Két hete ennek a jegyében telt a hétvége. Szombaton sütöttem sima kakaósat felcsavarás nélkül, az klassz volt, hogy formában sütöttem meg. A párom szerint ezt szüreti kalácsnak hívják náluk, és most tényleg nagyon eltaláltuk. Viszont olyan gyorsan elfogyott szombaton, hogy vasárnap megismételtem, egy kicsit másképp. Ezt most kókuszos csokival töltöttem, és felcsavartam. Így is igazán finom lett, a kókuszos is nagyon népszerű volt. 

A tésztához a szokásos kelttésztát csináltam meg:
- 60 dkg liszt
- 1 zacskó (7g) szárított élesztő
- 1 zacskó vaníliás cukor
- 2 evőkanál vaj/margarin
- 3 evőkanál cukor
- 2 tojás sárgája
- 3,5 dl tej
- 1 csapott kávéskanál só

Hozzávalók a töltelékhez (egy kalácshoz, a fenti tésztából kettő jön ki, így kétszer ennyi kell):
- 8 dkg vaj/margarin
- 3 evőkanál cukor
- 2 evőkanál kókuszreszelék
- 1 evőkanál kakaópor

Elkészítés:
A tésztát a fenti link szerint géppel csináltam. A kész tésztát még kelesztettem, majd két részletben szépen kinyújtottam, megkentem a kókuszos krémmel, szorosan feltekertem, és jól összenyomtam, hogy a töltelék hozzáragadjon a tésztához. A kész tekercset hosszában kettévágtam úgy, hogy csak a vége fogja össze, és a két felet összefontam. A fonatot a kivajazott-kilisztezett sütőformába helyezve még 20 percig tovább kelesztettem, majd tojással megkentem, kristálycukorral megszórtam, és 20-20 perc alatt megsütöttem 175 fokon, a második 20 percben sütőpapír fedéssel.

Hát, éppen vívódok rajta, hogy megéri-e ennyi macera a külön kiszúrkodás-töltögetés műsorral, de a végeredmény elég jó lett, hogy talán érdemes legyen megismételni. A nagylányom elég sokat segített, ha legközelebb is rá lehet venni a gyerekeket, hogy együtt csináljuk, akkor nem akkora meló. Különben a tészta maga gyors és egyszerű, és teljesen egységes mindenki abban, hogy kell csinálni, nem kellett nekem dönteni a variációk között. A felét nagymamám különleges szilvalekvárjával töltöttem, a másik felébe mákos töltelék ment - a mákos határozottan népszerűbb volt, pedig nekem a lekváros ízlett jobban. Kegyetlenül nagy adagot csináltam, mert unom, ha ennyi munka után 1-2 darab jut csak mindenkinek (a képen kb. a harmada van az egésznek).

Hozzávalók:
- 80 dkg liszt (most fele rétes, fele sima)
- 50 dkg margarin
- 4 dl tejföl
- 2 csipet só

Töltelékhez:
- 10 dkg őrölt mák
- 5 dkg cukor
- egy citrom héja reszelve
- fél citrom leve
- 0,5 dl tej (amivel még sűrű, krémes tölteléket kapunk)

Elkészítés:
A lisztet és a margarint a tejföllel és a sóval gyorsan tésztává gyúrjuk. Egy kicsit én pihentettem a hűtőben, hogy ne legyen a kéz melegétől túl lágy. A hűtőből kivéve több menetben szép vékonyra nyújtottam, alaposan lisztezett deszkán, 6-8 centis kiszúróval köröket vágtam belőle. A körök közepére ment a töltelék, félbehajtva összenyomtam a szélét, aztán feltekerve megformáztam. 200 fokos sütőben 12-15 percet sütöttem. Ahogy kivettem, még melegen porcukor és vaníliás cukor keverékébe forgattam.

A klasszikus, és tökéletesen bevált alappizzánk szombat délután, jókora késéssel kezdett készülni, most annyi variációval, hogy 10 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt is került bele.

Ahogy az éhes gyerekek elkezdtek gyűlni a konyhában, mindenki elkezdte rendelni a saját verzióit. Tök jó volt közösen elkészíteni, és ennyiféle variációt kóstolni egy sütésben. Mindhárom pizzát még két félre osztottuk, az összesen hat variáns, a tészta-pizzaszósz alapon túl:

1. Klasszikus margherita: bazsalikomlevelek, mozzarella
2. Kolbászos-kukoricás-mozzarellás
3. Kolbászos-kukoricás-bazsalikomos-sajtos (laktózmentes)
4. Hawaii: sonka, ananász, reszelt sajt
5. Kolbászos-kukoricás-mozzarellás-pepperónis
6. Sonkás-kukoricás-sajtos-pepperónis

(A Magyar Konyha receptje alapján.) A keresztlányunk szülinapján varázsolta el a családot, azóta terveztük egyszer elkészíteni, és a hétvégi menü tervezésekor a nagyobbik lányom dobta be a rendelését rá. Ezt is ellenőriztem, el lehetett készíteni teljesen laktózmentesen, így belevágtam. Kemény, lelkesnek kell lenni hozzá, mert az egyik legmacerásabb süti, amit eddig csináltunk, de megéri, nagyon jó az összhatás. Kiindulva a korábbi tapasztalatokból, dupla adaggal indítottam, mert nem akartam megélni, hogy ennyi meló után épphogy csak megkóstolhassuk, és rögtön vége. Így brutális mennyiség, simán van öt kiló :-)

Hozzávalók:

Tészta:
- 20 dkg margarin
- 20 dkg cukor
- 2 csomag vaníliás cukor
- 1 dl tej
- 2 tojás
- 60 dkg liszt
- 1 csomag sütőpor

Krém:
- 2 csomag vaníliás pudingpor (itt maradnék a Dr. Oetker-nél, a diszkontok saját márkás cuccai nem jöttek be)
- 8 dl tej
- 20 dkg cukor
- 20 dkg vaj
- 2 dl habtejszín (itt sajnáltam csak a laktózmentességet, ez már a sokadik tapasztalat, hogy a laktózmentes tejszínt nem tudom keményre verni - van valami titka?)
- 4 dkg porcukor

Almás töltelék:
- 2 kg alma (az eredeti recept szerint 3 kg kellene, nekem 2,5 volt itthon, de azt is soknak tartom arányában, nagyon alma dominál, és elnyomja a krémes vonalat)
- 20 dkg cukor
- 2 kávéskanál őrölt fahéj

Elkészítés:

Tészta:
A vajat a cukorral és a vaníliás cukorral habosra keverjük, majd hozzáadjuk a tejet, a tojást, és a liszttel elkevert sütőport, és tésztává gyúrjuk. Három egyforma részre osztjuk, és a tepsi méretére vékonyra nyújtjuk, majd egyenként 180 °C-os sütőben megsütjük. 10 perc bőven elég neki laponként.

Krém:
A tej nagyját a cukorral felforraljuk, közben a maradék tejjel simára keverjük a pudingport. Ezután folyamatos keveréssel, lassan a forró tejhez öntjük a simára kevert pudingport, és állandó keverés mellett sűrűre főzzük. A vajat kockára vágjuk, és belekeverjük a forró pudingba. A tejszínből a porcukorral kemény habot verünk. Miután majdnem teljesen kihűlt a krém, hozzáadjuk a tejszínhabot.

Alma:
Az almát meghámozzuk és lereszeljük, ezután a cukorral és a fahéjjal együtt megdinszteljük.

Összeállítás:
Az első lapon elosztjuk az almatölteléket (a szedőkanállal kinyomkodva a levét, amennyire lehet), rátesszük a következő lapot, megkenjük a vaníliás krémmel, és befedjük az utolsó lappal. A tetejét megszórjuk porcukorral, majd 3-4 órán át hagyjuk, hogy hűljön, és a lapok megpuhuljanak.

A múltkori kenyér nagyon bejött, a párom megcsinálta még egyszer ugyanazt a tésztát, most zsemléknek, így is jó volt.

Szép kacsacombok jöttek szembe, megvettem, és mivel a lányom a nyáron egy kiruccanáson regéket mesélt egy finom, kemencében sült kacsáról, gondolom, innen jutott eszembe, hogy előássam a szekrényből a rég nem látott római tálunkat. Első kísérletem volt, de eltaláltuk, jó lett, megismételhető. Nagyon puha lett a belseje, kifejezetten omlós, és szép keményen ropogós a teteje. Egy a gond, hat comb fér el benne rendesen, még az alapcsaládnak is szűk egy kicsit, vendégekkel nem nagyon lehet ismételni. Ha több megy bele, nem pirul meg a bőre, pedig az lényegi része az attrakciónak.

Hozzávalók:
- 6 kacsacomb
- 1 fej vöröshagyma
- 4 gerezd fokhagyma
- majoránna
- 2 babérlevél
- 0,5 dl vörösbor
- só, őrölt bors

Elkészítés:
A tálat előző este vízbe áztattam. A combokat megmostam, megszárítgattam, leszedtem a maradék tollakat, kicsit sóztam, borsoztam, és egy minimális olajjal indítva, kettesével körbepirítottam a combokat. Kiszedvén egy tálcán megfűszereztem még egy kis sóval, borssal, majoránnával. Felvágtam a vöröshagymát és a fokhagymát szeletekre, beleszórtam a tál aljába, és bőrükkel felfelé ráfektettem a combokat. A kisült kacsazsírral meglocsoltam, aláöntöttem egy pici vörösbort, és a lezárt tállal sütőbe tettem. 180 fokon két órát és húsz percet sütöttem. Utána levettem a tetejét, és kapott még 20 percet 200 fokon, felső pirítással. Közben 2-3 alkalommal még meglocsoltam a zsírjával. Hagymás tört krumplival tálaltam, amihez egy fej hagymát a kacsa zsírján megpirítottam, és a héjában főtt krumplit durvára beletörtem a hagymába. (A lila párolt káposzta ma elmaradt a klasszikus köretből.)

Ha beszélgetéshez vagy borkorcsolyának szeretnénk valami frisset, mostanában pár alkalommal csináltunk ilyen sajtos rudat. Tudom, hogy ezt is túlzás bármilyen szempontból receptnek nevezni, de jó, és néha csak ennyi energia van rá.

Hozzávalók:
- 50 dkg vajas-leveles tészta (fagyasztottból)
- 1 tojás
- reszelt sajt
- csipet só

Elkészítés:
Lisztezett deszkán nem túl vékonyra kinyújtom, megkenem a felvert tojással, finoman megsózom, és rászórom a reszelt sajtot. Csíkokra vágom, és 180 fokos sütőben negyedóra alatt van kész.

Ezt teljesen saját forrásból csináltam, bár nyilván a mézes-csilis ízesítésű hús nem újdonság. Hétvégén ezt a darab karajt találtam a hűtőben, megkívántam, megpróbáltam, és az első kísérlet _nagyon_ jól sikerült. (Őszintén - másodszorra nem lett olyan jó, kicsit szárazabb lett a hús, és nem volt ugyanolyan finom a szósz, ráadásul nem tudom, hogy mi volt a különbség. Mondjuk mentőötletként, hogy nem volt olyan jó a hús?)

Hozzávalók:
- nagyjából 1 kg-os karaj, egyben
- 3 evőkanál méz
- 2 evőkanál olívaolaj
- 1 kis csilipaprika apróra vágva
- cayenne bors
- őrlős szárított erős paprika
- só, frissen, durvábbra őrölt bors a húsra, plusz a szószba is.

Elkészítés:
Bekapcsoltam a sütőt, és 180 fokra melegítettem. Összekevertem a szószt, minden hozzávalót egyben bele, és alaposan összedolgoztam egy nagyobb tálban. Forró olajban a sózott-borsozott húst egyben, gyorsan körbesütöttem a gázon egy serpenyőben. A kivett húst beleforgattam a mázba, áttettem egy tepsibe, a szósz maradékát (egy kicsit meghagyva) még rákanalaztam, és egy kis vizet öntöttem alá. Szorosan lefóliáztam, és 180 fokon két órát sütöttem-pároltam. Utána levettem az alufóliát, 210 fokra tekertem a sütőt, a máz maradékát rákanalaztam a tetejére, és még 20 percig, pirosodásig sütöttem. Amikor a hús kész lett, kitettem pihenni egy deszkára, és a szósz maradékát (az aláöntött vízzel és a hús levével ekkor még nagyon vizes volt) átöntöttem az eredeti pirítós serpenyőbe, és beforraltam. Ahogy elment belőle a víz, a méz cukra egészen karamella-szerűre sűrűsödött be, és habzott fel. A pihentetett húst felszeleteltem, a salátaágyra tálaltam, és a szószból kanalaztam rá. A salátában vegyes vágott saláta, jégsaláta, paradicsom, paprika, uborka, pritamin, lilahagyma volt.

Eddig nem nagyon gyűjtögettük össze a kedvenc kenyerek receptjeit, pedig vannak, amik igazán remekül sikerülnek, és az egész család kedvencei. Így most belekezdek eggyel.

Hozzávalók:
- 65 dkg fehérliszt
- 10 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
- 2 dkg cukor
- 2 dkg só
- 2 zacskó szárított élesztő
- 4,3 dl langyos víz
- 1 evőkanál olívaolaj

Elkészítés:
Itt nem lesz sok instrukció, a kenyérgéppel megcsináljuk a tésztát, kivesszük, átgyúrjuk, két kenyérformába tesszük, 35 fokon 40-50 percig még kelesztjük a sütőben. Utána 200 fokra feltekerjük a sütőt, 30-35 perc alatt lesz kész.

Egy klassz salátával egy gyorsan elkészíthető és nagyon ütős húsétel.

Hozzávalók:
- fejenként egy darab friss kacsamell
- só, bors

Elkészítés:
Ahhoz, hogy igazán finom legyen, és ropogjon a bőre, de még maradjon egy kicsit rozé a belseje, nagyon el kell találni a sütési időket. A sütőt előmelegítem 250 fokra, a kacsát előre kiveszem a hűtőből, hogy szoba-hőmérsékletű legyen. A bőrét nagyon éles késsel úgy kell kockásra bevagdalni, hogy  a húsba ne vágjunk bele, csak a bőre alatti zsírig hatoljon a vágás. Sózom, borsozom, amit kézzel erősen be is dörzsölök. Egy olyan serpenyőben vagy kislábosban, amit utána be is tudok tenni a sütőbe, egy leheletnyi olívaolajat hevítek, és a bőrös felével lefelé beleteszem a húst. 4 perc, addig nem bántom, majd átfordítom 3 percre a másik oldalára. Rögtön utána mehet be a sütőbe (így, bőrével felfelé), ott még 6 percig sütöm. Kiveszem, 10 percig pihentetem, majd szintén nagyon éles késsel haránt, vékonyan szeletelve a salátára tálalom.

Ennél több nevű és variációjú kaja kevés van az országban, nálunk ez az erősen fokhagymás, borsos verzió uralkodik. Egyetem alatt megpróbáltuk összeszedni a neveket, ahogy a kollégiumi társak ismerik: berét, lepcsánka, krumpliprosza, tócsni, tócsi, cicege, pacsni, ezekre emlékszem, nálatok hogy hívják?

Hozzávalók:
- 1 kg krumpli
- 30 dkg liszt
- 1 tojás
- 3 nagy gerezd fokhagyma
- 3 kávéskanál só
- _sok_ frissen őrölt bors
- olaj

Elkészítés:
A (nyers) krumplit lereszelem, szigorúan a nagyobb lukú oldalon. Fokhagymanyomóval bele a fokhagyma, a tojás, a liszt és a só-bors, én kézzel szoktam összedolgozni. Most éppen ennyi lisztet vett fel, a krumplitól függ, akkor jó, ha a levétől még elég nedves a tészta. Teflonban, kevés olajon, erősebb lángon pirosra sütöm. Evőkanállal szoktam beleszaggatni, és azzal szoktam laposra pofozgatni a tésztát a serpenyőben. Ha kész, papírtörlőre szedem, hogy az olaj minél nagyobb része lejöjjön róla. Ebben az összetételben jó ropogósra sül, frissen legalábbis, utána puhul (már ha van ideje, ahhoz sokat kell sütni :-)). Én üresen eszem, de pl. a nagyobb gyerekeim tejföllel megkenve.

Valamilyen nagyon más levesre vágytam, mint amit szoktunk főzni, ez új volt, jó volt, máskor is jöhet.

Hozzávalók:
- 5 közepes alma (~70 dkg?, ennyi volt itthon)
- fél citrom
- 2 dl tejföl (megint laktózmentes)
- 1 dl tejszín (ez is mentes)
- 2 dkg liszt
- 6-8 dkg cukor
- 2-3 evőkanál citromlé
- 1 csipet só
- fahéj, szegfűszeg

Elkészítés:
A hámozott és vékony szeletekre vágott almát hideg vízben tettem fel, a darabokra vágott citrommal, egy nagyobb darab egybe fahéjjal, 3 db szegfűszeggel, a citromlével, a cukorral, és egy csipet sóval. Lényegében puha volt, amikorra felforrt, onnantól csak egy kis időt kapott. Közben ízesítgettem, az első körben mind a cukor, mind a citrom kevés volt benne, még tettem bele. Utána rögtön be is habartam. A sűrítéshez a lisztet elkevertem a tejföllel és tejszínnel, kivettem egy kis levet és az alma mondjuk ötödét, turmixban összedolgoztam, és ment a levesbe. Ezzel is összeforraltam, és kész is lett. Jó hidegre kihűtve finom lett.

Kicsit leürült hűtő mellett kezdtem el az ebéden gondolkodni, krumpli és szilva volt, úgyhogy belevágtam életem első krumplis tésztájába. Érdemes volt!, most már értem, hogy miért hajlandó erre valaki ahelyett, hogy kivenné a mélyhűtőből a gyárit.

Hozzávalók:
- 1 kg krumpli
- 30 dkg liszt
- 1 púpos evőkanál búzadara
- 2 evőkanál olaj
- 1 tojás
- só
- ~25 kisebb-közepes kékszilva
- fahéjas porcukor (a szilvához, kb. 5 dkg cukor és egy alapos hintés örőlt fahéj)
- olaj + morzsa a beforgatáshoz

Elkészítés:
A krumplit héjában puhára főztem jó sós vízben, majd meghámoztam, összetörtem, és beledolgoztam (kézzel, úgy jobbnak tűnt) a lisztet, darát, tojást, olajat és sót. Amíg főtt a krumpli, a szilvákat belevagdosva kimagoztam, szerencsém volt, magvaváló volt, így könnyen ment. Szintén párhuzamosan emellett megpirítottam a cukrozott morzsát is szép barnára. A tésztát nagyon alaposan belisztezett deszkán félcentisre nyújtottam, közben állandóan lisztezve, és a szilvákhoz illeszkedő méretű négyzetekre vágtam. Elkezdtem a töltést, a lányom minden szilvát megtöltött a fahéjas cukorral, és jó alaposan összenyomkodva a tésztát a szilvák körül, megformáztam a gombócokat. Tele fazék sós vizet forraltam, és két menetben beleraktam a gombócokat. Azok tették a dolgukat, egy idő utan feljöttek, adtam még nekik két percet, és szedőkanállal a morzsába szedtem őket, jól megforgattam benne, és végre lehetett enni.

Nem igazán új a recept, egy sima kelttészta alapot vettem, mint a korábbi túrós batyuhoz. Mivel a túró a laktóz miatt most nem annyira menő nálunk, előkerestem egy nagymamámféle szilvalekvárt tölteléknek - mert szeretem, és mert jó sűrű, tölteléknek tökéletes. Megsütöttük, finom lett, 2-3 darab élte túl az estét.

(A tepsibe csak a szállítás miatt tettem át, természetesen a muffinformában sült meg)

Hozzávalók:
- 45 dkg liszt
- 2,5 dl tej
- 1 zacskó szárított élesztő (7 g)
- 6 dkg cukor
- 6 dkg vaj
- 1 tojás sárgája
- csipet só

Sütés előtt átkentem egy kis felvert tojással.

Ez még az első desszertek között volt, amit csinálni kezdtünk, és a fő vonalak az első, Horváth Ilona szakácskönyvből valók. Ha itt is megvan, egyszerűbb megnéznem :-)

Hozzávalók:
- 25 dkg rizs
- 1 liter tej
- 2 dl víz
- 4 tojás
- 1 csomag vaníliás cukor
- 15 dkg cukor
- 2 kávéskanál liszt
- 4 dkg vaj
- reszelt citromhéj

Elkészítés:
Az alaposan megmosott rizsből a tejjel, vízzel, cukorral és reszelt citromhéjjal tejberizst főzök, majdnem készre puhítva. Hagyom rendesen hűlni. Amikor már csak meleg, nem forró, beleteszem a vajjal kikevert tojássárgákat, belekeverem a lisztet, és óvatosan hozzáforgatom a tojásfehérjék keményre vert habját. Akkora tepsit keresek, amiben 5-6 centi vastagon tudom elteríteni, és 180 fokon 35-40 percig sütöm (alul-felül).

Just for the records, ezt meg kell örökíteni: akkora serpenyőt kaptunk ajándékba, hogy a 80 dkg lisztből, 7 tojásból készített klasszikus vékony palacsintából 21 darab lett, még úgy is, hogy a felét egy másik (de szintén elég nagy) serpenyőben sütöttem.

A leves után kettőt is kihívás volt megenni... A vége felé már alig bírtam bal kézzel annyira megemelni, hogy körbeforgassam benne a tésztát. A teljesség kedvéért próbáltam egy feldobós átfordítást is, de az csak két kézzel ment, viszont azért sikerült :-)

Ilyen levest nyáron szoktunk főzni, amikor nagy az előnye, hogy a friss zöldségek miatt sokkal finomabb, a melegben sokkal gyorsabban megvan, mint a hagyományos húsleves, a sima zöldséglevesnél viszont sokkal gazdagabb.

Hozzávalók (családi adag, kilencen ettük)
- 1 vagy 2 egész csirkemellfilé (most éppen másfél volt)
- 8-10 szál közepes sárgarépa
- 4-5 szál közepes fehérrépa
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 1 kis fej karalábé
- 1 negyed fej zeller
- 3-4 szál zellerzöld
- 4-5 szál friss petrezselyemzöld (vagy 2 kiskanál szárított)
- olaj, só, örölt bors

Elkészítés:
Az olajat felforrósítom, és gyorsan fehérre pirítom benne az apróra kockázott csirkemellet. Felöntöm vízzel, felforralom, és gondosan leszedem a habját. Utána só, bors (bőven, ez a leves szereti). Beledobom az összes gyökérzöldséget, ebben nagyobb darabokban szeretem, esetleg a vastagabbakat felezve darabolom. Ahogy felforrt, minimumra veszem alatta a gázt, hogy éppen csak gyöngyözzön. A hagymát csak addig pucolom, amíg a külső levelei lejönnek, a belső héja maradhat, és egészben beleteszem (és mivel most elég sok volt a lé, keresztben jó mélyen belevágtam, hogy jobban kiadja az ízét). Félidőben beleteszem a zöldfűszert, ellenőrzöm a sósságát, és nagyjából egy bő óra alatt készrefőzöm. Leveskocka nélkül is nagyon gazdag ízű.

Ezt a verziót egy barát mesélte, náluk az étteremben így csinálják. Nem volt rossz, de nem tudom, hogy mivel lehetne egy kicsit ízesebbé tenni. Friss gyümölccsel lehet, hogy finomabb lenne, de ennek a lényege, hogy a lé alapja a befőtt leve. Tudom, hogy most így augusztusban illőbb lenne idénygyümölccsel, de érdekes, hogy az összes idén nyári gyümölcskrémlevesből ez ízlett legjobban a páromnak - nekem a legkevésbé, de hát ez van.

Hozzávalók:
- 1 standard üveg őszibarackbefőtt (mentségemre szolgáljon, hogy ez a nagymamámé volt :-))
- 1,5 dl tejszín (kb. ennyinek becsültem, amit beletettem)
- pici őrölt fahéj, szegfűszeg

Elkészítés:
Kevés egyszerűbb dolgot csináltam. Turmix, a barack kétharmada, az összes lé, tejszín, összekever, betétnek a maradék barack darabolva, és alaposan lehűteni, ennyi. Cukor most a befőtt édessége miatt nem kellett.

Na, ez volt az igazi, ez volt a legjobb ilyen leves a nyáron. A neszmélyi borhotelben ajánlották a nagy hőségben, és telitalálat volt. A vaníliafagyi volt benne az igazi titok, ettől volt olyan hihetetlen gazdag ízű a leves, de biztos a menta is hozzájárult.

Hozzávalók:
- 0,5 kg hámozott, darabolt őszibarack (puha, leves)
- 1,5 dl tejszín
- 3 nagy gombóc vaníliafagylalt
- menta

Elkészítés:
A szokásos gyümölcsös krémleves, mindent bele a turmixba, összedolgozni, és még alaposan visszahűteni. Egyszerű, de zseniálisan finom!

Hárman maradtunk a nagyokkal, és volt egy fagyasztásból kiolvasztott tortellini, azt megfőztem még reggel a hűvösben. Gyári szószt nem találtam, így csináltam egy sajátot, és nagyon ízlett, így megörökítjük. Oké, tudom, hogy semmi különös, majdnem csak egy sima besamel, de olyan finom lett ezzel a fűszerezéssel, hogy nem akarom elfelejteni.

Hozzávalók:
(- két zacskó húsos Lidl tortellini sós vízben kifőzve)
- 3-4 evőkanál olaj
- 2 púpozott evőkanál liszt
- 2 dl tej (laktózmentes)
- 2 dl tejszín (ez is laktózmentes)
- 1-2 szelet sajt apróra darabolva (most egy szelet az aldis laktózmentesből)
- 1 púpozott kávéskanál só
- fehérbors
- őrölt szerecsendió
- fokhagyma (granulátum, mert csak az utolsó pillanatban jutott eszembe, és ez volt gyorsan)

Elkészítés:
Az olajon pirítom egy kicsit a lisztet, de nem hagyom megbarnulni. Felöntöm a tejjel, a tejszínnel, csomómentesre keverem, megfűszerezem (a szerecsendió frissen belereszelve), és lassú tűzön besűrítem. A só meglepett, elég sokat felvett. Közben a sajtot apróra darabolom (ollóval, ahogy Nigella szokta az ilyeneket), belebodom azt is, összeforralom, és kész is van. Sokkal jobban ízlett, mint a bolti, és tényleg nagyon ment a húsos tortellinihez.

Mostanában elég sok fagylalt készült, amit szorgalmasan dokumentáltam is: vanília, karamell, eper, málna. Ezekben közös volt, hogy fagyigéppel csináltam, és az is, hogy csak az elkészülést követően volt az igazi az állaguk, utána a maradék másnapra már túl keményre fagyott. A gép csak abban segített, hogy nem jégkristályosodtak a mélyhűtőben. Ebben a parféban az is szenzációs, hogy több napnyi fagyasztás után is kényelmesen fel lehetett szeletelni késsel, és egyáltalán nem kristályosodott meg. A málna istenien savanykás volt benne, kár, hogy vége a szezonnak, de az is biztos, hogy ez fagyasztottból is minimum olyan finom lesz, mint a frissből. Dió helyett meg lehet próbálni mással is, a tévében pisztáciát tettek bele, de ugye az nem terem a nagymamám kertjében :-) Ez most tisztán mézzel készült, és az édessége rendben volt, viszont én nem nagyon szeretem a mézet, és egy kicsit kikiabált belőle, így legközelebb a felét porcukorral fogom kiváltani. Nagyon jó volt ez a tojásos verzió, fellelkesültem, egyszer még nagyon megcsinálom a nigellás eperfagyit is.

Hozzávalók: (bocs, nem volt minden pontosan kimérve, de ebben tényleg van tolerancia):
- 6 tojás sárgája
- 1,5 evőkanál méz
- 1,5 evőkanál porcukor
- 2 dl tejszín
- 1 jó marék durvára vágott dió
- 1 doboz málna (12,5 dkg?)

Elkészítés:
A tojások sárgáját a mézzel és a porcukorral géppel minimum 5, de inkább 10 percig magas fokozaton felverjük. Elképesztő, hogy mennyire krémesre és egyben keményre feljön, ilyet még tojás sárgájából nem láttam. Utána óvatosan beleforgattam a habbá vert tejszínt, és az alap ezzel el is készült. Műanyagfóliával (jó nagy rátartással vágtam ki) kibéleltem egy kis tepsit, beleöntöttem az alapot, és két órára a mélyhűtőbe tettem. Fontos az időzítés, pont ennyi kell neki, hogy már megszilárduljon annyira, hogy megtartsa a málnát és a diót, és ne süllyedjen el benne, viszont ne legyen olyan kemény, hogy ne lehessen egyben belekeverni a málnát. Amikor ezzel megvoltam, ráhajtottam a ráhagyott fóliát, és vissza a mélyhűtőbe, minimum három órára.Tálalás előtt ki lehet egy kicsit venni 15-20 percre a normál hűtőbe, akkor már szépen fel lehet vágni.

Oké, tudom, hogy nem én találom fel ezzel a világ legkülönlegesebb receptjét, de ez egy jól bevált összetétel, és itt jobb helyen van, mint papíron. Ha legközelebb készül belőle, lefényképezem, de ebben a melegben a nyers tojás miatt nem annyira vonzó az ötlet. Egyébként nálunk ez inkább a klasszikus karácsonyi menü része szokott lenni, amikor ugye ez annyira nem probléma, a hatalmas doboz, amiben összerakom, jó helyen kint van az ablakpárkányon. Szesz a gyerekek miatt nem kerül bele (nem inkább az alkohol, hanem az íz miatt).

Hozzávalók:
- 50 dkg mascarpone
- 40 dkg babapiskóta
- 4 tojás
- 3 evőkanál cukor
- 2 dl habtejszín
- 3 dl erős, édes feketekávé

Elkészítés:
Külön-külön három habot készítek: a tojások sárgája a sajttal alaposan felverve, külön a fehérje, és külön a tejszín. A mascarpone-s habba nagyon óvatosan beleforgatom a másik kettőt, és utána mehet a klasszikus rétegezés. A csak egy nagyon rövid pillanatra a kávéba mártott piskótákkal kezdem, és amíg van hozzávaló, szépen váltogatva mehet bele a hab és a piskóta. Tetejét (végződjön a krémmel a rétegzés) szépen megszitálom kakaóporral (nem cukrozottal). Érdemes utána hűtve összeérlelni egy kicsit, sokkal finomabb lesz, ha nem azonnal kezdünk neki.

Maradt még málna a málnaleves után, és amikor azt hűtöttem, és kicsit bennfelejtettem a mélyhűtőben, már akkor is nagy volt a kísértés, hogy nem veszem ki, hanem átrakom a fagyigépbe. Azt végül megúszta a leves, de mivel maradt minden más hozzávaló, így estére lett fagyi is.

Hozzávalók:
- 20 dkg málna
- 2,5 dl habtejszín
- 1 nagy doboz natúr joghurt 3/4 része
- 10 dkg porcukor

Elkészítés:
Ezt is szimplán bepakoltam a turmixba, felhabosítottam, és ennyi.

Szezon van, másrészt pedig nagyon szeretem a Leroy standard málnalevesét, és egyre melegebb is van, nem volt kedvem főzéssel fűteni a konyhát. Így minden egy irányba mutatott... Mondjuk, én szívesen ettem volna a korábban kétszer is kipróbált hideg nektarinlevest, amibe a második körben isteni volt egy doboz málna is, de ennek jobban örült a család. Legközelebb tartozom magamnak azzal, hogy megpróbálom reprodukálni a leroyos túrógombócot is levesbetétnek, de ahhoz ma nem volt erőm.

Hozzávalók:
- 30+5 dkg málna
- 1,5 dl habtejszín
- 1 dl natúr joghurt
- 1 dl tej
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 evőkanál porcukor

Elkészítés:
Hát nem mondanám, hogy túlbonyolítottam: minden bele a turmixba (pár szemet hagytam a tálaláshoz a málnából), pár másodperc zümm, aztán hűtő, és kész.

Ketten voltunk, gyerekek Nyíregyházán, és éppen vacsorát vadásztunk, amikor szembe jött a boltban a két gyönyörű szelet. Láthatólag nagyon friss volt, és vonzóan vastag, remekül nézett ki. Úgyhogy neki is láttam estére gyorsan.

Hozzávalók:
- két vastagabb csontos-bőrös karajszelet
- 5 dl barna sör (Dreher Bak)
- 3 szál zöldhagyma
- 3-4 gerezd fokhagyma
- só, bors, kömény

Elkészítés:
Sóztam, borsoztam jó durvára őrölt borssal, megszórtam köménnyel, és olajban, nagyon hirtelen kérgesítettem mindkét oldalt. Amikor szép piros volt, beledobtam pár gerezd fokhagymát (kicsit tenyérrel összelapítva), 3 szál zöldhagymát nagyobb darabokra vágva. Felöntöttem a sör jó részével, lefedtem, és lassan párolni kezdtem. Amikor közben fogyott a leve, de nem volt még elég puha, beleküldtem a maradék sört is. A végén nagyon kellett figyelni, a sör cukra erősen karamellizálódott, könnyen oda is kapott. 55-60 percig főtt-sült, a végére szépen megpuhult. Érződött rajta sör fanyarsága, különleges íze volt, nem a mindennapi-szokványos ízvilág, és ez nagy értéke volt. A párom imádta, nekem csak ízlett.

Pofonegyszerűen, a hozzávalók ugyanazok, mint a vaníliafagyinál, azzal a különbséggel, hogy a cukor felét először karamellizálom,  mielőtt felöntöm a tejjel. Annyiban sokkal jobb lett, hogy ügyesebben hűtöttem, először vízfürdőben a kész fagyit, hogy hamarabb mehessen a hűtőbe, onnan pedig relatív hamar át tudtam tenni a mélyhűtőbe, így mire a gépbe ment, már kezdett megfagyni. Így gyorsan kész is lett a gépben, és az eddigiek közül ennek lett a legjobb állaga, egész krémesen szilárd lett.

Tisztelegve a forróságnak és az elromlott klímáknak, egy hűsítő nyári poszt. Egy hideg, tejszínes gyümölcslevesre vágytam, és rá kellett jönnöm, hogy ötletem sincs, hogy ezeket hogy csinálják. Így körbeolvasva a neten, az alábbi kreáció mellett maradtam, a legtöbb helyen görög gyümölcsleves néven futott. Nekem isteni volt, a nagylányom még megdicsérte, párom evett belőle, de a kicsi nem merte megkóstolni, a fiam meg a tejszín miatt nem ehetett belőle, így még akkor sem lehet belőle standard fogásunk, ha éppen nekem _nagyon_ ízlett. Legközelebb érdemes lesz piros gyümölcsökkel is kipróbálni, részben vagy egészben almalével narancs helyett.

Hozzávalók:
- 4 dl habtejszín
- 1 liter 100%-os narancslé
- 5 kisebb nektarin
- 4 csomag vaníliás cukor
- őrölt szegfűszeg

Elkészítés:
A lehető legegyszerűbb, folyamatos kevergetés mellett a tejszínbe öntöm a narancslevet, belekeverem a cukrot is, pici szegfűszeg, belevágom a gyümölcsöt, és alaposan lehűtöm, ennyi.
UPDATE: legutóbb két nektarint egy kis narancslével külön leturmixoltam, és azzal még sűrítettem rajta egy kicsit, és intenzívebb is lett a barackos íze, jót tett neki. A család miatt a 8 dl narancslevet 10-re emeltem, és így könnyebb lett, nekik sokkal jobban ízlett, ez is így marad.

Az új gépet eperfagyival próbáltam ki, de végig bennem volt, hogy meg kellene próbálni reprodukálni gyerekkorom vaníliafagyiját, amit apukám olyan nagy műgonddal készített annak idején. Ínyenceknek: olyan klasszikus fagyigépünk volt, ami be kellett zárni a mélyhűtőbe úgy, hogy a táp szépen kilógott, az ajtók szigetelésén keresztül. Viszont abban jobb volt, hogy a teljes mélyhűtésig kevert, így a fagyi tényleg krémes maradt, emlékeimben mennyei csemege volt. Hívtam apám, hogy mondja el a receptet, de a forrás a fagyigéppel együtt távozott. Így saját kútfőből kellett dolgozni, és mivel emlékeim szerint melegen teljesen madártej-szerű volt, így ebben az irányban próbálkoztam, és nem is sikertelenül.

Hozzávalók (az 1 literes fagyigépbe így pont jó volt):
- 7,5 dl tej
- 3 tojás
- 15 dkg cukor
- 1 rúd vanília

Elkészítés:
A tejet elkezdem melegíteni gázon, gyakori keveréssel, mellette a tojásokat a cukorral alaposan felverem. Amikor a tej jó meleg, beledobom a vaníliarudat, kiveszem a forró tej felét egy füles valamibe, amiből jól lehet kis sugárban tölteni, és nagyon lassan, intenzív keveréssel belekeverem a tojásba. A vaníliarudat kiveszem, félbevágom hosszában, kés élével kihúzom belőle a magját, és beleteszem a tejbe, amibe ezután a tojásos másik felet is - nagyon lassan töltve és gyorsan keverve - visszaöntöm. Egy kicsit hagyom sűrűsödni, és kész is van. Egy kinti hűtés után mehet a sima hűtőbe, amíg teljesen hűtőhidegre nem hűl, aztán lehet a gépbe önteni, és várni :-).

A délutáni órákban kedvünk támadt egy kis finomságra, és a napokban az Alapkonyhán látott receptet választottuk, igazodva az eperszezonhoz. Annyit meg lehet állapítani, hogy minimum kétszer ennyit kell csinálni legközelebb, ez így olyan gyorsan ért véget, hogy az már fájó volt.

Hozzávalók:
- 22 dkg liszt
- 17 dkg vaj
- 4 dkg cukor
- csipet só
- 4 evőkanál hideg víz
- 4 evőkanál eperlekvár
- 30 dkg eper

Elkészítés:
A kisebb kockákra vágott vajat beletettem a lisztbe, hozzáadtam a sót, cukrot, vizet, kézzel összegyúrtam a tésztát, és egy órára a hőtőbe tettem folpackba csomagolva. Amikor elővettem, jó lisztes deszkán kinyújtottam, egy szép kört körbevágtam. A szélét nem teljesen elérve megkentem eperlekvárral, abba beleültettem a félbevágott epreket, és felhajtogattam a szélét. A felhajtott szélt megkentem tojással, és alaposan megszórtam a torta tetejét barna cukorral. 180 fokon, alsó-felső sütéssel 30 perc alatt lesz kész, és nem volt ideje kihűlni :-)

Update: újra sütöttünk, most piteformában, ráhajtás nélkül, így is ízlett.

A dolgot korábban már láttam valamelyik főzősműsorban, de most közvetlenül a Szárnyas ízvadász bejegyzése emlékeztetett rá újra. Tök jó lett, és ami fontos, jól is nézett ki, ettől volt igazán különleges.

Hozzávalók:
- 1 egész csirke, az enyém 1,5 kg volt
- fél literes dobozos sör
- 1 evőkanál szójaszósz
- 4 evőkanál ketchup
- fél lime leve (most citrom :-))
- 1 evőkanál barna cukor
- 4 teáskanál só
- 1 teáskanál paprika (füstölt, ha van)
- 1 teáskanál szárított erőspaprika (nyilván ízlés szerint)
- bors

Elkészítés:
A páchoz valókat egy tálban összekeverem, és beleforgatom a csirkét. Érdemes alaposan belemasszírozni a bőrébe, és úgy hagyni. Ma a leves és köret miatt legalább egy órát állt benne. A sör felének kiürítése után ráállítom a csirkét, és a sütőbe teszem, legalulra, egy tepsiben. Nekem 175 fokon sült, alul-felül + légkeveréssel, 70 percig, ezalatt bőven átsült, de még nem égett meg kívül a cukros-paradicsomos bőr. Belülről persze a sör gőze alaposan átpárolta. Finom volt, a kislányom szerint a felsőcomb volt az isteni.
Köretnek citromos-oregánós újkrumplit sütöttem. Kis bogyós volt, egyben hagytam, csak alaposan átmostam, ami a héja nagyját is leszedte. Kicsit megspricceltem olívaolajjal, alaposan sóztam, gazdagon megszórtam szárított oregánóval, jó adag borsot őröltem rá, és meghintettem egy fél citrom levével. Legutóbb egyet bele is vágtam a tepsibe a krumplik közé, ajánlom kipróbálni, nekem eddig ez volt a legjobb sült újkrumplim. 200 fokon 45 percet sült, felső pirítással.

A hétvégén kapott a család egy fagylaltgépet, és ezzel avattuk fel. A játék előtt megvolt a gépnek a 24 órás mélyhűtő, és így rendben is volt, nagyjából egy óra múlva tényleg egészen fagylalt állagú lett a krém. A habosság érződött rajta, legközelebb lehet, hogy egy kicsit kevesebb ideig habosítom a géppel a joghurtot, és nem verem ennyire keményre a tejszínt. Ami nagy csalódás volt: amit nem ettünk meg frissen, azt beraktam a mélyhűtőbe, és ott ugyanúgy keményre fagyott, mintha nem is látott volna gépet. Abban reménykedtem, hogyha a lehűtés során folyamatos a keverés, akkor úgy megy le a hőmérséklet, hogy a keverés miatt egyáltalán nem lesz benne jégkristály, és megmarad a mélyhűtőben is a krémes állag. Sajnos nem, de frissen isteni volt.

Hozzávalók:
- 30 dkg eper
- 1 nagy doboz natúr joghurt
- 2 dl habtejszín
- 10 dkg porcukor
- 1 teáskanál habfixáló

Elkészítés:
Az epret botmixerrel pürésítettem, beletettem a cukrot és a joghurtot, és az egészet hosszan és alaposan felvertem géppel. Hasonlóképpen a tejszínt a habfixálóval, aztán óvatosan összekevertem, bele a gépbe, és vártam az eredményt.

Megint csak egy gyorsposzt, mert ez tényleg annyira egyszerű, hogy túlzás lenne receptnek nevezni.

Hozzávalók:
- 3 db karalábé (mondjuk az egyiknek a fele áldozatul esett az arra járkálóknak)
- 1 evőkanál vaj/margarin
- 2 evőkanál liszt
- 2 kávéskanál cukor
- petrezselyem-zöld
- 1 zöldségeshúsleves-kocka
- 1 dl tej
- só

Elkészítés:
A vajon pár percig párolom a felkockázott karalábékat. Megszórom a liszttel, felengedem vízzel. Ha felforrt, teszek bele egy zöldségeshúsleves-kockát, a pici cukrot, az apróra vágott petrezselymet, sózom, és készre főzöm. A végén adok hozzá egy kis tejet, és kész is. Ha friss tavaszi karalábéból van, még levesbetét sem igazán kell bele, de ha mégis, kicsire formázott, kemény grízgaluska illik hozzá.

Ezt most frissiben-iziben megírom, mert még az élmény hatása alatt vagyok, olyan szép is, finom is lett... A receptet a húsimádó blogon olvastam, köszi!

Hozzávalók:
- 8 zsemle (hosszúkás, Lidl)
- fél kg darált hús (most 20%-os zsírtartalmú sertés)
- 2 nagy paradicsom
- 10 dkg kemény sajt (éppen szimplán trappista)
- fél fej kis hagyma
- 2 kávéskanál só
- 1 kávéskanál pirospaprika
- bors
- kis fokhagyma (későn jutott eszembe, ezért csak granulátum ment bele, mondjuk fél kiskanál)
- 1-1 teáskanál oregánó és bazsalikom (ha lenne friss, azzal biztosan még finomabb lenne)

Elkészítés:
Egy leheletnyi olívaolajon egy picit pirítom a nagyon apróra vágott hagymát, majd átpirítom rajta a húst. Ha késznek ítélem (elment róla minden víz), bele a paprikát, összekeverem, majd minden mást - a felaprított paradicsomokat, sót, borsot (nem fogtam vele vissza magam, őröltem bele rendesen), fokhagymát, oregánót és bazsalikomot. 10-15 perc alatt összefőzöm, amíg a paradicsom összeesik benne. Közben bekapcsolom a sütőt és 190 fokra melegítem. A zsemlék tetejét levagdosom, a belsejük kis részét kicsipkedem, a többit összenyomom, hogy tartóedényt formázzak belőlük a ragunak. Ha kész, beletöltöm a húst, rátornyozom a sajtot, és be a sütőbe. 190 fokon (alul-felül sütéssel) 10 perc, max. felső pirítással. Ilyen lett:

Amikor a nagylány nagyon panaszkodott, hogy milyen kegyetlen az ő nehéz iskolai élete, és a matek vizsgára tanulás a többi év végi dolgozat mellett, akkor amellett, hogy leráztam, hogy ne rinyáljon, még megkérdeztem, hogy mit tehetek érte, és azt mondta, hogy csináljak neki a pénteki vizsgára csokis kekszet. Körülnéztem, találtam egy ígéreteset a tutirecept.hu oldalon, és megcsináltam. Közben végig rossz érzés volt nézni, biztosnak tűnt, hogy ebből semmi ehető nem lesz, de szerencsére a végeredményért nagyon komoly hozsannázást kaptam, úgyhogy végül is jóváhagytuk, bekerülhet a családi repertoárba.

Hozzávalók:
- 40 dkg liszt
- 6 csapott teáskanál sütőpor
- 30 dkg kristálycukor
- 2 csomag vaníliás cukor
- 30 dkg puha vaj (margarin)
- 4 tojás
- 10 dkg szeletelt mandula
- 20 dkg apróra vágott étcsoki

Elkészítés:
A csoki és mandula kivételével mindent beszórtam egy tálba, robotgéppel összedolgoztam (majdnem leolvadt a keveréstől, nehéz volt a sok margarintól). Kevertem, amíg nagyjából egynemű lett, beledobtam a késsel darabolt csokit és a mandulát (az eredeti recept szerint 20 dkg mogyoró kellett volna bele, de az nem volt otthon), és összeforgattam. Két kiskanállal két tepsibe, sütőpapírra, kisebb, diónyi gombócokra szaggattam, jó sok hely kell közte, mert a vaj miatt a sütőben nagyon kiterül. A maradékot nem volt kedvem még egy körben tepsiben sütni, így azt 2 szilikonos muffinsütőbe osztottam szét, amíg az első kör sült. Ott arra érdemes figyelni, hogy kevés menjen csak egy-egy formába, különben muffinos lesz, és nem kekszes. 200 fokon sütöttem 20 percig (az eredeti recept szerint csak 10 perc, de utána még olyan puha volt, hogy simán megdupláztam). Sütés után ahogy tudtam, rácson hűtöttem ki.

Melegen is isteni volt az olvadt csokidarabokkal, de kihűlés után még jó pár napig eszegettük, akkor is finom volt. Nem tartottuk zárt dobozban, de nem száradt ki, jó volt úgy is.

Ez az a recept, amit első látásra tud az ember, hogy rossz igazán nem lehet. A kislányommal láttuk együtt, ő is azonnal kihirdette, hogy ezt meg kell csinálnunk, úgyhogy az első alkalommal neki is kezdtünk.

Hozzávalók:
- 1,5 kg sertéslapocka egyben
- só, bors
- olívaolaj
- 2 fej lilahagyma
- sok friss paprika (most éppen 3 kisebb piros és 1 egy sárga kaliforniai, és egy magyar hegyeserős volt benne)
- (1 fél üveg grillezett paprika, ez nem volt, skip)
- 1 doboz konzerv hámozott paradicsom
- 1 kiskanál oregánó
- 2 kiskanál paprika (lehet csípős is, kipróbáltuk, mennyei!)
- (1 kiskanál füstölt paprika, ez sem volt, újabb skip)
- 1 kiskanál őrölt kömény
- 2 evőkanál vörösbor-ecet
- 1 evőkanál balzsamecet

Elkészítés:
A lapockát kicsit sóztam, borsoztam, és egyben közbepirítottam a forró olajon. Kivettem, és a helyén egy kicsit megfuttattam a szálasra vágott lilahagymát, beletettem az őrölt pirospaprikát, majd az összes csíkozott paprikafélét, 3 kiskanál sót, a doboznyi paradicsomot, az őrölt köményt, az oregánót, és az eceteket. Összeforraltam. A kivett lapockát körbesóztam, őröltem még rá egy pici borsot, betettem egy fedeles cseréptál aljába, és végül rákanalaztam a forró ragut. Ha nincs elég leve, akkor fel lehet önteni vízzel addig, amíg éppen ellepi. Rá a fedél, és jött a nehéz rész, a várakozás, 3 órára tettem 180 fokos sütőbe. Kibírtam, nem nézegettem bele, és ennyi idő alatt tényleg vajpuhára párolódott a hús, és nem főtte el a levét sem. Közben az egész család lejárt a konyhába mintákat venni az isteni illatából. Kés sem kellett a tálaláshoz, kanállal lehetett szép darabokat kivenni a húsból, és a rizsre szedni. Jamie csinált hozzá egy pohár tejfölből, egy citrom reszelt héjából és egy kis csokor friss petrezselyemzöldből még kísérőt, ezt most én kihagytam, egyrészt a laktózos családtagok miatt, másrészt így is elég nehéz kaja lett belőle. Viszont az eredmény megkérdőjelezhetetlen, egy nagyobb baráti látogatásra mindenképpen még a közeljövőben meg kell ismételnünk.

Még egy gyorsposzt. Szintén olvastam valahol, és már régen hajtottam valamire, amiben magas tükörtojást lehet sütni. Mindig valamilyen szilikon karikára gondoltam, de az nincs, így amikor olvastam a muffinformát, azonnal beleszerettem.

Így cuccos reggelis hangulatban kipróbáltam, és tényleg isteni lett. A szilikon muffinformát kibéleltem erdei sonkával, beleütöttem a tojást, só+bors, és a tetejére tettem egy-egy fél, vastagabbra vágott paradicsomszeletet. Pontosan 10 perc volt max. fokozaton a sütőben, 260 fokos pizzás programmal.

Ez nem is igazi poszt, csak egy hangulatjelentés, nem is igazi recepttel. Viszont érdekes elmondani, mert láttam a neten több helyen is, és egy reggel, amikor kifogyott a kenyér, és nem volt itthon müzli sem, és nem akartam mindenáron zabkását főzni a családnak, ellőttem, és nagyon bejött gyors ételnek.

Hozzávaló alapja a bolti vajas/leveles tészta. Kinyújtottam egész vékonyra, ami a deszkámon még elfért, olvasztott margarinnal megkentem, megtöltöttem, a tetejét még egy kicsit megecseteltem a maradék margarinnal, és kisütöttem 180 fokon. A kakaóshoz 3-3 evőkanál holland kakaót és cukrot kevertem össze, a dióshoz hasonló mennyiségű (de egy kicsit több :-)) diót vágtam össze a deszkán durvára, és ugyanannyi cukorral kevertem. A dióshoz még nagyon bejött, hogy a tetejét alaposan megszórtam barnacukorral, ami szépen rákaramellizálódott a sütőben, ahhoz be is kapcsoltam a grillfokozatot. Mind a kettő egész jó lett, szerintem kihűlve nem lehet az igazi, de annyi ideje nem volt egyik alkalommal sem, érdemes kipróbálni gyors mentőakciónak.

Úgy alakult, hogy rám esett a vasárnapi főzés. Nem volt sok ötlet, de sokat ettünk mostanában a standard levesekből, valami újat akartam. Ennek az ötlete már keringett bennem, kicsit szörfözgettem, hogy mások hogy csinálják, aztán főleg saját kútfőből nekiálltam.

Hozzávalók:
A gombóchoz:
- 30 dkg darált hús (most éppen marha volt itthon)
- 1 zsemle
- 1 tojás
- 1 kis fej hagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- 1 kiskanál majoránna
- só, bors, petrezselyem
A leveshez:
- egy csomag leveszöldség
- 1 közepes fej hagyma
- 2 nagyobb krumpli
- 15 dkg csirkemáj
- 2 dl tejföl
- 2 evőkanál liszt
- 1 kiskanál tárkony
- 1 kiskanál pirospaprika
- só, bors

Elkészítés:
A gombóccal kezdtem, a beáztatott és kinyomkodott zsemlét alaposan összekevertem az apróra vágott hagymával, a hússal és a többi hozzávalóval, majd félretettem. A leveshez a hagymát megpároltam egy kis olajon, jól felforrósítottam, és pirítottam egy kicsit a kisebb csíkokra vágott fehér- és sárgarépákat, zellert és karalábét, végül a feldarabolt májat, ami a végén nagyon feldobta a levest. Utána meghintettem egy kanál liszttel, tettem rá egy kiskanál paprikát, és felöntöttem vízzel (nem túl bő lére, de kell bele, különben nem lesz elég a gombócok megfőzéséhez). Felforraltam, megsóztam, borsoztam, beletettem a tárkonyt és a krumplit, és vizes kézzel kisebb gombócokká formálva beleszaggattam a levesbetétet. Lehalkítottam, és jó 35-40 percig főztem. A végén a liszttel kikevert tejföllel még sűrítettem egy kicsit. Elsőre nem volt benne krumpli, akkor főztem hozzá egy kis csigatésztát, és azzal tálaltam; másodszorra jobb volt a krumplival.

Nagyon inspirált a múltkori répatortán a narancsos mascarpone-krém, és ki akartam köszörülni a tiramisu-kockához sütött piskóta tökéletlenségét. Szakértő segítséget is igénybe vettem (köszi, Bora), így most sokkal jobb is lett a tészta.

Hozzávalók:
- 6 tojás
- 6 evőkanál porcukor
- 3 evőkanál finomliszt
- 1 evőkanál rétesliszt
- 2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
- 1 kávéskanál sütőpor

A krémhez:
- 25 dkg mascarpone
- 2 dl habtejszín
- 1 narancs reszelt héja, fél narancs leve
- 1 zacskó habfixáló
- 1 evőkanál porcukor
- 1 zacskó vaníliás cukor

Elkészítés:
A piskótát a szokásos módon elkészítem: fehérje keményre ver, hozzá kanalanként a géppel a cukrot, hozzá 2-3 adatban a sárgáját, aztán a kakaót, ezt még mind géppel; végül beleszitálni a kétféle lisztet, a sütőport, és ezzel kézzel, óvatosan, de alaposan összeforgatom. Kivajazott és lisztezett formában, nem túl forró sütőbe téve, 160 fokon 40-45 perc alatt sütöm meg. Egy darabig nem szabad kinyitni a sütőt, a készhez közelítve kézzel meg kell nyomni, ha még zizeg, hallani a habot összeesni, akkor kell még egy kicsit hagyni. Közben géppel felverem először a mascarponét a cukorral, bele a habtejszín és a habfixáló, a narancs héja reszelve és a fele leve, azzal is jó alaposan felverem a géppel. A kihűlt tésztát vízszintesen kettévágom, megtöltöm a krémmel, és kész is. Nem sok idő, és nagyon finom.

Történelmi okokból, családi nyomásra az egyszerű recept:

Hozzávalók:
- 14 kifli
- 18 dkg darált mák
- 15 dkg cukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1,5 liter tej
- 10 dkg cukor
- 10 dkg vaj/margarin

Elkészítés:
Jó másfél centis karikákra várjuk a kifliket. A tejet felforraljuk a cukorral (10 dkg) és a vaníliás cukorral. Két nagy tálba szétszedjük a kiflit, ráöntjük a tej nagyját (mondjuk hagyjunk 2 decit). Kivajazunk egy nagy jénait, belerétegezzük a kiflit a cukorral (15 dkg) összekevert mákkal: kifli, mák, még egy réteg kifli, újra mák, a harmadik rétegre elvben már csak kevés kifli marad. Itt meglocsoljuk a maradék tejjel, rászórjuk utána az utolsó adag mákot, a tetejére kisebb kockákban szétosztjuk a vajat. Forró sütőben, 195 fokon 45-50 perc alatt sül készre.

Egy kicsit elkésett poszt az ünnepek után. Egyszerű kaja, de nagyon finom tud lenni.

Hozzávalók:
- 68 dkg liszt
- 3 dl tej
- 1,5 csomag szárazélesztő
- 1 kávéskanál só
- 2 tojás
- 6 dkg vaj
- 8 dkg cukor
- 1 csomag vaníliás cukor

Elkészítés:
A tésztát simán géppel készítjük, először tej, olvasztott vaj, tojás, aztán a száraz hozzávalók. Ha megkelt a tészta, megfonjuk, utána még 30 percig kelesztjük a sütőben 35 fokon, végül 195 fokon, légkeveréssel, 25-30 perc alatt sütjük készre. Ha szeretnénk a második kép szerinti, látványosabb fonást, akkor a mákos kenyérkoszorú formázását lehet használni.

Bora nagymama csinálta húsvétra, és különlegesen finom volt. Ez egy tojás nélküli változat, sütött piskótalappal, nem babapiskótából készült. Megpróbáltam én is, és szembe kellett néznem vele, hogy a rutin és ügyesség még mennyire hiányzik...

Hozzávalók:
Tésztához:
- 6 tojás
- 6 evőkanál liszt
- 6 evőkanál porcukor
- 1 teáskanál sütőpor
- 2 dl cukrozott feketekávé

Krémhez:
- 25 dkg mascarpone
- 2 evőkanál porcukor ízlés szerint
- 2 dl habtejszín
- 1 csomag habfixáló
- 1 evőkanál kakaópor

Elkészítés:
Először megsütöttem a klasszikus sima piskótát. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét keményre vertem, aztán kanalanként hozzákevertem a géppel a porcukrot, majd egyenként - még mindig a géppel - a tojássárgákat. A végén beleszitáltam a sütőporral összekevert lisztet, azt már csak kézzel beleforgattam, és 180 fokon 25 perc alatt megsütöttem. Kihűtöttem, félbevágtam lapjában, és a forró kávét egy ecsettel alaposan beitattam a lapok egy-egy oldalán. A krémhez habverővel fellazítottam a krémsajtot, beletettem a tejszínt, a cukrot, és a habfixet, és azzal együtt alaposan felvertem. Összerétegeztem, kávés piskóta, krém, újabb lap,  újabb krém, végül a tetejét megszórtam kakaóporral.

Eddig máshol sem volt hozzá igazából szerencsém, de a Dívány Alapkonyha receptje megtetszett, és kipróbáltuk. Húúúú, ez nagyon finom, máskor is kell, ez biztosan bekerül az alap repertoárba.

Az első pár alkalommal csak a tetejét kentem meg, legutóbb a két külön sült fél tészta közét töltöttem meg.

Hozzávalók (2 tortaformányi, kevesebből nem is maradt volna nekem):
- 60 dkg reszelt sárgarépa
- 4 tojás
- 280 ml olaj
- 15 dkg cukor
- 5 dkg szeletelt mandula
- 10 dkg durvára vágott dió
- 35 dkg liszt
- 3 teáskanál sütőpor
- 1 nagyobb csipet só
- 1 teáskanál szódabikarbóna
- 2 teáskanál őrölt fahéj

Krémhez:
- 50 dkg mascarpone
- 10 dkg porcukor
- 2 narancs héja reszelve

Elkészítés:
A répát nagylukú reszelőn lereszelem. A tojásokat a cukorral habosra keverem, aztán hozzáadom az olajat (éppen elfogyott itthon, a felét olvasztott margarinnal helyettesítettem), belerakom a répát, diót, mandulát, s még egy keverés után többi alapanyagot. Alaposan összeforgatom a masszát, és a kikent-lisztezett tortaformákba teszem. 180 fokon 40 perc alatt készresütöm. Közben a mascarponét a cukorral kikeverem, belereszelem a narancsok héját, és hűtőbe teszem. A kész tortákat hagyom egy kicsit kihűlni, és megkenem a krémmel.

Egy sima kis járatos családi süti, egyszerű, viszont különleges erénye, hogy a gyerekekkel is el lehet készíteni (vagy készíttetni :-))

Hozzávalók:
- 50 dkg darált keksz
- 4 evőkanál kakaó
- 25 dkg margarin
- 20 dkg kristálycukor
- 2 dl tej
- rumaroma

Mázhoz:
- 10 dkg étcsokoládé
- 1 evőkanál olaj

Elkészítés:
A darált kekszet összekeverjük a kakaóporral. Ezután egy edényben a margarint a cukorral és a tejjel összemelegítjük annyira, hogy a vaj és a cukor elolvadjon, hozzáadjuk a rumot (rumaromát). Ráöntjük a kekszre és jól összekeverjük. Egyenletesen egy tepsibe vagy jénaiba nyomkodjuk, és hűtőbe tesszük, amíg a csokimáz elkészül. A mázhoz a csokit az olajjal gőz fölött felolvasztjuk, és rákenjük a massza tetejére. Evés előtt még alaposan visszahűtjük a kész sütit. A csokimáz miatt forró vízbe mártott késsel szeleteljük.

Tudom, hogy nem egy nagy ügy, de akartam főzni valamit, amit ritkán eszünk, egyszerű, és nem kell hozzá boltba mennem :-) Ennek kapcsán kellett felismernem, hogy soha az életben nem főztem még krumplilevest, gondoltam, hogy itt az ideje. Mivel jó volt a kísérlet, felírom, hogy legközelebb ne kelljen improvizálni. Nem gondoltam volna, hogy a 4 napos otthonlét egyik legjobb ízű kajája lesz belőle, persze nem a szuperdiétás vonalat erősítettem vele.

Hozzávalók:
- 1 kg krumpli
- 2 szál nagyobb sárgarépa
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 1-2 gerezd fokhagyma
- 5 dkg füstölt szalonna
- 1 evőkanál liszt
- 10 dkg füstölt kolbász
- 2 evőkanál tejföl
- 1 kiskanál paprika
- 4-5 babérlevél, só, bors

Elkészítés:
A kockázott szalonnát (készre kockázott lidl-ös bacon) megpirítottam, aztán annak a zsírjában puhítottam meg először az apróra vágott vöröshagymát, utána beleraktam a fokhagymát is (kis csalás, éppen nem volt fokhagyma, csak granulátum, de legközelebb így csinálnám). Rögtön utána ment bele a kockázott répa is, amit lassan pároltam még egy kicsit. Meghintettem a liszttel, kicsit elkevertem, pirítgattam, majd lehúztam a gázról, beletettem a pirospaprikát (nem feltétlenül szükséges). Felöntöttem vízzel, vissza a gázra, sóztam-borsoztam, beleraktam a babérleveleket és a kockára vágott krumplit. Pár perc után utánaküldtem a lehéjazott, félkarikára vágott füstölt kolbászt. Végül elkészülés előtt kapott még egy kis tejfölt. Mivel nem volt otthon elég, de a kellemes savanyúsága hiányzott a levesből, hirtelen ötlettől vezérelve belefacsartam egy kis citromot, tök jót tett neki. Nagyon gazdag, összetett íze lett, és másnap, amikorra lett tejföl is a maradékhoz, talán még finomabb volt.

Az eredeti receptet az Eszterláncon találtam. Érdekes, hogy frissen volt nagyon finom, ill. másnap este, addigra sokat változott, puhult a tészta. Elég nehéz süti lett, ritka, hogy valami nem fogy el azonnal ennyi gyerek mellett, úgy, hogy mindenkinek nagyon tetszett, és már ismétlést is rendeltek belőle.

Hozzávalók:
- 67 dkg liszt
- 25 dkg cukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 33 dkg vaj
- 1 csomag sütőpor
- 1 csipet só
- 4 tojás sárgája
- 4 evőkanál tejföl
- fél citrom reszelt héja

Töltelékhez:
- 75 dkg túró
- 1 tojás
- 4 tojás fehérje
- 5 dkg cukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- fél citrom reszelt héja

Elkészítés:
A tészta hozzávalóiból kézzel meggyúrom a linzertésztát, harmadát külön csomagolva a fagyasztóba, a többit a hűtőbe teszem fóliában. Amíg hűl, a túrót alaposan áttöröm villával a cukorral és a tojással, belereszelem a citromhéjat. Amikor már jócskán pihent a tészta, előveszem a nagyobb részt a hűtőből, kinyújtom a tepsi méretére, beleteszem. A tojások fehérjét felverem keményre, óvatosan beleforgatom a túróba, aztán rásimítom a tölteléket a tésztaalapra. Végül kiveszem a mélyhűtőből a tészta harmadát, és nagylyukú reszelővel a tetejére reszelem. 200 fokos sütőben szép aranybarnára sütöttem.

Gofrinak eddig alapvetően a sima, kicsit sűrűbb palacsintatésztát sütöttem. Most igazából gofrihoz való csokihabot kerestem, akkor találtam ezt a receptet (Ginevra), gondoltam, hogy kipróbálom.

Hozzávalók:
- 50 dkg liszt
- 6 dl víz
- 2 dl olaj
- 3 db tojás
- 5 evőkanál cukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 evőkanál sütőpor
- 1 csipetnyi só

A csokihabhoz egy 2,5 dl-es habtejszínt vertem fel, két evőkanál Nesquik kakaóval.

Elkészítés:
A tojásokat szétválasztom, a sárgájából az összes hozzávalóval sima tésztát keverek, majd óvatosan beleforgatom a keményre felvert fehérjét is. Sűrűbb. mint a szokásos tésztám. Van olaj a tésztában, de azért bőven kellett olajozni a sütőt hozzá. 

Finom lett, elsőre érdekes volt, hogy annak ellenére, hogy nincs benne tej, mennyire hasonlít a sima, nálunk szokásos gofrihoz, de tényleg ropogósabb lett egy kicsit, és talán nehezebb is. Jól ment hozzá a csokihab.

Egy családi klasszikus, ami tényleg pillanatok alatt képes egy igazán finom gyors édességet az asztalra varázsolni. Amikor nincs elég kenyér itthon, vagy csak hirtelen édességet kell valakinek intravénásan a szervezetbe juttatni, akkor ezt kell elővenni.

Hozzávalók:
- 4 evőkanál liszt
- 3 evőkanál kakaópor
- 3 evőkanál cukor
- 3 evőkanál tej
- 3 evőkanál olaj
- 1 teáskanál sütőpor
- 1 tojás
- 1 zacskó vaníliás cukor
Minden kanalas hozzávalót púposan mérek (nem, a tejet és az olajat nem :-))

Elkészítés:
Itt a lényeg, tényleg ennyire gyors: mindent behajigálok egy üvegtálba, pillanatok alatt simára összekeverem, és mehet a mikróba 3 percre. Illetve itt van a recept tuningolása, annyi időre kell berakni, hogy a végén egy kicsit csokikrémes legyen alja, ahogy kiborítom a tálból egy tányérra. Ha nagyon száraz lett, csökkenteni kell az időt. A mi 900W-os mikrónkban ez 2:50.

A divany.hu-n láttam, megkívántam, és ritka nagy sikert aratott, ez tényleg _nagyon_ finom. Többször meg kell ismételni, ha nekem nem fog eszembe jutni, a többieknek igen.

Hozzávalók:
- 25 dkg lencse
- 15 dkg füstölt kolbász
- 15 dkg füstölt hús
- két szál sárgarépa
- egy nagy fej vöröshagyma
- 6 gerezd fokhagyma
- két evőkanál méz
- egy evőkanál köménymag
- két evőkanál ecet
- egy kis pohár tejföl
- 8-10 babérlevél

Elkészítés:
A lencsét éjszakára beáztattam. A főzést a füstölt hússal kezdtem, kuktában raktam fel 3 gerezd fokhagymával és pár babérlevéllel. 50 percig főztem. A leveshez először a kolbászt kezdtem pirítani, ahogy engedett egy kis zsírt, beletettem a köménymagot. és kipattogtattam. Ment bele a két evőkanál méz (nagyon jót tett az ízeknek), arra már rádobtam a darabolt répát. Egy kicsit összepároltam, beletettem a kuktából a húst, felengedtem a hús főzőlevével, bele az egész hagyma és a fokhagyma-gerezdek, babérlevél. Só nem kellett, a füstölt hús miatt elég sós volt. Amikor a lencse már kezdett puhulni, kivettem a hagymát és a fokhagymát egy merőkanál lencsével és egy ki lével, hozzá az eredeti recept szerint az ecet (én kihagytam, de ízre olyan lett, hogy jól el tudom benne képzelni), összeturmixoltam, és visszatettem . Még csináltam 2 evőkanálnyi lisztből egy kis rántást, lassan felengedtem a lével, és azzal sűrítettem a levest véglegesre. Mivel volt a mélyhűtőben egy marék csipetke, azt megfőztem, de olyan a leves, hogy szerintem nem hiányzott igazán. Tejfölt csak a tálaláskor tettem bele.

Hát, itt nincs nagyon különleges recept, csak étvágygerjesztőnek egy kép a mostanában otthon sokat sütött pékárukból egy, viszont frissen mennyei (biztosan másnap is, de annyit szinte nem tudunk sütni, hogy megmaradjon):

Hozzávalók:
- majd Borcsi :-)