Kép most nincs, legközelebb lefotózom. Finom ropogós lett a teteje, a belseje puha. Legközelebb egy lehellettel kevesebb vajat rakok bele. Kölkök simán ették, nagylányom eperlekvárral a tetején, vagyis a puha alján, az is jól nézett ki.