Ahogy a címben is írtam, az Alapkonyhán volt a napokban ez a recept, és eltettem, hogy ha egyszer egy délutáni vészhelyzetben hirtelen csinálnom kell valamit, kipróbálhassam majd. Most eljött az idő, csak egy töltött káposzta volt az ebéd, levesre nem telt a lelkesedésből. Így amikor egy kicsit ülepedett az ebéd, és haraptam volna valamit, jól jött ez a recept. Nagyon vonzott, hogy mennyire egyszerű. Őszintén szólva nem igazán kuglóf, bár ott nagyikonyhája klasszikusának mondták, csak egy annak látszó süti, de ha volt bátorságom posztolni a blogra a 3 perces mikrós csokis sütit (többek felháborodására), akkor ez is mehet. Frissen, melegen mindenkinél betöltötte a szerepét, nálam, hogy öt perc összráfordítással desszertet tegyek az asztalra, a többieknél, hogy ehessenek egy kis csemegét. Azért ha van időm, majd sütök egy rendes kuglófot is, ha mégis ennél maradok, akkor biztosan kap majd a tésztába magokat (dió-mogyoró-mandula), és ahogy az eredeti recept írta is, valami jobb aszalt gyümölcsöt is. A fenntartásaimmal együtt hajrá, azért érdemes megpróbálni, ha nem a fine dining csúcsaira törünk, minimális erőfeszítéssel egy remek kis délutáni süti.

Hozzávalók:
- 5 tojás
- 20 dkg cukor
- 1 dl tej
- 1 dl olaj
- 1 rúd vanília / 1 kávéskanál vanília aroma
- 20 dkg liszt
- 5 dkg őrölt mandula
- fél csomag sütőpor
- 1 púpos evőkanál kakaópor

Elkészítés:
A tojások sárgáját a cukorral, tejjel, olajjal, vaníliával összedolgozzuk (én géppel csináltam). Az összekevert lisztet, mandulát és sütőport hozzáforgatjuk. Végül jöhet bele óvatosan a keményre felvert fehérje. A felét beleöntjük a kuglófformába (ha szilikon, ennyi, különben kikent-lisztezett formába), a maradékot megszínezzük a kakaóval, azt is a formába töltjük, és villával egy pár laza mozdulattal közbehúzunk a tésztában, létrehozva a márványos effektet. 185 fokon éppen 48 percet sült (alul-felül), és az én sütőmben így tökéletes lett.

Nemrég csináltam, alapvetően két inspiráló dolog volt előtte. Nyáron anyukámtól kaptunk elhozni hasonló cuccot, ami ízben jó volt, állagában pedig olyan omlós, puha, ami egészen első osztályú volt. Másrészt amikor meg akartam ismételni itthon is, és nem értem el egyből a szüleimet, akkor a böngészés közben a követgetett Húsimádó blogra jutottam. Ez alapján pácoltam be este a húst, és sütöttem meg másnap.

Hozzávalók:
- 1 kg tarja
- 1-1 fej vörös és lilahagyma
- 4 gerezd fokhagyma
- 3 babérlevél
- mustár, só bors

Elkészítés:
A tarjákat csak finoman megnyomogattam a vastagabb részeken, elsősorban kézzel, és ahol a szélén volt egyben zsírosabb csík, azt bevagdaltam pöndörödés ellen. A kiterített szeleteken sóztam (elég nagy kristályos sóval, korábban keveset használtam ilyet, és ízre sokkal dinamikusabb volt, finomabb, de egy kicsit sok :-)), frissen borsot őröltem rá, megkentem vékonyan, de egyenletesen mustárral, és egy üvegtálba rétegeztem a szeletekre vágott hagymával és fokhagymával. Öntöttem rá annyi olajat, hogy elfedje, beledobtam 3 babérlevelet, és fóliázva éjjelre a hűtőbe tettem. Másnap ebéd előtt már jó korán kivettem, hogy ne hűtőhidegen kezdjek neki. Egy nagy serpenyőben egy minimális kis olajat hevítettem, a húsokról lecsorgattam a pácot és ügyeltem, hogy a hagyma ne ragadjon rá. A tarját hirtelen a maximális fokozaton mindkét oldalon megpirítottam - jó pár kör kellett, hogy egyszerre csak annyi hús menjen bele, amit még tényleg lehet pirítani, és nem hűti vissza annyira a serpenyőt, hogy főjön.

Először olvasás közben, a háttérműsorként ment a tévében a Táj-Föld, Kozi és Döme a TV Paprikán, és ők csináltak ilyen sütit. Akkor esélyem sem volt rá, hogy pontos receptet felírjak vagy megjegyezzek, és mivel nem emlékeztem sem a műsor címére (csak most utólag sikerült kiguglizni), sem a süti nevére, így egy darabig elég hendikeppes voltam, amikor meg akartam találni a receptet. A családban senki nem csinált hasonlót, az nem segített. Most, hogy megvan, a párom persze rögtön kérdezte, hogy ja, mágnás diósat csinálsz, ami neki gyerekkori kedvence... Így könnyű, ha megkérdezem, jó sok szenvedéstől megkímélhettem volna magam. Lényeg, hogy a youtube-on végül meglett a műsor felvétele, abból a recept, abból a süti, és mondhatom, érdemes volt őrizgetni az emléket, nagyon tetszett mindenkinek. Nekem is, mert alig van vele munka, az eredmény meg nagyon meggyőző.

Hozzávalók:
A tésztához:
- 45 dkg liszt
- 1 zacskó sütőpor
- 15 dkg cukor
- csipet só
- 1 egész tojás
- 1 tojássárgája
- 30 dkg vaj/margarin
- 1 citrom reszelt héja
A töltelékhez:
- 30 dkg darált dió
- 30 dkg porcukor
- 2 zacskó vaníliás cukor
- 6 tojássárgája
- 7 tojásfehérje (a tésztás sárga maradéka)

Elkészítés:
A linzertészta hozzávalóiból a szokásos módon gyorsan megcsináljuk a tésztát, tálba a liszt, a sütőpor, pici só, az egész tojás és a másik sárgája, a cukor, a kockázott vaj, a reszelt citromhéj, és ujjbegyekkel gyorsan összemorzsolva a vajat, sietve egynemű tésztát gyúrunk. Amíg a töltelékkel foglalatoskodtam, a tésztát fóliában hűtőbe tettem, és előmelegítettem a sütőnket 200 fokra. A töltelékhez először külön felvertem a sárgákat a cukorral, ill. a fehérjét kemény habbá, és végül egy kézi habverővel óvatosan összeforgattam a darált diót, a fehérjét és a sárgáját. Nem kínlódtam, hogy tökéletes legyen a keveredés, inkább vigyáztam a habra. A linzertésztát jó lisztes deszkán a tepsi méretére nyújtottam, kis ráhagyással, szépen belefektettem és elegyengettem. Itt kellett volna egy réteg finom baracklekvárt simítani rá, de elfelejtettem a kislányom nem szereti a lekváros sütiket, ezért kihagytam, és bár nem ugyanaz, csak tálaláskor halmoztam a szeletekre a baracklekvárt (az első körre nagy darabos, házi őszi ment, azzal is nagyon ott volt). A tésztaágyra öntöttem a kevert diós habot. A sütőben először 20 percig 200 fokon sütöttem, de azt egy kicsit soknak találtam, és visszavettem 180-ra a maradék 12 percre.

Újabb alaprecept, de még soha nem készítettem, most viszont megmaradt a tojássárgája az amaretti kekszből, és azt mentettem meg. Így persze nem volt rajta a habgaluska a tetején, de igazán azt senki sem szereti nálunk, így nem volt különösebb hiányérzet. (ÁPDÉT: a család jelentős lobbierővel rendelkező tagja (a párom) _nagyon_ is hiányolta a habot, érhetően legközelebb lesz rajta.)

Hozzávalók:
- 1,5 liter tej
- 15 dkg cukor
- 1 rúd vanília
- 4 tojássárgája
- 1 evőkanál liszt

Elkészítés:
A cukrot a tojásokkal alaposan összekeverem egy habverővel, majd egy deci tejjel és a liszttel is. Elkezdem melegíteni a tejet, amikor már meleg, de még nem forró, lassan elkezdem egy merőkanállal átszedni a tojásos keverékbe. Amikor már az is meleg, lassan, állandó keveréssel beleöntöm a tejbe, és folyamatos keverés mellett addig melegítem (de nem forralom) tovább, amíg el nem kezd besűrűsödni. Óvatosan, hirtelen vált állagot, és kezdi el bevonni a keverőkanalat. Utána kihűtjük, vagy a hedonista családtagok, akik tévesen a gyümölcslevest is meleges eszik, már forrón megtámadják.

Amikor régebben a Lorraine-féle tiramisus muffintortákat sütöttem, szenvedtem rendesen, hogyan helyettesítsem az amaretti kekszet, ami az eredeti receptben benne volt. Így felkaptam a fejem, amikor egy angol főzősműsorban egyszer csak azt mondta valaki, hogy teljesen egyszerűen elkészíthető, tulajdonképpen egy mandulás habcsókról van szó. Most éppen volt az Aldiban őrölt mandula, ezért ki tudtam próbálni, és tényleg nagyon jó. Következő körben majd annyit csinálok, hogy maradjon belőle, és teszek egy újabb kísérletet a muffinos receptre is, de ezt most olyan gyorsan ettük meg, hogy esély sem volt rá, hogy maradjon.

Hozzávalók:
- 20 dkg őrölt mandula
- 20 dkg porcukor
- 3 tojásfehérje
- 2 csepp keserűmandula-aroma

Elkészítés:
Szerencsére minimálisnál is kevesebb munka: felverem keményre a tojásfehérjét, óvatosan beleforgatom a cukrot és a mandulát, belecseppentem az aromát. Egy habzsákból (vagy egy erősebb, levágott sarkú nejlonzacskóból) kicsi, 3-4 centis halmokat nyomok egy sütőpapíros sütőlapra, közte hagyok helyet, mert kilapul. 200 fokon 12 perc alatt megsütöm. Utána kihűtöm, óvatosan a sütőpapírral együtt egy sütőrácsra átemelve. Kicsit bánt, hogy kilapulnak, mit kell tenni az ilyen habcsókos izékkel, hogy magasak maradjanak?

Én a Tisza környékéről jövök, legalább 12 nyarat nyomtam gyerekként Gergelyiugornyán nyaralva, szóval nekem a halászlé az a klasszikus, passzírozott alapleves, hosszas, 3-4 órás melóval készített változat. Viszont az élet úgy hozta, hogy két külön vonalon is egyfolytában a sima, gyors bajai halászleveleket ettem felnőttként. A párom apukája is Baja környéki, a legjobb barátunk családja is odavalósi eredetileg, ezzel jött, hogy vagy Szekszárdon, vagy a bajai halászléfőző versenyen a bajai verzióval találkoztam. Először elképzelhetetlen volt, hogy Baján a halfőző versenyen este 6-kor gyújtották a tüzet, 7-kor meg már ettek is, de végül is működik, ezt a típust is nagyon megszerettem.

Megvannak minden komoly halfőzőnek az ökölszabályai is, Szekszárdon az a mondás, hogy fejenként fél kiló (vegyes) hal, kilónként 10 dkg hagyma, kilónként 3 evőkanál pirospaprika, és ha nincs csuka, akkor 2-3 gerezd zúzott fokhagyma. Főztünk már korábban is ezen vonalak mentén, de ha már vannak ilyen törzsi rituálék, akkor örökítessék meg itt is az összes mitikus eljárás.

A hétvégén csak egy gyorsat akartam rittyenteni a családnak, sőt még azt a merényletet is beterveztem, hogy bent főzöm, és nem bográcsban kint. Végül kizavartak a kertbe, hogy ne komolytalankodjak, és ott készült el.

Hozzávalók:
- 2 kg hal (az igazi vegyes lenne, ponty, csuka, harcsa, de én nem fogok magamnak, rendes halas meg nincs nálunk, így sima pontyszelet lett; legközelebb beletesszük az energiát a rendes alapanyag beszerzésébe)
- 3 közepes fej hagyma
- 3 gerezd zúzott fokhagyma (ld. fenn, csuka helyett (?))
- 6 evőkanál pirospaprika
- 2 halászlékocka
- só, erőspaprika
- olaj
- levesbetétnek gyufatészta

Elkészítés:
Ennek a verziónak lelke, hogy végig magas lángon, lobogva főve készül, ezért fontos, hogy a megfelelő tűz végig meglegyen. Az alapvető bajai szabály szerint együtt kellene a hagymát a hallal feltenni, de nem szeretjük az érezhető hagymadarabokat a lében, ezért az utóbbi időben volt technológiai váltás. Ennek megfelelően a bográcsba elsőként a hagyma kerül az olajba, kicsit pároljuk, és hogy ne égjen le, vízzel apránként felöntögetve addig főzzük, amíg egész krémesre meg nem fő. Utána szépen elrendezve belefektetjük a halakat, felöntjük a megfelelő mennyiségű vízzel, aminek mindenképpen el kell lepnie a halat. Alaposan alápakolunk a tűznek, hogy nagyon erős forrásba hozzuk, és ebbe a lobogva forró vízbe tesszük bele a pirospaprikát. Külön feloldva tettünk bele halászlékockát is, 2 jó erős csöves, szárított paprikával együtt. Sóztam, és innentől 30 perc forrás után készen is van. A szokás szerint az első körben gyufatészta és lé, a másodikban hal és egy kis lé a tálalás, de persze mindenki, ahogy szereti. Egész jó lett, legközelebb minőségi vegyes halból, a mostaninál egy lehelettel kevesebb vízzel szerintem csúcsra fogjuk járatni a dolgot. A tegnapiban a több víz viszont arra jó volt, hogy másnap is lehetett belőle még egy újraforralás után egy jót enni, ennek is megvolt az előnye.

Kifogytunk valamelyik ünnepi hétvégén kenyérből, és az éjjel-nappali és a pár napos, előre szeletelt zacskós kenyér helyett kikerestem a neten Lorraine bagettjét. Ami annak idején nagyon tetszett benne a tévében, az az ollós bevagdalás, és a végén a kinézete a kisebb buciknak. Az egyiket napraforgómaggal is megszórtuk. Jó lett, de azért nem volt igazán könnyű, sokkal inkább egy jó ropogós cibattára hasonlított. De azért király volt vacsorára friss bagettzsömléket enni.

Hozzávalók:
- 55 dkg liszt
- 1,5 zacskó szárított élesztő
- 2 evőkanál olívaolaj
- 1,5 kávéskanál só
- 3,5 dl meleg-langyos víz

Elkészítés:
Lorraine gyönyörű mozdulatokkal gyúrta meg kézzel, de a melegben nekem nem volt hozzá erőm, simán bedobáltam a gépbe, először az élesztőt, aztán a vizet és olajat, rá a lisztet és a sót. Amikor a gép készen lett, egy kicsit átgyúrtam, két részre osztottam, hosszabb bagett-formákra alakítottam, és egy-egy olajozott szilikon lapon, olajos folpackkal letakarva még 40 percet kelesztettem 60 fokos sütőben - egy kicsit túlkelt, legközelebb 35 fok lesz.
A szépen megkelt bagettjeimet átraktam a sütőpapíros sütőlapra, 5 helyen, ollóval, 45 fokos szögben ferdén bevágtam, az elvágott részeket oldalra kifordítottam, megspricceltem olívaolajjal, meghintettem liszttel. A sütőbe egy hőálló tálban alulra beraktam egy pár jégkockát, hogy gőzös környezetet csináljak neki köszöntésnek, és 200 fokon 35 perc alatt szép pirosra sütöttem.

Most döbbentem meg, hogy ez a családi alaprecept, ami a pároméktól származik, különleges, mert máshol még nem is láttam, a gyerekek egyik legnagyobb kedvence, egyáltalán nincs fenn a blogon. Mivel nem én szoktam csinálni, és most nem is tudtam megkérdezni, hogy kell, kénytelen voltam magamtól megkísérelni reprodukálni. Majd később kérek rá egy hivatalos review-t, de addig legalább a teszteredmények igazolták, hogy elég jól sikerült a kísérlet - a gyerekek szerették.

Hozzávalók:
- 1 kg csirkemáj
- 1 kg sárgarépa
- 1,5 fej nagy vöröshagyma
- 1 csapott evőkanál majoránna
- só, bors, olaj

Elkészítés:
Az apróra vágott hagymát egy kicsit megpárolom, és ráteszem a karikázott répát. Egy kis só, hogy segítsem a párolást, és hagyom fedő alatt puhulni. Mivel utána a májnak nem kell sok, a darabolt májat csak akkor teszem bele, amikor a répa már majdnem puha. A máj után gazdagon borsozom, beleteszem a majoránnát, leveszem a fedőt, hogy a pároláskor a répából jött lé elfőjön alóla, és pár perc alatt készre főzöm. Hagyományosan rizs jár hozzá nálunk.

Ez csak egy sima, gyors kísérlet az Alapkonyha receptje szerint. Semmi komolyat nem változtattam rajra, azon kívül, hogy nem darált mákot raktam bele, és nem passzíroztam a málnát. Én szeretem az édességekben is a ropogtatni valókat, imádom a mákot egyben a sütikben, a málna meg kevés is volt, és lusta is voltam a passzírozáshoz. Mindenkinek nagyon ízlett, alig pár perc munka volt. A puding-tejbegríz édességéhez nagyon klassz kontraszt volt a cukrozatlan málnaöntet friss fanyarsága. Viszont legközelebb én puhábbra főzöm - ha lesz időm, előre beáztatom a tejbe a darát, és egy kicsivel több tejet is rakok bele.

Hozzávalók:
- 16 dkg búzadara
- 5 dl tej
- 8 dkg cukor
- 3 dkg mák
- 1 citrom héja
- 3 dkg vaj
- 1 kis doboz málna (vagy kettő, ha szezon van, és olcsó)
- 1 csapott kávéskanál étkezési keményítő

Elkészítés:
A grízt a tejjel, a cukorral, a mákkal és a citrom héjával alacsony lángon, lassan kevergetve sűrűsödésig főzzük. Lezárjuk, és hozzákeverjük a vajat is. A grízpudingot kicsi szufléformákba porciózzuk, majd teljesen kihűtjük.
A málnaöntethez a málnát leturmixoljuk (egy nagyon kicsi vízzel, hogy lazább legyen). A málnapürét melegíteni kezdjük. A keményítőt egy kis csészében csomómentesre keverjük egy kanálnyi meleg málnapürével, majd hozzákeverjük a többi málnapüréhez, és felforraljuk.
Tálaláshoz a szufléformákat egy forróvizes tálba tesszük pár pillanatra, utána könnyen kiborítható a puding egy kistányérra. Végül ráöntjük a málnaöntetet.

Általában kevés szószos ételt csinálunk itthon, de hasonlókat már láttam a tévében, ill. a múltkori arroz con pollo főzése közben annyira tetszett a színes ragu, ami ahhoz kellett, hogy szerettem volna külön is kipróbálni. Jó ötlet volt, különleges, nem hétköznapi, és finom.

Hozzávalók:
- 1 nagy darab bőrös csirkemell
- 1 kg csirkecomb
- 5 dkg füstölt sonka (nyers, szárított)
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 bogyiszlói paprika
- fél piros kaliforniai paprika
- 4 csík szálzeller
- 1 kisebb póréhagyma
- 1 evőkanál liszt- 3 babérlevél
- 4 dl csirke-alaplé
- 2 dkg vaj
- só, bors, olaj

Elkészítés:
Olívaolajon gyorsan átpirítottam az alaposan megsózott és borsozott csirkéket. A hirtelen sült húst kivettem, a visszamaradt zsiradékban megpirítottam egy perc alatt a pici kockákra vágott sonkát. Utána beletettem minden darabolt zöldséget a fokhagyma kivételével, és pár percig pirítottam. Meghintettem liszttel, azzal is pirítottam egy kicsit, aztán beletettem a fokhagymát, felöntöttem alaplével, visszaültettem a mártásba a bőrös, pirosra sült résszel felfelé a csirkéket. Még egy kicsit sóztam és borsoztam a kiálló húst, betetettem a babért, és fedő alatt 80-90 perc alatt puhára főztem. A mellnek sokkal több kell, mint a comboknak, azt érdemes tesztelni. A végén a csirkét rácson, max. pirító-fokozaton betettem a sütőbe (ebben a hőségben ez fájt egy kicsit, de megérte), és ropogósra sütöttem a bőrét, ez nekem 10 perc volt (de nagyon kell figyelni, hogy ne égessük meg). A szószból kivettem a babért, és összeturmixoltam, visszatettem a serpenyőbe, egy kis vajjal megfényesítettem és lezártam. Rizzsel és a mártással tálaltam.

Egy éttermi élmény volt bennem, amikor szembe jött a boltban (Lidl) a fogas. Mélyhűtött, de már volt vele tapasztalat, tudom, hogy nagyon finomra meg lehet sütni. A rákot imádja minden gyerek, és abból is szép, nagy darabokat tudtam venni (erre egy kicsit túl szép is volt, de sima koktélrák nem volt). Köretnek a héjas, sült újkrumpli helyett egy kis sima főtt krumpli lehet, hogy jobb lett volna, de ez volt itthon, és biztos, hogy így azért jobban nézett ki, ami szintén fontos szempont.

Hozzávalók:
- 1,6 kg fogasfilé
- 50 dkg garnéla
- só, bors, olívaolaj
- 1 citrom
- 1 dl finom, száraz fehérbor
- 2 dkg vaj
- 1 evőkanál liszt
- 1 dl tejszín
- 1 evőkanál kapor

Elkészítés:
A halat teljesen kiolvasztottam, szobahőmérsékletig. Leszárogattam, és sóval-borssal fűszerezve, közepes lángon, egy picurka olajon egy grillserpenyőben szépen pirosra sütöttem, a bőrös felével kezdve. Nagyon kell rá figyelni, hogy a fordításkor a bőre ne sérüljön, finomabb és szebb is, ha rajtamarad. A kész halszeleteket félretettem egy alufólia alá, hogy ne hűljenek ki. A serpenyőben a lesült pörzsanyagokat feloldottam a belefacsart citrommal, majd a fehérborral. Beledobtam a vajat és a rákot, átforrósítottam, meghintettem egy pici liszttel, végül a tejszínnel felöntöttem, és még egyszer összeforraltam.

Nem tudtam ellenállni, ez tényleg az egyik legjobb, és mindenképpen a legtöbbször használt receptünk. Külön-külön is volt már fenn a diós is, a kakaós is, viszont így párban sütve nagyon ütős, és lassan megtanultam szépen felcsavarni, így már jól is néz ki.

Szekszárdon szüretkor volt ez mindig standard süti, meg persze mindig süt nagymama, ha a gyerekek nagyon kívánták, meg minden családi összejövetelkor. Ilyen könnyű és finom túrósat nem lehet máshol enni.

Hozzávalók:

Tészta:
- 60 dkg liszt
- 27 dkg kristálycukor
- 1,5 csomag sütőpor
- 3 tojás sárgája
- 1,5 pohár (150 ml-es) tejföl (óvatosan adagolva, hogy mennyit vesz a liszt)
- 30 dkg vaj

Töltelék:
- 75 dkg túró
- 27 dkg cukor
- 3 pohár tejföl
- 6 evőkanál gríz
- 3 tojás sárgája
- 6 tojás fehérje
- 1 citrom héja (vagy 2, ha szeretjük)
- 1 kávéskanál vanília-kivonat

Elkészítés:
Nincs semmi varázslat, egy lényeg van, az egész folyamat kezdetén a töltelékhez való tejfölbe bele kell keverni a grízt, hogy dagadjon. A tésztát összeállítjuk, felezzük, lisztesen formára nyújtjuk, sütőpapírra fektetjük az egyik felét, beletöltjük az áttört túróba beleforgatott, keményre vert tojáshabbal elkészített tölteléket. Jöhet rá a másik fele a tésztának (feltekerve a sodrófára), megszurkáljuk fa húsvillával (hogy elég nagyok legyenek a lukak). Előmelegített sütőben 165 fokon 50 percet sütöm, akkor van kész, ha a közepét megütögetve már nem remeg alatta a töltelék (ha még remeg, de kezd megégni a teteje, akkor sütőpapírral kell letakarni, amíg átsül).

A kedvenc kis helyi éttermünkben a lányoknak ez a kedvence, lényegében majdnem mindig ezt kérik, ha ott eszünk. Olyan boldogak szoktak lenni tőle, hogy már régen tervezem, hogy csinálok nekik valami ilyesmit. Most ráadásul láttam Jamie-t ilyen sütni, az tovább lelkesített. Viszont az, amit ő csinált, nem annyira tetszett, mint amit kapni szoktunk, így inkább a klasszikus vonalat próbáltam meg eltalálni. Azt hiszem sikerült, nagyon lelkesen cuppogott rajta mindenki, és nekem is nagyon bejött. A hétvégén barátok/család látogatott, 10 emberre főztünk, úgyhogy most ekkora adagot csináltam, szépen vissza lehet számolni, ha valaki kisebb csapatnak főz. 5 felnőtt + 5 gyerek után 7-8 db maradt, szóval kell ekkora mennyiség 2 családnak :-)

Hozzávalók:
- 2,4 kg csirkeszárny
- 3 evőkanál méz
- 3 evőkanál olívaolaj
- 2 db csilipaprika
- só, bors

Elkészítés:
Érdemes egy kicsit reggel előre dolgozni, ha benne tudjuk hagyni egy kicsit a mázban pácolódni, az szerintem jót tesz neki. A szárnyakat a szokásos módon előkészítettem: megmostam, leszárogattam, késsel bevágtam a bőrt az ízületig, hogy szépen ki tudjam nyitni. Alaposan besóztam a bőrét, őröltem rá egy kis friss borsot, és félretettem. A mázhoz a hozzávalókat összekevertem egy mélyebb tálban, aztán beledobáltam a csirkét, és kézzel jó alaposan összeforgattam, hogy mindenhol bevonja a pác a húst. Letakarva a hűtőbe tettem a sütésig. Ebéd előtt tepsibe fektettem, fontos, hogy egy rétegben legyenek, ezért nekem 2 tepsi kellett, egy teflonos, azzal nem csináltam semmit, és egy fém, azt egy kicsit kikentem olívaolajjal. Szorosan lefedtem alufóliával, és 190 fokos sütőben 55 percig sütöttem (vagyis inkább pároltam). Utána levettem a fóliát, a félretett maradék mázat egy kis mézzel dúsítva ráecseteltem a bőrére, megszórtam még egy kis szárított-aprított jalapeno paprikával, és max. grill fokozaton még 15 percet kapott. Ennyi idő alatt a mát teljesen megpuhult hús fölött a bőr egészen ropogósra pirult. Mivel a lányok leginkább köret nélkül szokták enni, nem aggódtam túl a dolgot, egy pici rizzsel és coleslaw salátával tálaltuk.

Ahogy a mézes-csilis csirkeszárnyaknál már írtam, jó nagy csapat gyűjt össze, és volt két kisebb versenyző, akiknek nem mertem csípőset adni, ezért ők is kaptak egy verziót, amit részben Jamie receptje ihletett. Ez sem lett rossz, de azért a másik verzióban fog készülni a jövőben.

Hozzávalók:
- 60 dkg csirkeszárny
- só, bors- 1 evőkanál méz
- 1 evőkanál olívaolaj
- 1 evőkanál ketchup
- 1 teáskanál barna cukor
- 0,5 evőkanál almaborecet
- 2 gerezd fokhagyma (zúzva)

Elkészítés:
Az előkészítés ugyanúgy, ahogy a másik receptben, a mázat egy nagy tálban összekevertem, és a beleforgatott sózott-borsozott csirkével együtt hagytam a hűtőben egész délelőtt pácolódni. A sütéshez egy tepsibe fektettem, alufóliával szorosan lezárva 55 percig pároltam 190 fokon. Utána fólia le, a maradék pácot egy kis mézzel sűrítve ecsettel rákentem, és maximum grillfokozaton 15 perc alatt sötétpirosra sütöttem.

Sok minden köszönnivaló nincs a KFC-nek / Sanders ezredesnek, de a káposztasalátájukat szeretjük, és rendszeresen elkészítjük. Lényegében bármilyen sülthöz passzol, de a szokásos tortillánk is ezzel a legfinomabb (majd valamikor az is megérdemel a posztot). Most legutóbb a mézes-csilis csirkeszárnyhoz tálaltuk.

Hozzávalók:
- 1 kisebb fej káposzta- 1 nagyobb szál sárgarépa
- 1,5 dl tejföl
- 2 evőkanál cukor (néha 3 is megy bele)
- 1 kávéskanál só
- 1 löttyintés ecet (10%-os)

Elkészítés:
Nincs semmi varázslat, az összetevőket össze kell dolgozni, és kész. Egy dolog fontos, hogy zöldség-reszelővel szálas-darabosra legyen reszelve a zöldség, ami a csíkokat egyben rövidre is darabolja.

Ezt az egyébként is jó cuccosan nehéz angol desszertet Nigella a szokás szerint sikeresen még jobban eltúlozta, úgyhogy nagyon tetszett rögtön, amikor félszemmel láttam a tévében. A pontos receptet nem írtam fel, és ezt a neten is hiába kerestem, ezért a homályos emlékek és a netes, tradícionális angol kenyérpuding leírások alapján kellett megkísérelni reprodukálni. Szerencsére nagyjából sikerült, jóváhagyta a család a receptkönyvbe kerülést.

Persze végül rájöttem, hogy a keresésből a gyömbér szó hiányzott, ezzel már meglett Nigella eredeti receptje is. Hááát... volt egy pár különbség, ezt most tekintsük inkább a hagyományosabb alapverziónak, legközelebb meg jöhet az autentikus Nigella változat. Kalács helyett barna kenyér, az öntetben sokkal nagyobb arányban volt nála tejszín, a tojásoknál egy kivétellel csak a sárgáját tette bele. A mazsola rummal vagy enélkül, de nálunk nem dívik a desszertekben, ezért azt a jövőben sem fogom használni. Végül nála ez gyömbérlekváros cucc, amihez illeszkedik az is, hogy ő a barna cukorba egy kiskanálnyi őrölt gyömbért is tett a teteje megszórásához. Összességében ez egy egész más étel, de azért jó lett így is :-)

Hozzávalók:
- 1,5 db szikkadt félkilós kalács (de szerintem lényegében minden maradék pékáruból mehet)
- 4 tojás
- 2 dl tejszín
- 2 dl tej
- 3 evőkanál porcukor
- fél teáskanál vanília-kivonat
- vaj, lekvár
- 1 teáskanál barna cukor

Elkészítés:
A sütőt 180 fokra melegítettem elő. A kalácsot felvágtam, párosával megvajaztam és lekvárral megkenve összeragasztottam szendviccsé (vegyesen volt barack- és narancslekváros), és egy kivajazott, 25 cm-es négyzetes cseréptálba állítottam, szorosan egymás mellé. A tojást, tejet, tejszínt, cukrot és vaníliát habverővel egyneművé kevertem, ráöntöttem a kalácsokra. A tetejét megszórtam a barna cukorral, és addig sütöttem (25-30 percig), amíg a tetején a cukor egész sötétre karamellizálódott. Amikor kivettem, az öntet még eléggé folyékony volt, de amíg hűlt, felszívta a kalács, és meg is dermedt. Teteje ropogós, alja finoman átitatva a tejszínes öntettel, így lett jó.

Új sztár született, most, hogy megcsináltam a már régen kinézett receptet. Nekem úgy teljesen újszerű ez az étel, hogy közben teljesen a megszokott körökben tud maradni, és nem kell új ízharmóniát tanulni. Bármennyire is karibi, semmi nincs benne, ami szokatlan lehetne nekünk, és mégis ebben a kombinációban eléri a célt, hogy valami olyan kerüljön az asztalra, ami nem mindennap szokott. Még azzal is kiegészülve, hogy minden gyerek (most összesen 4, egy szállóvendéggel kiegészülve) szívesen ette, még az újaktól annyira idegenkedő kicsi is.

Hozzávalók:
- 1,8 kg csirkecomb (felezve, külön az alsó és felső)
- só, bors, pirospaprika
- olívaolaj
- 5 dl csirke alaplé (vagy rossz esetben fél liter vízben feloldott tyúkhúsleveskocka)
- 1 csomag sáfrány (megnéztem, 0,12 g)
- 1 evőkanál vaj
- 15 dkg bevette durumtészta (lapos spagetti)
- 20 dkg füstölt sonka (nyers, szárított)
- 2 nagyobb fej vöröshagyma
- 5 gerezd fokhagyma
- 2 kaliforniai paprika (egy piros, egy sárga, de nyilván bármilyennel finom lenne)
- 5 szál angolzeller
- 2 csilipaprika
- 2 babérlevél
- 3 paradicsom
- 30 dkg rizs (originál hosszú a szokásos, de nálunk gömbölyű, mert a párom azt szereti)

Elkészítés:
A csirkecombokat gazdagon sóztam, borsoztam, meghintettem pirospaprikával is, kézzel alaposan belemasszíroztam a bőrébe, és egy serpenyőben (pontosabban az óriás serpenyőmben) pici olívaolajon először hirtelen, forrón körbesütöttem, aztán egy kicsit visszavéve a hőmérsékletből, szép pirosra (majdnem készre) sütöttem. Közben az alaplevet külön felforraltam, és beledobtam a sáfrányt. Amikor megvolt a csirke, kivettem egy tálcára, és félretettem. A kisült zsírjához adtam az evőkanálnyi vajat, és az 5 cm-es darabokra tördelt száraztésztát kb. 2-3 perc alatt aranybarnára pirítottam. Kiszedtem, és a visszamaradt zsiradékban picit megpirítottam a kicsi, félcentis kockákra vágott sonkát. Utána beledobtam az apróra vágott hagymát, fokhagymát, zellert, a paprikákat, a babérlevelet, kicsit megsóztam, és 5-6 percig pároltam. Itt már tudni lehetett, hogy telitalálat lesz, gyönyörű színes volt a zöldség, és már megjelent az íze is. Utána belekevertem a paradicsomot, a pirított tésztát, beleöntöttem a rizst, a sáfrányos alaplével felöntöttem, egy kicsit összekevertem, végül a tetejére visszaültettem a sült csirkét. Gondosan még ráöntöttem a csirke alól a levét, és fedő alatt 20 perc alatt készre főztem. Ezalatt a rizs és a tészta is megpuhult, és megkapta a csirke is az utolsó simítást.

A kitaláláshoz nincs sok közöm, a receptet a neten találtam. Viszont már akkor is megtetszett, és ma csak valami egész egyszerűt akartam enni, a délutáni vendégség előtt. Újra nagyon hálás vagyok a kölköknek, hogy simán lehet nekik egy ilyen salátás ebédet adni, ez igazán felvillanyozott.

Hozzávalók:

Fasírt:
- 50 dkg sertés darálthús- 50 dkg krumpli
- 1 jó maréknyi petrezsemelyzöld
- 2 kávéskanál só,
- őrölt bors
- 1 kávéskanál fokhagyma-granulátum

Saláta (nyilván teljesen ízlés szerint):
- 25 dkg koktélparadicsom
- 3-4 db kovászolni való uborka
- fél kisebb kígyóuborka
- 2 zöldpaprika
- 2-3 retek
- nagy marék rukkola
- fél fej jégsaláta
- 1 dl olívaolaj
- fél citrom leve
- 3 teáskanál cukor
- 1 kávéskanál só
- őrölt bors

Elkészítés:
A krumplit durvára reszeltem, a petrezselyemzöldet picire kaszaboltam, és az összes hozzávalót alaposan összekevertem. Tojás nem volt benne, így is klasszul összeállt. A lapos kis fasírtokat forróra előmelegített olajban, de utána szép lassan sütöttem meg, hogy a belsejében is átsüljön a krumpli. Közben a nagylányom minden saláta-alkatrészt felvágott, köszi neki :-). A salátához az öntetet egy kicsit korábban összekevertem, hogy összeálljon, és csak egy negyedórával az ebéd előtt forgattuk bele, hogy minden maximálisan ropogós és friss maradjon benne.

Mint ahogy a legtöbb bejegyzés, ez sem saját kreálmány alapján született, az origón olvastam a receptet három összetevős sütikről. A cikk érdekelt, nem akartam elhinni, hogy az az egyszerű csokitorta tényleg összeáll-e rendesen csak tojásból, csokiból és vajból - hááát, ehető lett, de azért máskor nem csinálnék. A következő recept a cikkben a habcsók volt. Ezt még sohasem sütöttem, de valamelyik korábbi receptben kérdeztem, hogy ki mit szokott csinálni a maradék tojásfehérjékkel, és többen is a kézenfekvő habcsókot ajánlották. Ma sütöttem egy diós kuglófot, aminek a tésztájába csak a sárgája kell, és ha már pár napja olvastam a cikket, gondoltam, most megmentem a fehérjét, teszek egy kísérletet erre is.

Hozzávalók:
- 2 tojásfehérje
- 10 dkg porcukor
- 7 dkg kókuszreszelék

Elkészítés:
A fehérjéket géppel elkezdem felverni, lassan hozzáadagolom a gépben a cukrot, és amikor teljesen kemény lett, akkor kézzel óvatosan beleforgatom a kókuszt. Habzsákból nyomtam ki sütőpapírra, 155 fokon 25 percig sütöttem, és ez az állag tökéletes lett, mindenhol megsült, de még nem kemény. Így tényleg nagyon ízlett, legközelebb azt még megfontolom, hogy a cukor mennyiségét egy kicsit csökkentsem, elég édes lett.

Évfordulós napunk volt, a lányok a nagymamánál, de hármunknak egy kicsit emlékezetesebb ebédet akartam rittyenteni. Szép lazac volt a Lidl-ben, megkívántam, és megcsináltam. A felnőttek miatt saláta jött, a fiam miatt a krumpli, bár persze mindenki mindenből evett, és így lett az egész egyben jó.

Hozzávalók:
- 20 dkg bőrös lazac fejenként
- olívaolaj
- só, bors, egy apróra vágott csilipaprika fele
- 4-6 db sütni való krumpli
- só, bors, pirospaprika
- 1-1 paradicsom, paprika
- fél-fél jégsaláta, kígyóuborka
- a csili másik fele
- 2 teáskanál cukor
- 1 dl olívaolaj
- fél kávéskanál só
- 1 lime leve

Elkészítés:
Először a krumplit tettem fel héjastól főni, jó sós vízbe. Körben a saláta hozzávalóit feldaraboltam. A salátaöntetet is összekevertem, mondjuk ha ezt korán megtesszük, a csili erősen megmozdul, és jó erős lesz az öntet. A megmosott és leszárogatott lazacot olívaolajjal bedörzsöltem, és belemasszíroztam a sót, borsot és a csilit. Közben kész lett a krumpli, mielőtt teljesen megpuhult volna, kivettem, egy kicsit lehűtöttem, nagyobb darabokra vágtam, és egy nagy serpenyőben jól megmelegített pár evőkanál olívaolajba dobtam. Alaposan megszórtam sóval, enyhén pirospaprikával, őröltem rá gazdagon borsot, és hagytam pirosodni. Egy vastag öntöttvas grillserpenyőt egészen felforrósítottam, ebbe fektettem bele az olajos fűszerrel borított lazacokat, először bőrrel lefelé. Mindkét oldalon 5-5 percig sütöttem. Közben még a salátaöntethez használt limeból még kifacsartam az utolsó cseppeket a hal tetejére. A csili és lime pikánssá tette a halat, különben nem akartam nagyon elnyomni a saját ízét. A krumpli is nagyon klassz lett, kívül nagyon ropogós, belül puha. Különleges bor is akadt hozzá, a pázmándi Nagy Gábor és társa kispincészet 2012-es Zen (zenit) borából ittunk hozzá egy pohárral, jól illett hozzá, bár ez a nehezebb és zsírosabb hal akár egy könnyebb vöröset is elviselne.

Manóéknál ettünk ilyet pár éve Borika szülinapján, én ott találkoztam először ezzel a desszerttel, korábban még csak nem is hallottam róla. Sajnos az eredeti recept feledésbe merült, ők azt állítják, hogy Stahl Judit receptje szerint csinálták, de amit én készítettem 3 éve otthon, az biztosan nem az alapján ment. Most meg kellett ismételnem, és mivel láthatólag nincs egységes, kialakult, elfogadott recept a neten, saját fejem után mentem.Emlékezve a korábbira és összevetve a mostanival, egész hasonló dolog jött létre. Egy jó pár óra a hűtőben jót tett neki, átpuhult a piskóta, és összeértek az ízek, nagyon friss és könnyű lett. Biztosan jó lehet a nem tojásos vonal is, de nekem ízlik ez a verzió.

Hozzávalók:
- 50 dkg friss eper
- 30 dkg fagyasztott eper
- 1 zacskó vaníliás cukor
- 2 evőkanál cukor
- 50 dkg mascarpone
- 5 evőkanál cukor
- 3 tojás
- 2 dl habtejszín
- 40 dkg babapiskóta

Elkészítés:
Maradtam egész közel a hagyományos tiramisumhoz. A fagyasztott epret kiolvasztottam. A fagyasztásból jött kinyomkodott epret a friss, darabolt eper harmadával turmixba tettem, és sima epervelővé turmixoltam. A kiolvadt eper levét egy vaníliás cukorral, 2 evőkanál cukorral és egy kis vízzel hígabb sziruppá forraltam össze. Kicsit hagytam hűlni. Utána nekiláttam a szokásos három krém-komponensnek. A mascarponét a tojások sárgájával és cukorral géppel alaposan felhabosítottam, majd beletettem az epervelőt, és azzal is összedolgoztam a géppel. Külön felvertem a tojásfehérjét. Próbáltam a tejszínt is, de a család miatt ez laktózmentes volt, amiből nekem még soha nem sikerült kemény habot csinálni - nem tudja valaki a titkot? Szóval a tejszín nem lett kemény, de azért jó laza habbá az is összeállt. A három habot óvatosan összeforgattam, és jöhetett a rétegzés egy mély edénybe.. A babapiskótákat a szirupba mártogattam, és a habbal váltogatva 3 réteg piskóta/hab sor jött ki. A közepébe is szórtam, aztán a tetejét befedtem a friss a darabolt eperrel.

Vendégségben kaptunk ilyet, és kislányomnak már akkor is annyira ízlett, hogy másnap el kellett kérnünk a receptet, és újra sütni otthon is. Most, hogy szülinapja volt, újra ezt kérte, és kapta. Mellette répatorta volt, hát ez azért sokkal népszerűbb volt az első körben. Mivel azt én csináltam, ezt meg a párom, magamnak azzal mentegettem a helyzetet, hogy persze, a fagyi miatt ugrott inkább erre a sok 9-10 éves vendég. Őszintén, ettől eltekintve is nagyon finom volt.

Hozzávalók:
- 33 dkg cukor
- 5 tojás
- 2 csomag vaníliás cukor
- 1 csomag sütőpor
- 12 dkg liszt
- 2 dl olaj
- 6 db alma
- vaj, zsemlemorzsa a kikenéshez

Elkészítés:
Szerencsére ez nem nagy cucc. Egy nagy, ovális jénait kivajaztunk és megmorzsáztunk, az aljára jött a hámozott és szeletekre vágott alma. A hozzávalókból készített tésztával befedtük, és 160 fokon, 45 perc alatt sütöttük készre. Még melegen, vaníliafagyival tálaltuk.

Egy vidéki ügyfélnél tett látogatás után beültünk egy sima kis útszéli étterembe, ahol az egyetlen dolog, ami az egyébként unalmas étlapon megfogta a szememet, az egy köretként kínált zellertócsni volt. Pechemre, a hozzá való főétel egyike volt annak a két tételnek, amit nem tudtak adni az étlapról, úgyhogy nem tudtam megkóstolni, de megszületett az elhatározás, hogy nekem is kell próbálni. Most eljött az idő. Voltam a halasnál Budaörsön, és a makrélák és a durbincs mellé szerettem volna valami nem szokványos köretet adni. Magát a halat a szokásos módon készítettem el, só, bors, citromlé, olívaolaj kívül, só, zúzott fokhagyma, citromkarika és petrezselyemzöld belül, grillezve. A lapcsánka hozzá új volt, különleges volt, és nagyon harmonikus, este a maradék két szeletért közelharc folyt. Mondtam a kislányomnak, hogy legközelebb megpróbálom krumpli nélkül is, de azt mondta, hogy így volt tökéletes, úgyhogy ebben a formában kanonizáljuk. Egyszer, ha valahol nyaralni lesznek, tehetünk majd egy kísérletet csak zellerrel is.

Hozzávalók:
- 2 közepes krumpli
- fél nagyobb zeller
- 4 szál közepes sárgarépa
- 1 tojás
- 10 dkg liszt
- 1 csapott mokkáskanál fokhagymagranulátum
- 2 mokkáskanál só
- bors

Elkészítés:
A zöldségeket reszelőn durvára reszeltem, beleütöttem a tojást, bele a lisztet, sót, sok frissen reszelt borsot, és kézzel egynemű masszává kevertem. A masszából kanállal púpokat nyomtam egy forró serpenyőben hevített olajba, kicsit kisimítgattam laposabbra, s mindkét oldalát pirosra sütöttem. Ekkorra a széle már igencsak ropogós lett - én (és többen a családban) így szeretem, akinek ez túl ropi, mint a páromnak, annak ki lehet venni egy kicsit korábban is. Aki a lapcsánkából-tócsniból a puhábbat kedveli, tegyen bele még egy tojást, és egy kicsivel több lisztet. Papírtörlőn egy kicsit lecsöpögtettem tálalás előtt.

Még a héten eldöntöttem, hogy vasárnap vadast főzök, és ehhez még szombaton megpróbálok valami szép darab marhahúst szerezni, és bepácolni. Végül a szombat sűrűbb lett, mint terveztem, és így a beszerzési kör kimaradt. Még ma is csak 11 körül vettem erőt magamon, és indultam neki valami húst szerezni. Eddigre már csak a csirkemell volt a mentőötlet. Végül a Lidlben megszólított a gyönyörű nyúlcomb, ebből vettem négyet. Ez volt az első nyúl, első vadas életemben, de hát nem varázsolnom kellett, hanem csak egyszerű receptet megcsinálni. A vadasra nem volt a páromnak sem kialakult receptje, egy párat megnéztem a neten, és ebből raktam össze a saját verziómat. A kisebb lányom végül a szószból sajnos nem evett, de legalább a nyúlból nem generált tabut, azt jó szívvel megette.

Hozzávalók:
- 4 db nyúlcomb (~90 dkg)
- 3 teáskanál barna cukor
- 1 nagy fej hagyma
- 5 szál sárgarépa
- 2 szál fehérrépa
- kisebb darab zeller
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 dl száraz fehérbor
- 5 babérlevél
- 5 borókabogyó mozsárban megtörve
- 2 karika citrom
- 2 evőkanál citromlé
- 1 evőkanál mustár
- 1 tyúkhúsleves-kocka
- 3 teáskanál só
- bors
- 1,5 dl tejföl
- 1 evőkanál liszt

Elkészítés:
Egy fazékban nagyon forró olajon hirtelen erősen körbesütöttem a combokat. Aztán kivettem, az olajon világosbarnára karamellizáltam a barna cukrot, majd hozzáadtam a vöröshagymát. Egy kicsit pároltam, rádobtam az apróra karikázott gyökérzöldségeket, a fokhagymát, és pirítottam-pároltam elég hosszan. Amikor már puhulni kezdett, beleforraltam a bort, beletettem minden fűszert, alaplé hiányában a leveskockát, és felöntöttem forró vízzel. Visszatettem a nyulat, pont annyira állítottam be a levet, hogy elfedje a húst, felforraltam, aztán egészen lehalkítottam a gázt, és gyöngyözve főztem egy órát. A megpuhult húst újra kivettem, a zöldséges ragut leturmixoltam, a tejfölös habarással besűrítettem. Ma lusta voltam, ezért nem zsemlegombóc lett hozzá, csak orsótészta.

Ez most megint csak a családi receptgyűjteménynek szóló bejegyzés. A rakott karfiolhoz mindenkinek egyértelműen pozitív a hozzáállása, ennek ellenére 1-2 alkalommal sütöttünk eddig összesen életünkben. Most volt egy saját, új kísérlet, és mivel nagyon rendben volt, rögzítjük.

Hozzávalók:
- 1 kg darált hús (diétázunk, ezért most 7%-os zsírtartalmú pulyka volt, ebbe nagyon illett)
- 2 fej vöröshagyma
- 2-3 gerezd fokhagyma
- olaj, só, bors, pirospaprika
- 30 dkg rizs
- 2 közepes karfiol
- 2 húsleves-kocka
- 3 evőkanál vaj
- 3 evőkanál liszt
- 5 dl tej
- 2 pohár tejföl
- só, bors, szerecsendió
- reszelt keménysajt (most éppen gouda, mert az volt csak itthon, még akkor is, ha nem éppen kemény)

Elkészítés:
A karfiolt rózsáira szedve megfőztem a leveskockákból készített alaplében, nem egészen puhára, hogy még semmiképp se essen szét. A rizst szokásos módon megfőztem. A húshoz pörköltalapot készítettem, a végén beletettem az apróra vágott fokhagymát, és ezen sütöttem meg a húst. Úgy döntöttem, hogy nem sima tejföl lesz rajta, hanem besamel mártásba keverem bele a tejfölt. Így a vajon megfuttattam a lisztet, felöntöttem a tejjel, és megvártam, amíg besűrűsödik. Sóval, borssal ízesítettem, és belereszeltem egy kis szerecsendiót. Hagytam egy kicsit hűlni, és ebbe kevertem bele a tejfölt. A sok előkészület után az összeállítás volt hátra. Egy nagy tepsit egy pici olajjal kentem ki. A karfiolból 8-10 szebb rózsát félretettem, a többit egyenletesen leterítettem a tepsi aljára. Rá a rizs, arra a hús, végül beleültettem a félretett rózsákat. Meglocsoltam a tejfölös mártással, , és légkeveréses állásban 180 fokra előmelegített sütőben 20 percig sütöttem. Végül megszórtam a sajttal, és azzal szép pirosra készre sütöttem.

A párom családi receptje, a nagymamájától származik. Téli sütemény. Amióta már nincs a nagymama, ő szokta csinálni.

Hozzávalók:
- 25 dkg liszt
- 17 dkg margarin
- 13 dkg porcukor
- 13 dkg darált dió
- 1 citrom reszelt héja
- fél mokkáskanál őrölt szegfűszeg
- fél zacskó sütőpor
- 2 evőkanál tejföl
- házi baracklekvár
- 5 dkg szeletelt mandula
- 1 felvert tojás a megkenéshez

Elkészítés:
Összegyúrom a tésztát a hozzávalókból. Ha összeállt, egy órára beteszem a hűtőbe fóliába csomagolva pihenni. Utána a tészta háromötödét kinyújtom a süti alapjának, megkenem a lekvárral. A maradék tésztából 1 cm-es csíkokat sodrunk, és 4-5 cm-es közönként rácsosan a lekvárba ültetjük. A közöket megszórjuk szeletelt mandulával, a tésztacsíkokat megkenjük egy felvert tojással, és előremelegített sütőben 200 fokon, légkeveréssel 15-20 perc alatt készre sütjük.

Ez a párom receptje, ő szokta így készíteni. Ahogy elmondta, eléggé meglepett, de hát nagyon finom szokott lenni, így minden ösztön ellenére követtem a módszert. Elvben ez lehetne könnyebb étel is, mint a hagyományos cuccos-magyaros bableves, de ebben a konfigurációban azért ez is jó nehéz, főételnek is beillő fogás.

Hozzávalók:

Leveshez:
- 50 dkg fejtett bab (mélyhűtött)
- 6-8 evőkanál olaj
- 2 evőkanál liszt
- 1 nagyobb fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 púpozott kávéskanál pirospaprika
- 4-5 szál sárgarépa
- 2-3 szál fehérrépa
- 1-2 szelet zeller
- 10 dkg szárazkolbász
- zellerzöld, petrezselyemzöld (ha lehet, friss)
- só, babérlevél, tárkony

Csipetkéhez:
- 40 dkg liszt
- 3 tojás
- 2 mokkáskanál só
- víz (kb. 1 dl)

Elkészítés:
A kezdet volt a meglepetés, ugyanis az olajat, lisztet, az apróra vágott vörös- és fokhagymát és a pirospaprikát hidegen kell kikeverni a lábasban, aztán jön bele a bab, az összes feldarabolt gyökérzöldség, végül a félkarikákra vágott kolbász, ez még mindig simán, melegítés nélkül. Hideg vízzel öntjük fel, hogy jó sűrű levest kapjunk, és csak ekkor kezdjük melegíteni. Sózzuk (ennyi levesbe 3 mokkáskanál só simán elfér), 2 babérlevelet is teszünk bele. Ha felforrt, kis lángra vesszük vissza, és készre főzzük, amíg a babok megpuhulnak. A végén egy csipetnyi, fűszermozsárban finomra őrölt szárított tárkonyt is hozzáadunk.
Közben egy tálba mérjük a lisztet a csipetkéhez, só, beleütjük a 3 tojást, és egyelőre így kezdjük kidolgozni a tésztát, szigorúan kézzel. Ha elkezd összeállni, látni lehet, hogy mennyi lisztet nem vett fel, ekkor nagyon óvatosan adagolva lehet hozzáadni a vizet, éppen csak annyit, hogy a kemény gyúrással lassan összeálljon az egész. Ha kész van, még gyúrogatjuk egy kicsit, majd egy félórára letakarva félretesszük. Utána kinyújtjuk, fél-egy cm vastagra, és kézzel kicsipkedjük a tésztát. Bő, forró, lobogó vízben főzzük meg. Tálaláskor kis tejföllel lehet gazdagítani.

Egy ismerős ajánlotta a linket a Streetkitchen blogon. Nagyjából ez alapján csináltam, bár a sajtszószt senki sem kívánta igazán, ezért az kimaradt.

Hozzávalók:
- 15 dkg hirtelen süthető marhahús-szelet fejenként
- só, bors, őrölt koriander, fokhagymapor
- 2 tortilla-lap fejenként
- 3 fej piros-sárga-zöld kaliforniai paprika
- 1 jégsaláta
- 1 nagy fej lila hagyma
- 30 dkg koktélparadicsom
- 2 db csilipaprika
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 fej vöröshagyma
- 1 dl olívaolaj

Elkészítés:
A húst alaposan vékonyra klopfoltam, kézzel bedörzsöltem mindkét oldalon a felsorolt fűszerekkel, és nagyon forró grillserpenyőben, pici olajon hirtelen átsütöttem. Nekem most nem a legfinomabb hús jutott, a forrás felsálból sütötte, én csak lapockát kaptam, amiből a szebb szeletek 2-2 perc alatt sültek pirosra oldalanként. Ahogy megsült a hús, szeletenként szorosan alufóliába csavarva félretettem. A serpenyőben átgrilleztem a félcentis félkarikákra vágott paprikát. Amíg pihent a hús, a paradicsomos salsát készítettem el. Ehhez egy mixerbe beledobáltam a hozzávalókat, a paradicsomot, a fokhagymát, a negyedelt vöröshagymát, a két kis csilipaprikát és az olívaolajat, egy kiskanál sóval. Összedolgoztam, most nagyon, legközelebb sokkal rusztikusabbra hagyom majd. A húst pihentetés után egészen vékony, felvágott vastagságúra szeleteltem, a tálalóedénybe ráöntöttem a levét is az alufóliából. A tortillákat grillen, szárazon felforrósítottam, megágyaztam a húsnak a darabolt jégsalátával, rá a hús, a kockázott lila hagyma, a grillezett paprika, végül a csípős salsa.

Egyszer egy szlovák túrára igyekezvén a határ előtti utolsó éttermek egyikében álltunk meg enni. A szomszéd asztalnál ettek ilyet, nagyon jól nézett ki, mi is vettünk, és nagyon jó volt. Évek óta bennem van, hogy ezt a keleties-törökös ízt szeretném én is reprodukálni. Most megláttam a boltban a vörös lencsét, vettem, és elszántam magam. Fogalmam sem volt, hogy kell csinálni, a fő fűszerekből is csak a római köményben voltam biztos. A neten nemigen láttam pont olyat, ami teljesen megfelelt volna az elképzelésnek, amit végül csináltam, azt a Szárnyas Ízvadász blogon találtam. Volt két vendég kamasz is, így összesen hat kóstoló, ebből hárman-négyen jó képet vágva kedvesen megették, viszont a párom és a fiam _nagyon_ lelkesek voltak, délután a jó adag maradékot is nyomtalanul eltüntették, és áradoztak. Nekem is bejött, egy kicsit túl sűrűre főzve sárgaborsós ízvilága volt (amit szeretek). A fő célnak megfelelt, hogy ne a szokásos dolgokat együk. Ha rajtam múlik, akkor később, ha a többieken, akkor nemsokára megismételjük.

Hozzávalók:
- 50 dkg vörös lencse
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 4 szál sárgarépa
- 2 evőkanál paradicsompüré
- 4-5 gerezd fokhagyma
- reszelt friss gyömbér
- 2 teáskanál pirospaprika
- 2 mokkáskanál római kömény
- 2 mokkáskanál koriander
- 2 zöldségleves-kocka (vagy 1 liter zöldségalaplé, ha van otthon)
- 10 dkg szárazkolbász

Elkészítés:
Az apróra vágott vöröshagymát olajon kezdtem pirítani. A felkarikázott répát is beletettem, és azzal tovább pároltam. Hozzáadtam a sűrített paradicsomot, azt is átpirítottam, közben belereszeltem a gyömbért. Beledobtam az aprított fokhagymát, a pirospaprikát. Mozsárban finomra törtem a koriandert és a római köményt együtt, ezzel és sóval-borssal megfűszereztem, végül átforgattam az alapon a vörös lencsét is. Felengedtem, puhára főztem, botmixerrel eldolgoztam. Forró serpenyőben ropogósra sütöttem a vékonyra szeletelt kolbászkarikákat, és azzal tálaltam.

Megint nem egy világmegváltás, csak a családi receptgyűjtemény része, állandó és járatos elem a menüben, könnyű és gyors elkészíteni, és finom.

Hozzávalók:
- szeletelt sertéskaraj
- liszt, só, bors

Elkészítés:
A karajt kicsit megütögetem, de semmiképpen nem klopfolom laposra. Ha van a szélén egy kis zsírréteg, éles késsel 1-2 cm-enként becsipkedem, hogy a sütésnél ne kapja össze a húst. A szeleteket sózom-borsozom, lisztbe forgatom, és nagyon hirtelen mindkét oldalon megkapatom pirosra egy pár evőkanál olajon. Még a legnagyobb serpenyőmben is minimum két kör. Ha megvan, visszapakolom az előző körökben kivett szeleteket, felöntöm egy kis vízzel, kb. 1 deci, és fedő alatt szép lassan puhára sütöm. Ha elment a víz alóla, és visszasül az olajra, akkor már elvben rendben van, és ekkorra a legtöbb szeleten egész pirosra karamellizálódott a liszt. Kívül a megpirult rész nyilván ropogós, de egyben belül egész puha is a hús a fedő alatt töltött időtől, és egyáltalán nem szárad ki, amivel meg lehet ölni a legjobb karajt is. Most hagyományos sült krumplival, blansírozott zöldbabbal, és egy kis bébicukkinivel tálaltam. A zöldbabot pár percre lobogó vízbe dobtam, majd jeges vízbe szedtem ki. A cukkinit zöldséghámozóval szeleteltem, pici só, bors, és egy pár csepp citromlével és olívaolajjal dobtam fel. Így egyben jól is nézett ki, és finom is volt.

Már akkor is elképesztő volt, ígéretes és nagyon menő, amikor karácsony előtt láttam Lorraine műsorában, és azóta terveztem elkészíteni. Lassan elmúlt a karácsonyi édesség-túlterhelésünk, úgyhogy már neki lehetett állni. Az eredeti receptet egész gyorsan megtaláltam a neten, egy-két hozzávaló nekem nem hozzáférhető, így itt-ott változtattam. Először nagyon kevésnek tűnt, hogy a család összesen 12 darabot kap, és majdnem dupla adaggal nyitottam, de nagy tévedés lett volna - elképesztően kiadós egy darab is, kettővel mindenki nehezen küzdött meg. Megismételendő, különleges és elegáns lett.

Hozzávalók:

Tészta:
- 16,5 dkg puha vaj
- 10 dkg barna cukor
- 10 dkg porcukor
- 4 tojás
- 25 dkg finomliszt
- 1 teáskanál sütőpor
- 1 dl tejföl
- 3 teáskanál kávégranulátum
- 3 evőkanál őrölt mandula
- pár csepp keserűmandula-aroma

Krém:
- 50 dkg mascarpone
- pár csepp vanília-kivonat
- 4 evőkanál porcukor
- 2 evőkanál őrölt mandula
- pár csepp keserűmandula-aroma

Szirup:
- 16,5 dkg cukor
- 1,65 dl víz
- 2 kávéskanál kávégranulátum

Elkészítés:
A tésztát a vajjal és a cukorral kezdtem a gépben. Amikor már fellazult és egynemű lett, beletettem a tojás és a liszt felét, vártam egy kicsit, amíg a gép dolgozott, majd utánament a tojás és a liszt másik fele. Az angol receptben self-raising liszt van, én ezt finomliszttel és egy kiskanál sütőporral közelítettem. Ricotta sem volt otthon, helyette ment bele egy fél pohár tejföl. Végül nem volt amaretti kekszem, pedig hajtottam rá mindenhol, ehelyett kapta az őrölt mandulát és a mandula-aromát. A 12-es muffinsütőbe szétosztottam, és 180 fokon, 30 perc alatt sütöttem meg. Nagyon szépen megnőttek, és üresen is jó volt, a legkisebb úgy ette. Közben a krém hozzávalóit összekevertem, és a hűtőbe tettem. Végül a sziruphoz lassú tűzöm felolvasztottam a cukrot vízben, beletettem a nescafét, és nagy lángon sűrűre beforraltam. Amikor kihűltek a torták, félbevágtam, és egy szilikonecsettel alaposan beáztattam mindkét felüket a sziruppal. Végül elosztottam a krémet a tortákon, megkapták a tetejüket, porcukorral meghintettem őket, és a kávés hangulatúak még kaptak rá egy kis szirupot díszítésnek.

Egy nappal a korábbi túrós süti után, a mindkettőnk által megvett túró miatti fölösleg megmentése érdekében a lányom nekiállt, és saját kezdeményezésből, full egyedül összerakta ezt a kis csodát, ami nem "ahhoz képest" lett jó, hanem egyszerűen csak nagyon finom lett. Nem egy könnyű süti, mindennapra túlzás lenne, de néha majd ismételni kell.

Hozzávalók (ezzel a másfélszeres adaggal telt meg a nagy teflontepsink):

Tészta:
- 45 dkg liszt
- 1,5 kávéskanál sütőpor
- 22,5 dkg vaj
- 12 dkg porcukor
- 3 db tojás
- 1,5 evőkanál tejföl

Töltelék:
- 90 dkg túró
- 3 db tojás
- 1 nagy citrom reszelt héja
- 4,5 evőkanál tejföl

Tojáshabos fedés:
- 6 tojásfehérje
- 4,5 evőkanál porcukor
- fél üveg baracklekvár

Elkészítés:
A linzeres alapot a lisztbe morzsolt vajjal kezdve gyorsan összedolgozzuk, és egy órára behűtjük. Utána a papírral kibélelt tepsibe tesszük kinyújtva (a papír jól jön, ha ki kell venni a végén). Megszurkáljuk alaposan, és 15 percig 180 fokon elősütjük. Közben a túrót összetörjük a többi hozzávalóval, az elősütött lapon szépen elsimítjuk, és újabb 35 percet sütjük. A fehérjét a cukorral kemény habbá verjük. Végül a megsült süti tetejére csíkozzuk egy habzsákból (vagy egy levágott sarkú nejlonzacskóból). A lekvárt is alaposan átkeverjük, hogy simább legyen, és azzal díszítjük a csíkok közét, ezt is a habzsákkal. Ezzel jön a végső simítás, 120 fokon 15 percig sütjük, amíg szépen megkapja a sütő a tojáshabot világosbarnára.

Az ünnepek alatt nagyon nem én uraltam a konyhát, és egy idő után egy kicsit sok is lett az állandó evésből, így eltelt egy kis idő, amíg újra jó kedvvel tudok gondolni kajákra, vagy írni róluk. Amikorra kezdett megérni bennem, hogy itt lenne az ideje újra valamit csinálni, az Alapkonyha receptjén akadt meg a szemem. Pont annyi (semennyi) munka van vele, ami egy hétköznap délután is belefér, munka után is.

Hozzávalók:
- 50 dkg túró
- 6 db tojás
- 1 pohár tejföl
- 8 evőkanál cukor
- 7 evőkanál liszt
- 1 csomag sütőpor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 citrom reszelt héja

Elkészítés:
Néha ez kell, hogy egy bővített mondatba beleférjen az összes meló: a hozzávalókat összekevertem géppel, vajazott-lisztezett sütőformába töltöttem, és 200 fokon 35 perc alatt megsütöttem. Ennyi. Finom lett, bár amikor kivettem, sokkal magasabb volt, aztán egy kicsit összeesett, ha valakinek van tippje, hogy miért, ill. hogy mivel akadályozzam meg, szívesen hallgatom.

Ezt szoktam kapni ajándékba, mint a magok és egyéb száraz ropogtatnivalók háziura.

Hozzávalók:
Nyilván egész pontos hozzávaló-listát nem kell írni, majdnem minden hasonló kombináció jó lesz. Most ez volt benne:
- 0,5 kg apró szemű zabpehely
- 0,5 kg méz (annyi kell bele, hogy a zabszemek ne szaladgáljanak szárazon)
- 2 marék szeletelt mandula
- 2 marék egész mandula (~8 dkg)
- 3 marék dióbél (~15 dkg) késsel durvára vágva
- 5 dkg aszalt vörösáfonya

Elkészítés:
Egy tálban alaposan összekeverem, amíg mindenki összetapad, aztán a masszát kiterítem sütőpapírral bélelt tepsibe (ez az adag nekünk két nagyba ment bele). 200 fokon légkeveréssel 20-25 perc, attól függően, hogy ki hogy szereti. Én mindenhogy! De sokat kell csinálni, mert a gonosz manók erre is nagyon rájárnak.

Folytassuk egy kicsit az ünnepi készülődést, rögzítsük itt is a klasszikus receptünket, amit pár évvel ezelőtt az MBA-listán osztott meg valamelyik kedves listatárs. Ebben nekem nem is a végeredmény volt a lényeg, hanem a kisebbik lányom elvarázsolt repkedése, olyan boldogan készülődött és működött közre - legalábbis egy darabig. Aztán maradt a párom, és szorgalmasan díszítgette a megsütött darabokat. Szép és mézesnek még akkor is finom, ha én nem lelkesedek érte :-).

Hozzávalók:

Tésztához:
- 50 dkg liszt
- 15 dkg porcukor
- 25 dkg méz
- 5 dkg margarin
- 1-1 púpozott kávéskanál őrölt fahéj és szegfűszeg
- fél zacskó mézeskalács fűszerkeverék
- pici őrölt gyömbér
- 4 púpozott kávéskanál szódabikarbóna
- 1 tojás

Cukorírókához:
- 1 tojásfehérje
- 15 dkg porcukor
- 8 csepp ecet

Elkészítés:
A száraz hozzávalókat alaposan összekeverjük. Mikróban egy kicsit megmelegítjük annyira a mézet, hogy a margarin elolvadjon benne, majd a homogén keveréket beleöntjük a lisztre, és ráütjük a tojást is. Összegyúrjuk az egészet, és fedeles, jól zárható tálban legalább egy napig pihentetjük a hűtőben.
Másnap aztán lisztezett deszkán kinyújtjuk (4-5 mm vastagra), és jöhetnek a gyerekek kiszurkálni a formákkal. 170 fokon csak 7 perc kell neki, utána díszítés után még 3 perc. Itt tényleg mérni kell pontosan, mert nagyon könnyen túlsül (a mi sütőnk nem elég meleg, rendesben 150 fok is elég lehet neki).
Az írókához felverjük keményre a tojást, és evőkanalanként adagoljuk bele a cukrot, végül a végén az ecetet. Habzsákba (vagy egy levágott sarkú nejlonzacskóba) töltjük, és mehet a pepecselés. A dió is nagyon megy hozzá.
Nálunk jobbára keményen szereti mindenki, így csak simán bedobozoljuk egy szép fémdobozba. Aki puhítani szeretné, tegyen bele egy kis pohárban egy összegyűrt, vizes papírtörlőt.

Nem saját recept, a tévében láttam, de sorry, fogalmam sincs, hol, és így nem is tudom belinkelni. Rendben volt, a fő funkciót betöltötte, hogy valami újat, másfélét is együnk.

Hozzávalók:
- 5 db egész csirkecomb
- 2 dl natúr joghurt
- 5 gerezd fokhagyma
- 1 kávéskanál pirospaprika
- 1-2 db csili (vagy valami ilyesmi, nekem a nagymamám-féle szárított őserő-paprika)
- 1 púpozott evőkanál méz

Elkészítés:
A csirkét több helyen csontig bevagdosom és besózom. A pác hozzávalóit alaposan összekeverem egy nagyobb edényben, majd beleteszem a csirkét, és kézzel erősen belemasszírozom a mázat. Én időben megcsináltam reggel, így tudtam hagyni állni 2-3 órát a sütés előtt. A sütéshez lecsorgattam a felesleges mázat, egy pici olajjal egy tepsibe raktam, és fedés nélkül 45 percig sütöttem 200 fokon.

Oké, ebben nincs semmi egyedi vagy különleges, de kipróbáltam a klasszikus receptet, a helyi viszonyokhoz igazítva, és voilà, jó lett. A legnagyobb bók az volt, hogy a még a párom is, aki a zöldborsós cuccoktól komolyan idegenkedik, megkóstolta, és neki is nagyon bejött. Igazából jó lett a ragu is, de a legjobb a szűz volt, ilyen tökéletesre szerintem még nem sikerült megsütnöm húst. Átsült, de annyira szaftos, puha lett, hogy tényleg ez lett az eddigi csúcs. Ha egyszer szembejön egy szép darab bélszín, majd azzal is megismételjük.

Hozzávalók:
- 2 egész sertésszűz (nem voltak kicsik, ebből azért jó sok lett)
- 35 dkg csirkemáj (talán jobb lett volna pulyka, de nem kaptam)
- 2 nagy fej vöröshagyma
- 5 nagyobb paprika
- 3 nagyobb paradicsom (tömegre mondjuk a paprika fele)
- 15 dkg zöldborsó
- só, bors, fűszerpaprika

Elkészítés:
A szűzet egész vastag szeletekre vágtam, mondjuk 4-5 cm-esekre. A szeleteket nem klopfoltam, hanem kézzel, tenyérrel, ujjakkal nyomkodtam ki nem túl vékonyra. Só, bors mindkét oldalon, és hagytam állni, amíg a ragu elkészült. A raguhoz sokan füstölt szalonnával indítanak, de azt én nem annyira szeretem, így simán olajon kezdtem párolni a nagyobb félszeletekre vágott hagymát. A gomba is kimaradt, bármennyire is kötelező elem, de azzal kiestek volna ketten is, ezért azt sem tettem bele. Mondjuk legközelebb megtehetem, hogy egészben megy bele a kisebb csiperke, azt a végén könnyebb kihalászni a problémás gyerekeknek, az íze viszont belefőhetne. Amikor kicsit megpuhult a hagyma, meghintettem két kiskanál pirospaprikával, és rádobtam a paprikát. Ekkor meg is sóztam, hogy adjon egy kis levet, és ne égjen meg a fűszerpaprika. Viszont végig nagyobb lángon és fedő nélkül dolgoztam, hogy elforrja a levét, és a végén sűrű ragut kapjunk. Ahogy az is puhulni kezdett, ment bele a paradicsom és a borsó. Végül mielőtt kész lett volna a lecsó, megkapta még a darabokra vágott csirkemájat. Ahogy azt beletettem, őröltem rá egy tisztes adag borsot. Azzal már csak 5 percet főztem, és félretettem. Ezután egy jó nagy, és nagyon forró serpenyőben, minimális olajon, hirtelen megsütöttem a szűzeket mindkét oldalon.

Lassan szivárog a karácsonyi hangulat, ehhez akartam valami ünnepibb kenyeret tenni az asztalra. A receptet Lorraine Pascale műsorában láttam.

Hozzávalók:
- 55 dkg finomliszt
- 10 dkg teljes kiőrlésű liszt (nekem most bió tönkönybúzaliszt volt)
- 1 tasak szárított élesztő (7 g)
- 1 púpozott kávéskanál só
- 3,5 dl langyos víz
- 5 dkg mák

Elkészítés:
A tészta hozzávalóit kenyérsütőgépbe pakoltam. Amikor kész lett, és hagytam még egy kicsit tovább kelni a gépben, kivettem, alaposan átdagasztottam még egyszer, kinyújtottam hosszúkás téglalap alakúra. A felszínét alaposan megszórtam mákkal (fontos, egész mákszemekkel), és belenyomkodtam. Hosszában 6 egyforma csíkra vágtam fel, a mákkal szórt csíkokat önmagukban feltekertem, majd a már külön tekert csíkokat összefogtam, és egyenletesen felcsavartam. Az így kapott fonatot koszorúformára igazítottam, a sütő melegítőfokozatán még hagytam kelni 30 percet, majd 220 fokra tekertem fel, és 30 percig sütöttem. Így most tényleg ideális lett, kívül finoman ropogós, belül puha. 

Reloaded:

Újra megsütöttem, és most még szebb is lett, mint legutóbb, íme:

A napokban keringett egy kép a neten egy ilyesmi kinézetű sütiről, gondoltam, hogy kipróbáljuk, letesztelni, hogy jó lesz-e 4 hét múlva az ünnepekre is ilyet sütni. Szigorúan csak ezért :-) Tényleg látványos az eredmény, köszönet az ismeretlen ötletadónak!

Hozzávalók:
- 60 dkg liszt
- 1 zacskó (7g) szárított élesztő
- 1 zacskó vaníliás cukor
- 2 evőkanál vaj
- 3 evőkanál cukor
- 2 tojás sárgája
- 3,5 dl tej
- 1 csapott kávéskanál só

Elkészítés:
Receptet nem láttam hozzá, a szokásos kalácstésztánkat csináltam meg a fenti hozzávalókból, gépben. Megfeleztem a kész tésztát, kinyújtottam. A deszkára fektetett alsó tésztát megkentem olvasztott vajjal, jó pár dekával, hogy a tekergetésnél megtartsa a tölteléket. Megtöltöttem a két oldalt (diós: 10 dkg durvára vágott dió és 10 dkg cukor keveréke, 1 evőkanál tejjel összefogva; kakaós: 3-3 evőkanál kakaópor és cukor keveréke). Ráfektettem a tészta másik felét, jól összenyomkodtam a két réteget. Éles késsel fenyőalakra vágtam, majd a két oldalon szimmetrikusan bevagdaltam vízszintesen a közepéig. Minden ágat szépen feltekertem, igyekeztem rendesen megformázni. Amikor kész volt, még egy félórát kelesztettem a sütőben, majd megkentem egy felvert tojással, és 180 fokon 30 percet sütöttem. 25 percnél már nagyon kezdett barnulni a teteje, akkor letakartam sütőpapírral.

Mostanában kezdtek friss pisztrángot hozni hozzánk a Lidlbe, gondoltam, hogy leteszteljük, meg különben is, lassan szezonja van a halnak. A fő ok az volt, hogy ez tűnt egy fáradt hétvége előtti pénteken a legegyszerűbb olyan kajának a boltban, amivel alig kell dolgozni, de mégis elég különleges eredményt tud adni.
Amikor másnap a kezembe vettem, már éreztem, hogy jó választás volt. Tökéletesen friss volt, öröm volt vele dolgozni. Tudom, hogy alapban nem így szokták elkészíteni, legközelebb én is szokványos paprikás lisztes bundában fogom serpenyőben kisütni, de most még ehhez sem volt erőm. És tudom, hogy sokaknak nagyon kívánna valami zöldfűszert, de ezt a fajta sütőben sült halat én natúrban szeretem.

Hozzávalók:
- fejenként 1 pisztráng (+ egy pár db tartaléknak a nagyevőknek, kamaszveszély van)
- citrom, fokhagyma, só, bors

Elkészítés:
Itt a lényeg, pár lépés, és kész. A halakat megmosom, citromlével kívül-belül meghintem, és hagyom állni egy jó félórát. Utána só-bors gazdagon, a hasukba egy-egy szelet citrom és halanként egy gerezd fokhagyma laposan félbevágva. Teflontepsibe fektetem, és olívaolajjal egy kicsit bevonom. Ennyi, 30 percet sül 180 fokon. Ennyi idő alatt teljesen átsül, a bőre ropogós, de egyáltalán nem szárad ki. Majonézes krumplisalátával tálaltuk, az érzékeny lelkűek kedvéért a fejét még a tányérra kerülés előtt levettem.

Erre volt már jól bevált recept, de ez is olyan jól nézett ki a Citrom, hab, csók blogon, hogy legutóbb nem a saját verziót csináltuk meg, hanem ezt. Nem volt nagy különbség, ez is finom lett, szívesen ettük.

Hozzávalók:
- 29 dkg liszt
- 2 kávéskanál sütőpor
- 2 csipet só
- 25 dkg cukor
- 23 dkg puha vaj
- 2 kávéskanál vaníliakivonat
- 2 nagy tojás
- 20 dkg durvára vágott étcsoki (vagy sütésálló csokilencse az eredeti recept szerint)
- 10 dkg darabolt dió (most ez volt, nyilván mogyoróval vagy mandulával is finom)

Elkészítés:
Előmelegítem a sütőt 190 fokra (szerintem nekem nem elég meleg a sütőm).
Egy kisebb tálban összekeverem a lisztet, a sütőport és a sót. Utána a vajat a cukorral és a vaníliakivonattal krémesre keverem, majd hozzáadom a tojást. Fokozatosan hozzákeverem a száraz hozzávalókat, a csokit és a diót/mogyorót/mandulát.
Ezután két evőkanál segítségével kiporciózom a masszát sütőpapírral borított sütőrácsokra. Helyet kell hagyni a gombócok között, mert kilapulnak sütés közben. A kekszeket aranybarnára sütöm kb. 20-25 perc alatt. Tálaláskor még egy leheletnyi porcukorral díszítettem. Nagyon más formájú lett, mint a forrásblogon lévő fénykép, viszont így is finom volt.

A blog kezdete óta fenn volt egy kipróbálásra váró palacsintarecept, amit a szeretlekmagyarorszag.hu-n találtam, de most rákerestem, az eredeti innen van. A múltkor nekifutottam, majdnem teljes sikerrel - a páromnak nem ízlett, csak a két nagyobb gyereknek. Meg nekem :-) Az eredeti recepten egy kicsit egyszerűsítenem kellett, most hétköznapi dolgokból készült - nem volt nádcukor.

Hozzávalók:

Palacsintához:
- 40 dkg liszt
- 7 dl tej
- 3 db tojás
- 2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
- csipet só
- egy evőkanál cukor

Csokoládékrémhez:
- 25 dkg mascarpone
- 10 dkg keserű csokoládé (60-80% kakaótartalmú)
- 2 dl tejszín habbá verve
- 3 evőkanál cukor
- 1 evőkanál vaj

Elkészítés:
Egy tálban elkeverjük a tojásokat a tejjel, sóval, cukorral, és folyamatos kevergetés mellett hozzáadjuk a lisztet és a kakaót. Csomómentes palacsinta tésztát készítünk (ha túl sűrű, hígítsuk még egy kis tejjel vagy vízzel).
Fél órát pihentetjük a tésztát, addig elkészítjük a csokoládékrémet. Vízgőz felett egy hőálló tálban felolvasztjuk a csokit és a vajat, majd az edényről levéve a tálat, hozzáadjuk a mascarponét, a cukrot és a tejszínhabot. Jól elkeverjük. A krémet hűtőbe tesszük, amíg a palacsintákat kisütjük.
A megadott mennyiségből kb. 12-15 db palacsinta lesz. Vastagabb palacsintákat süssünk, lehetőleg teflon sütőben, hogy ne kelljen a tésztának még onnan is zsiradékot felvennie.
Megvárjuk, amíg a palacsinták kihűlnek, majd megépítjük a tortát. Legalulra palacsintát teszünk, a tetejét megkenjük a csokoládékrémmel, majd újra palacsinta, krém, amíg minden el nem fogy. Célszerű krémet tenni legfelülre. A tetejére szórjunk kakaóport. Fogyasztás előtt tegyük még hűtőbe legalább fél órára.

A tetejéről nálam lemaradt a kakaó, és igazából akkor lehetett szépen szeletelni, amikor már jócskán állt a hűtőben.

Most, hogy idény van, és már nagyon vágytam valami másfajta levesre, kipróbáltam. Nem egy überkülönlegesség, ami a gasztroblogok csúcsára kívánkozik, de azért finom lett, és meg akartam örökíteni. Sok ismétlés nem lesz, mert csak a felnőttek eszik meg - kár, azt hittem, hogy a frankfurti leves népszerűbb lehet. A kelbimbó sokakat elrémisztett. Jogos, ebben a korban még szignifikánsan más lehet a kelkáposzta és a kelbimbó :-)

Hozzávalók:
- 1 fej vöröshagyma
- 2 szál sárgarépa
- 1 kg kelbimbó
- 1 nagy gerezd fokhagyma
- 2 nagyobb szem krumpli
- 4 szál virsli
- 1 csapott evőkanál liszt
- 2 dl tejföl
- késhegynyi pirospaprika
- 2 kiskanál majoránna
- só, bors, őrölt kömény

Elkészítés:
A hagymát apróra vágva megfuttatom olajon, aztán egy kicsit párolom rajta a felkarikázott répát is. A fokhagymát most fokhagyma-nyomóval küldtem bele. Utána egy pici pirospaprika, felengedem vízzel, és mehet bele a kelbimbó. Megfűszerezem. Pár perc múlva jön a krumpli, és lassú tűzön majdnem teljes puhulásig főzöm. A vége felé belekarikázom a virslit, azzal is összerottyantom. Végül a liszttel és tejföllel behabarom. 4-5 fej kelbimbót kiveszek, összeturmixolom, és visszateszem sűrítésnek. Így jó gazdag lett a leve.

Igazából csak egy megerősítés - újra próbálta a lányom a korábbi receptet, és megintcsak ízlett. Újra nehéz volt hinni a tésztában, tej nélkül, ilyen sűrűséggel, de tényleg finom. Klassz volt az új gofrisütőt is használni, ez csak a második alkalom volt, ég és föld a különbség a régihez képest, nem kellett szenvedni a ragadással.

Olcsó népszerűségre pályázva a gyerekeknél, és gyorsan letudva az ebédet, ma full házi hamburgert kaptunk, igazi munkamegosztásban. Borcsi csinálta a zsemléket, én a húst, a zöldségeket a gyerekek vágták fel.

Hozzávalók a húspogácsához:
- 1 kg darált marhahús
- 2 fej vöröshagyma
- 3-4 gerezd fokhagyma
- 2 tojás
- 2 evőkanál ketchup
- 2 evőkanál mustár
- 2 evőkanál zsemlemorzsa
- só, bors

Hozzávalók a zsemléhez:
- 68 dkg liszt (ha van, ebből 10 dkg rétes)
- 1,5 zacskó szárított élesztő
- 3 dl tej
- 5 dkg olvasztott vaj
- 2 tojás
- 8 dkg cukor
- 1 kávéskanál só

Elkészítés:
A tésztát géppel készítjük, amikor kész a dagasztás-kelesztés program, még átgyúrjuk, 9 zsemlére formázva még 45 percet kelesztjük (35 fokon a sütőben). Utána mehet fel 200 fokra, 25 percre, de majdnem végig sütőpapírral takarva (legalábbis nálunk így sül egyenletesre).
A hússal nincs nagy varázslat, a hozzávalóit egy tálban alaposan összekeverem, egy kicsit hagyom állni, és 9 gombócra osztva, 1,5-2 cm vastag korongokra pofozva, olajban lassan kisütöm. Ha valaki sajttal kéri, akkor annak a vége felé egy szelet finomabb keménysajtot ráolvasztok a serpenyőben a tetejére. Tálaláshoz alul egy szép levél jégsaláta, felül lilahagyma, paradicsom, uborka szeletben, ketchup, mustár. Ha a képarányból nem is látszik, a hozzávalókból mindenképpen érezhető, hogy igen emberes darabok jöttek létre, de még így is volt, aki kettőt evett.

Ehhez a sütihez rendszeresen visszatérünk az első kísérlet óta, mert olyan egyszerű elkészíteni, és mégis olyan fennséges délutáni csemegét lehet vele az asztalra varázsolni.

Ugyanaz a tészta receptje, mint az eddigiekben: diós kuglóf, kakaós kalács, vagy mostanában a kókuszos-kakaós kalács:

Hozzávalók:
- 60 dkg liszt
- 1 zacskó (7g) szárított élesztő
- 1 zacskó vaníliáscukor
- 2 evőkanál margarin
- 3 evőkanál cukor
- 2 tojás sárgája
- 3,5 dl tej
- 1 csapott kávéskanál só

Most a szokásos adag feléből diósat csináltam, 10 dkg vágott dió és 10 dkg cukor keverékével töltve, félbevágva-fonva, tojással megkenve, cukorral lehintve. 45 perc 175 fokon, abból 25 sütőpapírral takarva, és újra el van varázsolva mindenki.

Néha egész összetett recepteket is felrakok a blogra, de persze nálunk is vannak egyszerű napok, amikor csak túl kell élni, és egy egytálétel kerül az asztalra. A csilis bab is lehet ilyen, amit sokszor csináltunk régebben is, viszont sokáig bolti fűszerkeverékkel. Nemrég kezdtük el magunk főzni az egészet, és bár tisztelője vagyok a modern élelmiszeriparnak, mert sok kész vagy félkész étel egész jó, mégis ebben azért könnyedén verhető a Maggi/Knorr.

Hozzávalók:
- 50 dkg darált hús
- 2 fej vöröshagyma
- 2 nagy fej friss paradicsom
- 4-5 nagyobb gerezd fokhagyma
- 2 csilipaprika (nekem 5-6 centisek vannak a mélyhűtőben lefagyasztva)
- 3 doboz vörös bab konzerv
- 1 doboz konzerv kukorica
- 50 dkg paradicsompüré (nem sűrített, sima passata)
- 1 kisebb piros kaliforniai paprika
- só, bors, cayenne bors
- 1 evőkanál oregánó
- 1 nagy csipet fahéj

Elkészítés:
Ez sem sokkal bonyolultabb, mint a bolti porral készíteni. Az apróra vágott vöröshagymát egy kicsit párolom olajon, majd beleteszem a húst, amit addig pirítok, amíg teljesen elmegy a leve. Ekkor mehet bele minden más a kaliforniai paprika kivételével: a fokhagyma, szintén nagyon apróra vágva, a két csilipaprika, só, bátran őrölök bele borsot, egy jó hintés cayenne bors, oregánó, fahéj, majd a kockázott paradicsom, bab és kukorica. Végül felöntöm az egészet a paradicsompürével, és elkezdem készre főzni. Félúton még hozzáadom a paprikakockákat, és készen is van. Friss kenyérrel ettük, és lelkesen, csak egy kicsit sok volt bele a csili :-)

3 hete volt, nagyon finom lett, meglepő módon a sós senkit sem érdekelt addig, amíg volt szotyis - az tényleg nagyon jó lett.

Hozzávalók:
- 1 kg liszt
- 5 dl tej
- 1,2 dl olaj
- 2 evőkanál cukor
- 2 zacskó élesztő
- 1 csapott evőkanál só

- 20 dkg sózatlan szotyi
- 2 evőkanál liszt
- 1 evőkanál só

Elkészítés:
Géppel elkészítettem a tésztát a szokásos módon, folyadékok alulra, rá a száraz hozzávalók. A megkelt tésztát 24 gombócra vágtam, és két tenyér között ujjnyi vastag, félméteres kígyókat formáztam. Perec alakúra hajtogattam, jól összenyomkodva a végét, hogy ne nyíljon szét. A felét egy lapos tálba szétterített szotyikba nyomtam, egész jól fel is szedi. Sütőlapra tettem, még egy kicsit kelesztettem, majd tojásos kenés után 180 fokon 25 perc alatt sütöttem meg. A sós perecekhez a csorgatást a lisztből és sóból pici vízzel sűrű folyadék állagúra kevertem, azzal hintettem meg, és még 5 percre visszatettem a sütőbe.

A Duna Gardenben ettem hasonlót, azt próbáltam meg otthon reprodukálni. Abban padlizsán nem volt, viszont az állaga nagyon tetszett, egészen sűrű volt, és emiatt tettem bele a padlizsánt is. Maga a ragu isteni finom lett, a gyerekeknek és nekem nagyon bejött hozzá a pizzakenyér. A teljesség kedvéért el kell mondani, hogy volt ellenszavazat is - a párom szerint nem volt meg a harmónia az egészben, tésztával kellett volna enni.

Hozzávalók:
- 5 nagy fej paradicsom
- 1 lila hagyma
- 1 citrom héja
- 1 citrom leve
- só, bors, bazsalikom
- 1 kisebb padlizsán
- 1 vöröshagyma
- 3-4 nagy gerezd fokhagyma
- 1 doboz hámozottparadicsom-konzerv
- 1-1 evőkanál bazsalikom és oregánó
- 50 dkg rák

Elkészítés:
Két külön körben csináltam. Az első menetben előkészítettem a padlizsánt: kisebb kockákra vágtam, kicsit besóztam, és betettem a hűtőbe. Utána a friss, felkockázott paradicsomokból, a lila hagymából, a citrom reszelt héjából és levéből, sóval, frissen őrölt borssal, és kis bazsalikommal salsát csináltam, és ezt is betettem összeérni a hűtőbe. Amíg gazdagították egymást az ízek, addig elkészítettem a pizzakenyér tésztáját, az alappizza-receptünk szerint, ezzel tálaltam a végén a ragut. A második menetben elkezdtem összeállítani. Kevés olívaolajon üvegesre sütöttem a vöröshagymát, betetettem az apróra vágott fokhagymát, majd átforrósítottam a padlizsánt is. Ezután bele a konzervparadicsom, a fűszerek, amikor azzal is összerottyant, egy kicsit hagytam puhulni. Pár perccel később jött bele a salsa, végül a rákok, és mivel azoknak nem kell sok, gyorsan kész is lett. Pontosan időzítve kisült hozzá a pizzakenyér is - óvatosan, feltét nélkül gyorsan sül, nem sokon múlt, hogy megégjen.